Az interjú megjelent a Klikk Out 2012/08. számában. Előfordulhat, hogy az interjú némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont az utolsó, törölt kérdés-válaszon kívül, mely egy konkrét programra vonatkozott, nem módosítottunk rajta.
Podhradská Lea a Miskolci Egyetemen vizuális antropológia szakirányon szerzett diplomája részeként készítette a Karcsai út című dokumentumfilmet a dunaszerdahelyi romatelepről. A romákkal kapcsolatos tapasztalatairól beszélgettünk.
A tapasztalataid, kutatásaid alapján mik a legkomolyabb téveszmék vagy félrevezető dolgok a romákkal kapcsolatban, akár pozitív, akár negatív értelemben?
Például a lopás. Olvasok egy nagyon jó könyvet, Cigány úton címmel, melynek története egy terepmunkán alapul. A szerző végigjárta Romániát, Bulgáriát, a rendszerváltás előtti Csehszlovákiát, Magyarországot, olyan régiókat, ahol nagy számban élnek cigányok. Lengyelországi tapasztalatainál beszélt a lopásról, mégpedig a roma szakirodalom szerint az egyik legtehetségesebb roma költőnő, Papuša történetén keresztül. Papuša még fiatal volt, amikor elhatározta, hogy megtanul írni, olvasni, ami abban az időben nem volt egy megszokott dolog. Keresett hát falujában egy embert, aki hajlandó volt megtanítani, de mivel pénze nem volt, így az illető azt kérte tőle, hogy minden egyes óráért cserébe hozzon neki egy csibét. Mivel otthon nem volt csibéjük, így minden alkalommal lopott egyet a szomszédoktól. Emellett, ha kellett neki valamilyen könyv az embertől, azt is csibéért cserébe kapta. Végül elkezdett verseket írni, felfedezte egy lengyel lap, amelyben aztán publikálták a verseit. A végén viszont oda jutott, hogy a saját közössége és a többségi társadalom is elutasította őt. A cigányok azért, mert a gádzsókkal dolgozott össze, a lengyelek pedig azért, mert nem volt hajlandó behódolni az általuk képviselt rendszernek.
Ma sem azt néznék, miért lopott, csak azt, hogy valakit, valakiket megkárosított. Mindenki lelkiismeretére bízom, miként kezeli az ilyen és hasonló ügyeketi.
További?
Félrevezető például azt kimondani, hogy nem tudnak beilleszkedni.
A 19. század végén Romániában még gyakorlatilag rabszolgasorsban éltek, néhol még kevesebbet is értek, mint az állatok. A gazdagabbak kivitték őket a piacra, előfordult, hogy egy embert elcseréltek egy csirkére, vagy egy családot egy disznóra. Házasság esetén szintén a hozomány részei voltak. Nem is volt idejük letelepedni, mert állandóan szétszakították a családjaikat, az egyiket vitték északra, a másikat délre. Így nem lehet beilleszkedni.
Hasonlít ehhez az amerikai feketék sorsa, nekik viszont később megvoltak a saját szabadságharcosaik. A romák esetében létezik ilyen?
Úgy mondanám, inkább közösségenként vannak olyan egyének, akik még küzdenek az érdekeikért. A Karcsai úton is van 1-2 olyan személy, aki még próbál harcolni a jogaiért.
Az ember harcol, viszont ha nincs pozitív visszajelzés, akkor meggondolja, hogy van-e egyáltalán értelme. Sokkal több az energia, pénz, amit belefektet, mint az eshetősége annak, hogy valamit el is ér. Közülük sokan nincsenek is tisztában a jogaikkal, és így könnyű kihasználni őket.
Ismersz olyan települést, ahol működik a kívánt együttélés a romák és a többségi társadalom között?
Nemrég jártam Krasznahorkán. Ott a romák többsége a falun kívüli telepen él. Egy falusi hölgy megjegyezte, hogy a várban keletkezett tűz előtt nem volt semmilyen probléma, most viszont tartózkodóbb a viszony. Náluk nincs az a fajta romákkal szembeni ellenszenv, mint idehaza. Együtt tudtak élni, dolgozni. De ez nem is nagy meglepetés, mert ott sok roma él, a többségnek is meg kellett őket szokniuk, és a romáknak is adaptálódniuk kellett a környezethez, hogy meg tudjanak élni.
Miért van az, hogy ha történik egy rablás vagy gyilkosság, akkor sokkal nagyobb figyelmet kap az ügy, ha egy roma követi el?
Ott lappang az emberben, hogy nehezen fogadja el a másságot. Ez a mindennapi életben is így működik, akinek nem értesz egyet az értékeivel, nagy valószínűséggel sosem lesz a legjobb barátod.
A Bándy-ügy megbolygatta egész Magyarországot. Nyilván, ha nem cigány az elkövető, akkor is felkeltette volna a figyelmet, így viszont teret kaphatott azoknak az embereknek a véleménye, akikben benne van az idegengyűlölet.
A Bándy-gyikossággal kapcsolatban megszólalt egy cigány vajda is, ő mondta, hogy a gyilkossal példát kéne statuálni, és a legsúlyosabb büntetést kiróni rá. Szerinted ez enyhítené azt a társadalmi nézetet, hogy nem büntetik őket?
Sokakat nyilván megnyugtatna, de az nem megoldás, hogy a romákra súlyosabb büntetést rójunk ki, míg mások, akik ugyanazt elkövetik, enyhébb büntetést kapnak…
Némely statisztikák azt mutatják, hogy a gyilkosságokat tekintve kevesebb a roma elkövető, mint a társadalmon belüli arányuk, a börtönökben viszont felülreprezentáltak, ami a kisebb, egyéb bűncselekményeket illeti
A tolvajok között aránylag többen vannak a romák, de ez inkább abból adódik, hogy javarészt hátrányos helyzetűek. Azért lop, hogy eladja a vasat, hogy legyen pénze, hogy meg tudja etetni a családját.
Ráadásul a börtöni lét nálunk mintha nem is igazán arra irányulna, hogy az illetőnek megváltozzon a hozzáállása a dolgokhoz, és utána vissza tudjon illeszkedni a társadalomba…
Amerikában van egy egészen jól működő hálózata az úgynevezett önismereti, pszichodráma csoportoknak. Lényege, hogy az egyén felfedezze saját korlátait, félelmeit, azt, ami örömet okoz neki, amiben ki tud(na) teljesedni. Sokan már eleve nagyon rossz háttérrel kerülnek börtönbe, s mire kikerülnek, talán még annyi lehetőségük se lesz, mint azelőtt.
Szerinted a többségi és kisebbségi közösségnek mit kéne tennie, hogy közelebb kerüljünk egy kívánt állapothoz?
Egyáltalán nem vagyok amellett, hogy teljesen integrálják a cigányságot, mert azzal együtt, hogy integráljuk őket, kultúrájuk elveszíti lényegi mondanivalóját, elveszítik a kulturális különbözőségüket.
Drasztikus változtatásokat nem lehet eszközölni. Több lépcsőfokos folyamatra van szükség. Ha most elkezdenénk a kicsikkel, akkor talán két generáció múlva megtörténne az elfogadás, és érzékelné az egyik, hogy mivel tud örömet szerezni, és hogyan viszonyuljon a másikhoz. Most még csak általános cigányozás folyik bizonyos klisék alapján…
Gyakran hangzik el mostanában a roma integráció szó, de ezzel nem éppen ellentétes folyamat, amit látunk? Értem ezalatt, hogy a roma gyerekeket speciális iskolákba küldik, és például Dunaszerdahelyen is egy telepre száműzik a romákat…
Magyarországon az ún. gyógypedagógiai iskolákba elsősorban szellemileg és fizikailag sérült gyerekek járnak. Nálunk a speciális iskolákban nagyon nagy arányban vannak romák. A roma gyerekek kulturális szempontból különbözőek, ezért az iskolaérettségi teszteknél nem is azt a tesztet kellene elvégezniük, mint a többségnek.
A roma gyerek sem ér kevesebbet, mikor befejezi az óvodát, csak más szinten fejlettebb, viszont ezt a mai oktatásügy nem veszi figyelembe. A sérült gyerekekre alkalmazott módszerek a speciális iskolákban a roma gyerekeknél nem alkalmazhatóak, mivel többségük szellemileg nem visszamaradott, legfeljebb izgágább.
A cigány gyerekre más nevelési módszert alkalmaznak, mint a többségnél. A cigány gyerek például nem annyira görcsös és gátlásos, sokkal nyitottabb és szabadabb gondolkodású. Az iskola lesz számára az első olyan színtér életében, ahol fegyelmeznie kell önmagát, ahol 45 percet mozdulatlanul kell végig ülnie. Persze figyelembe kell venni a másik oldalt is. Hatalmas energiabefektetést jelent egy olyan osztályban tanítani, ahol több a roma gyermek, mert az oktatónak dupla energiát kell belefektetni abba, hogy kezelje az aktuális szituációt, a kulturális különbözőségekből fakadó akadályokat.
A filmed vetítése óta milyen a fogadtatása, visszajelzések?
Továbbra is felkeresnek, kérik, hogy újra tegyem elérhetővé az interneten. Sok helyről érdeklődnek, fesztiválokra hívják. Fontos azonban elmondanom, hogy ez a film nem egy általános képet nyújt a romákról, sőt mi több, nem is a szlovákiai magyar romákról szól, hanem egy kis közösség életét mutatja be. S még csak azt sem lehet elmondani, hogy a filmben látottak általánosan érvényesek minden telepen élő családra. Sokan dolgoznak, s lehetőségeikhez mérten megteremtenek mindent családjuknak.
…