FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Kinek jó ez így? – mert nekünk, szurkolóknak biztosan nem! Tisztelt tulajdonos úr, gondolom kint volt a meccsen, és látta, milyen gyatrán játszottunk megint? Biztos vagyok benne, hogy ért a focihoz, és tudja milyen az, amikor egy játékos a szívét és a tudása legjavát hagyja a pályán. Látott ilyet valakinél, kérem? Nincs 11 Schäfer Andrásunk, csodálkozom, hogy az az egy is megvan még egyáltalán. Abba most nem megyek bele, hogy a Nagyszombat ellen mennyire kiélezett nekünk szurkolóknak minden összecsapás, mert ez a lélektelen hozzáállás a csapat részéről nem ezen a meccsen kezdődött. Szóval, kinek jó ez így? Ha önnek sem, és nekünk sem, akkor mi értelme az egésznek?
Annyi kérdés gyötri az agyamat, hogy szinte széthasad. Rettentő dühös vagyok, és utálom, hogy mindig mindent megmagyaráznak. Abból is elegem van, hogy folyton elnézést kérnek mindenért! Ígéretek helyett lehetne foglalkozni mással is. Például azzal, mennyire önző dolog csupán arra alapozni a jövőt, hogy akinek a DAC az élete, sosem fordulna el a csapattól. Megvesszük a sálat, meg a bögrét is, de nem vagyunk vakok, nyilván azt is tudjuk, ha 2014-ben nem jött volna a változás, most talán se sál, se bögre. Se stadion, se csapat, na de mi sem lennénk tízezren, csak maximum az a pár száz vagy ezer fő, akiket nem tántorított el a lyukas sportszárak és szakadt mezek látványa.
Nem akarom felemlegetni a múltat, átéltük, néha megszenvedtünk a holnapért is.
A szívünk szakadt meg a kiesésektől, mindezek után feltétel nélkül megbíztunk önben és a klub vezetésében. Persze azzal is tisztában vagyunk, hogy manapság már minden a pénzről szól, ezt tetszik vagy nem, el kell fogadunk.
Az életben sincs ez másképp, itt van például a Csallóköz, ahol gyakorlatilag minden megterem, mégis spanyol paradicsomot árulnak a szupermarketben, mert azt olcsóbb beszerezni. De miért? Miért kell nekünk egy argentint focizni tanítani, ha akadna valaki innen a környékről? Elég összehasonlítani a spanyol paradicsom ízét azzal, ami a kertben terem, és megértjük azt is, mit jelent a szív.
Mennyi játékosunk „behozatal”, megkapja a pénzét, hát elfocizgat, és hogy fenntartsa az imidzsét, párszor megcsókolja a címert a mezén.
Aztán már csak focizgat, majd felhívja a menedzserét, hogy keressen neki másik klubot. Elmegy, egy hét múlva azt sem tudja, hol van Szerdahely. Mindenki nyer az üzleten, a játékosmenedzsernek érdeke, hogy a kedvébe járjon, mert a zsebe ettől lesz vastagabb. Az itteni gyerek meg mehet Dorongalsóra, s mert elvesztette minden hitét, tulajdonképpen semmi maradandót nem alkot életében a pályán. Játékosok, edzők jönnek-mennek, de ön is, mi is, itt maradunk. Tudom, divatos mondás, hogy:
Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy vesztünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk. (Bill Shankly)
Csordultig tele van már vele a hócipőnk! Aki tegnap tudott focizni, az holnapra sem felejtheti el, és bizony, ki lehet kapni tisztességesen is. Sőt, az ilyen vereségek a szurkolók szemében gyógyír saját csalódásaikra is, mert aki elhiszi, hogy mindent megtett, lélekben sosem veszít, hanem megerősödik. Vannak sérültjeink, volt egy gyötrelmes másfél évünk, és csak a Jóisten a megmondhatója, mi várhat még ránk a közeljövőben. Az ellenfél ugyanígy van ezzel, nekünk viszont itt az a bázis, ami miatt a DAC neve egyet jelent az összetartozással. Megfeledkezni az elmulasztott számlákról egy egész délutánra. Egyet jelent a barátsággal, olyan emberek társaságával, akikkel soha, sehol másutt nem hozott volna minket össze a sors!
De kinek jó ez így? Kinek jó a káosz, meddig lehet feszíteni a húrt?
Kéne egy erős kéz, talán sosem kellett még ennyire, minek a pajzs, ha nincs ki tartsa? Kéne az a plusz, amit csak a szív tud hozzátenni, amitől a védő akkor is odaér, ahova kell, ha amúgy nem. Fene tudja, hol a hiba, a csapatban miért nem prioritás a kötődés, miért jó a bábeli zűrzavar? Felénk tényleg nem születnek tehetségek? Tudom is én, akár egy Krizsan Ricsi, aki a Slovannak jó volt, nekünk meg nem. Vagy egy Iván Alex, aki nálunk a B csapatban padozott, a Nagyszombat mégis vitte őt. Kéne picit dolgozni akár a Bögi Fecón, ha még itt van egyáltalán… Még azt sem várom el valakitől, hogy értse a Nélküled szövegét, elég, ha érzi, itt otthon van, itt otthonra lel, mint a Jano Kapko annak idején.
És bizony kell néha az önkritika is, mert azt is látni, mennyire szétesőben a lelátói miliő.
Majdhogynem azt mondanám, a B-középben maradéktalanul betartatik minden covid-előírás, és a szurkolók még egymástól is távolságot tartanak a kompakt kemény mag helyett. Hova lett az ország legjobb szurkolótábora? Teringettét, pedig vezethettünk volna az elején, ha Sharani jobban lát a pályán, szóval több van ebben a csapatban, sokkal több! – ahogy Németh Anti is mondta. De kinek a dolga, kihozni a fiúkból a maximumot, és kinek a feladata meglátni, feltárni a hibákat? Kiiktatni a leggyengébb láncszemeket, valamint az alibizmust? Mert ezért kaptunk ki a Spartaktól is 0:3-ra, ezért estünk ki megint a kupából. Kinek jó ez így? Senkinek! Akkor meg? Akkor meg mindent bele, DAC!
DAC 1904–NAGYSZOMBAT 0:3 (0:2)
DAC: Jedlička – Vera (59. Blackman), Muhamedbegović, Beskorovainyi (81. Malý), Davis – Dimun, Schäfer – Ciganiks (46. Hahn), Fábry (59. Verlinden), Lamkel Zé – Sharani (59. Krstović).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Nagyszombat (0:3) mérkőzésről
Álljunk meg egy-két pillanatra – Fotók és videók a DAC–Nagyszombat meccsről
SzerdaHelyzet