Gondolták volna? Anglia–Magyarország 1:1!

(Az Anglia–Magyarország vb-selejtező mérkőzésről, kicsit másképp)

Aki harc nélkül feladja, biztos vesztes. Aki harcol, az veszthet! A futball hazájában, a Wemleyben pályára lépni a maga nemében eleve nagy dicsőség, ám annyian leírták ezt a magyar válogatottat, hogy ember legyen a talpán, aki kibír ilyen nyomást! Hét, nyolc gólról cikkezett a magyar sajtó és a „szurkolók”, de lám, a nemzeti tizenegyünk büntetőből vezetést szerzett. Igaz „csak” büntetőből, igaz, hogy nem szokványos szabálytalanság után, ám aki még ebbe is belekötne, menjen kérem Kubába banánszüretre! Roberto, ne légy ennyire frusztrált!

Szóval nézzük, miről cikkezett az angol sajtó: hát a magyar huliganizmusról! Érteni tetszik, a huliganizmus őshazájában bagoly mondta verébnek, hogy nagyfejű. Ha csak ennyi lenne!? Eszméletlen ez a világ, nem akarok én itt politikusi attitűdöket mutatni, de az említett angol sajtó, a konzervatív Times a „régi birodalom (é.i. a Trianon előtti Magyarország) elveszített területeinek gyászát” hozta párhuzamba a magyar huliganizmussal. Bocsánat, hogy elkalandoztam, inkább tényleg veszek egy nagy levegőt…

Negot fejberúgják a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt Sallai értékesíti – 0:1!

Szervezetten lépett pályára a magyar csapat, szolidan tetszetős játékkal, pontos passzokkal operálva. Nyomát sem láttam az „albán traumának”, olyan volt, mintha Rossi mester egyenként elfenekelte volna a fiúkat. Aztán az angolok kiegyenlítettek – ez nyilván belefért a félidőbe, még így is nagyot javult a magyarok játéka önmagukhoz képest, sőt elkezdhettünk talán megint matekozni. Nem volt viszont az az eszeveszett angol nyomás sem, hogy ez most szintén a magyarok érdeme, vagy az angolok „altató játéka” lehetett, nem tudom. Esetleg a Dunaszerdahelyről is ismert történet? Nagy csapatok ellen megy a foci, kis csapatoktól kikapunk című dolog…

Félidőben: 1:1, mi lesz itt még kérem! Meddig bírjuk szuflával?

Hát végig! Nem is aludtam be, mint az albánok elleni meccsen! Végig fegyelmezett játékkal pontot rabolt Angliában a magyar csapat, ilyen az ’53-as „hathárom” óta nem sikerült! Sőt – és ezért szép sport ez a foci -, bizony kis szerencsével ismét megszerezhettük volna a vezetést. Annyi bizonyos, hogy Rossinak igaza volt abban, hogy a megbeszélt taktikai elemek felrúgása jelentette, hogy elszálltak a továbbjutási esélyeink. Angliában viszont megmutatták a srácok, hogy tudnak azért focizni (is). Nem szeretnék rosszmájú lenni, de gondolom, elvitte ez a meccs pár magyar szurkoló(?) tippszelvényét, akik sima egyest raktak?!

Szép volt fiúk! Mindörökké Magyarország!

ANGLIA–MAGYARORSZÁG 1:1 (1:1)

Gólszerzőnk: Sallai (11m)

Magyarország: Gulácsi – Kecskés Á., Lang, Szalai A. – Nego (90+2. Bolla), Nagy Á., Szoboszlai (90+2. Nikolics), Schäfer (79. Vécsei), Nagy Zs. – Schön (68. Holender), Sallai R. (79. Hahn). Szövetségi kapitány: Marco Rossi.

(Roberto)

KAPCSOLÓDÓ: 
A SzerdaHelyzet nyilatkozik az Anglia–Magyarország (1:1) vb-selejtezőről

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább