Fotó: Ugróczky István
Decemberben lett öt éve annak, hogy a Klikk Out vezetése úgy döntött, eljött az ideje sűríteni a cselekményt, és naponta megjelenő tartalmakkal, a nyomtatott magazint kiegészítő rovatokkal, új formátumokkal, saját készítésű videókkal, podcastokkal szórakoztatni az olvasót. Megjelenés után ezáltal a havi magazin tartalmai is kaphattak egy új köntöst, a kezdeti időszakot leszámítva viszont mégsem ezek tették ki az egész gerincét. A Klikkout.sk hamar önálló életre kelt, újabb kreatív szerzőkkel gazdagítva impresszumunkat, akiknek munkái időről időre a nyomtatott lapban is megjelentek. Ma pedig már számos olyan formátumnak ad otthont, amelyet olvasóink – illetve már nézőink és hallgatóink is hétről hétre, vagy hónapról hónapra figyelemmel követnek. Felkértünk ezúttal több jelenlegi, illetve korábbi kollégánkat, akik ebben az öt évben vagy annak valamely szakaszában csatlakoztak hozzánk.
1. rész: Bokros Bia, Dobai Bálint, Fekete Nándor (Nanu)
FUJI PETI
szerkesztő/műsorvezető, Filmes
Nagyon szeretem a filmeket. Ja. Ezzel nagyon sokan vagyunk így. Nagyon szeretem a sok háttérinfót, érdekel, hogyan készült, érdekel, mi a titok, miért jó vagy nem. Ezzel is sokan vannak így, gondolom, de amit még nagyon szeretek, az a megvitatása ennek.
Annak ellenére, hogy a filmek milyen fontos szerepet játszanak a mindennapjainkban, a legtöbb embert, ha megkérdezed, miért tetszik neki ez vagy az a film, azt válaszolja: Hát mer’ jó. Na, ezért örültem nagyon, amikor anno 2015-ben megkeresett a Tollas rádió, hogy nincs-e kedvem filmekről dumcsizni. Nincs-e? Amúgy is folyton ezt csinálom.
Fontosnak tartom, hogy ha már úgyis megnézünk egy csomó filmet, akkor valahogy felismerjük a különbséget jó és rossz között, vagy ha tetszik nekünk – mert a jó vagy rossz, ugye, elég szubjektív – akkor értsük meg, miért tetszik. Ezek baromi jó beszélgetések/viták voltak a rádióban.
Ennek kapcsán keresett fel, azt hiszem, 2018-ban a Klikk Out, hogy nincs-e kedvem ezt továbbvinni videós formátumban. Naná, gondoltam, így még több emberhez eljuthatnak a szerintem fontos filmek, vagy filmekkel kapcsolatos gondolatok. Először egyemberes műsort képzeltünk el. Szerettem ezt a formátumot is. Bevallom, komoly kihívást jelentett egymagam összeszedni az összes gondolatot, és nyomni bele a kamerába.
És bizony egyvalami nagyon hiányzott. A vita. A partner. Ekkor jött a képbe Lali, akivel a Tollasban is rádióztunk. Bevallom, nagyon megörültem, hogy újra együtt dolgozhatunk. Szerintem jó köztünk a kémia.
Akármilyen sok munka a felkészülés, bármennyi időt vesz igénybe a műsor felvétele, a végeredményt látva mindig nagyon jó érzés fog el.
Nagyon hálás vagyok Lalinak, Petinek (az operatőr, vágó), és a főszerkesztőnek. Alkottunk valami értékeset. Van értelme szeretni a filmeket.
GAZDAG JÓZSEF
szerkesztő, irodalom és foci
A Klikk Out online kiadás indulásában vettem részt, örülök, hogy a projekt életképes maradt, és épségben túlélte a gyermekéveket. A Klikk Outnak írtam helyszíni riportot egy liverpooli derbiről (amikor Coutinho egy hátrahúzós csellel leültette Ross Barkley-t), és emlékszem egy jegyzetemre is arról, hogy lehet-e nem DAC-drukkernek lenni. Ennek a kérdésnek persze volt némi provokatív éle is, egy csallóközi lapban a DAC dominanciáját megkérdőjelezni olyasmi, mint az istenkáromlás.
Volt konkrét előzménye is ennek, egyszer egy DAC–Trenčín meccs szünetében azt találtam mondani a mikrofonba (sokezer néző füle hallatára), hogy bár szívesen járok DAC-meccsekre, de nem vagyok DAC-szurkoló (és nem azért, mert egy újságíró ne legyen szurkoló, hanem mert a „sárga-kék” nálam mást jelent, mint errefelé, én a VSS Kassa stadionjának tribünjén és edzőpályáin nőttem föl). Mire a meccs után hazaértem, már várt néhány levél és Fb-üzenet (nem szerelmi vallomások), s egy DAC-drukker sofőr még napokkal később is alig akart nekem emiatt buszjegyet adni a Galánta–Dunaszerdahely járaton, és olyan szúrós tekintettel nézett rám, mint Charles Bronson a Volt egyszer egy Vadnyugatban.
Mindent összevetve: örülök, hogy van Klikk Out, és örülök annak is, hogy a lap igyekszik meghonosítani egyfajta kultivált, indulatmentes, szakmai diskurzust a futballról. Hajrá!
GERŐ ZOLI
operatőr
Öt évvel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy a nyáron lesz egy nagyszabású rendezvény, és ha az időm engedi, készítsek róla egy hangulatvideót. Nem tudtam, milyen akcióról van szó, de elvállaltam a munkát, és nemsokára azon kaptam magam, hogy az Omegával állok egy színpadon. Valamit jól csinálhattam, mert azóta csaknem 250 hangulatvideót, interjút, reklámot, klipet és összefoglalót volt szerencsém elkészteni, miközben a legváltozatosabb helyszíneken forgathattam a legkülönbözőbb emberekkel. Ott voltam a DAC-Trencsén nyitómeccsen a vadonatúj MOL Arénában, ahol a szurkolókat a sárga-kék szívük mellett a hideg is közelebb húzta a félkész lelátókon, álltam hajnalig a Midsummer Party színpada előtt táncoló tömegben, kaptam én is a sörből, amit a Habos Napokon egy gólöröm közben hajítottak a magasba, és új műsorformátumok elkészítésében vállalhattam jelentős részt. Mindeközben lehetőséget kaptam arra is, hogy cikkeket írjak tudomány kategóriában, amelyből csaknem száz került az olvasók elé.