FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A rájátszás utolsó előtti hazai találkozója az elmúlt idény ugyanezen időszakát másolta le, mindössze egy hét eltéréssel: DAC–Slovan, a rangadó, amire rendszerint az egész Kárpát-Medence megmozdul. Tavaly ilyenkor – pontosabban május 7-én – még minden nyílt volt, sőt! Ugye, emlékeztek? Nos igen, tavaly ilyenkor kezünkbe volt a sorsunk, de nem tudtunk élni vele. Azóta eltelt egy esztendő, és szeretett csapatunk mindeközben egy cseppet leengedett. Olyan lett, mint a félig puha biciklikerék, amivel bár lehet közlekedni, viszont csak lassan és nehézkesen.
Először úgy nézett ki, az első hatba sem sikerül beküzdeni magunkat, majd amikor ez összejött, a dobogó tűnt elérhetetlen álomnak. A focit azonban „sötétedésig játszák” (é.i.: a bajnokság végéig) – legalábbis a grundon. Aztán ha édesanyánk lekiáltott, bárhogy is állt a mérkőzés, az utolsó gól döntött. Ilyen egy DAC–Slovan rangadó, hiszen függetlenül a tabellán elfoglalt helyezésektől, a Slovant legyőzni „duplán számít”. Búcsúkor meg igazán!
Ugyan már, kit érdekel, hogy a pozsonyiak tartalékosan léptek pályára, nekik a DAC-ot legyőzni ugyanúgy több, mint presztízs!
Szurkolói szemmel nézve biztosan, olvass csak bele bármelyik szurkolói fórumba: „Kikapni a magyaroktól a szégyen szinonimája”. De hogy nem csupán szurkolói szemmel ilyen a történet, arra a legjobb bizonyíték Weiss edző hármas cseréje a szünetben. Lényegében nekik már teljesen mindegy volt, de az aktuális bajnokot akkor sem alázhatják meg úgy, hogy fél óra játék után háromgólos mankóval álljanak. Márpedig erről szólt a vasárnap este Dunaszerdahelyen, a DAC lemosta a pályáról a pozsonyi égszínkékeket az első félidőben. Egyébként is: „A pokolba veletek!” – hirdette a B-közép koreográfiája, amire a vendégdrukkerek egy üveg csalamádéval „válaszoltak”.
Némileg szokatlan, viszont teljesen indokolt volt már a 35. perc tájékán felállítani a nagyérdeműt, s ha már közel kilencezren váltottak jegyet a rangadóra, ez szépen is mutatott: „Álljatok fel! Álljatok fel!”
Elképesztő mérkőzésen vagyunk túl, ahol a hangulatra egyáltalán nem lehetett panasz. Bevallom, 3:0-nál szinte „vártam”, hogy kiengedünk, és ezzel magunkra húzzuk majd az ellenfelet – ahogy megszoktuk –, de nem ez történt. Mégha drámaira sikeredett is pár mozzanata, végig kontrollálni tudtuk, és megérdemelt győzelmet arattunk. Az ember nem győz szuperlatívuszokban beszélni ilyenkor, s talán hajlamos elsiklani az apróbb részletek felett. Xisco Muñoz nem változtatott a múlt heti, Rózsahegy ellen pályára küldött kezdőcsapatán, míg id. Weiss a rotálás híveként alaposan belenyúlt a kezdő tizenegybe.
Rangos elismerésben részesült az UEFA-nál a DAC, Kukkonia Liga nevezetű projektje, ami mellett szintén nem mehetünk el szó, illetve gratuláció nélkül!
És az időjárás? Kellemes tavaszi, de a többit majd Reisz András meteorológus elmondja. Hisz’ személyesen Nyerges Attila, az Ismerős Arcok frontembere előadásában szólt élőben a Nélküled, miközben a vendégszektor is rázendített a tőlük megszokott „szurkolói folklórra” – így nevezi ugyanis a szövetség fegyelmi bizottsága a magyargyalázó rigmusokat. Az elejétől támadó szellemben léptünk fel a Slovan ellen, akik minden bizonnyal szerették volna elkerülni a DAC által a Zólyombrézónak, még a hónap elején kiosztott „pofonokat”. 5. perc: kimaradt pozsonyi ziccer, Popović brillírozott, ezzel pedig jó időre ellőtte a puskaport id. Weiss legénysége, mivel sárga-kék percek következtek.
A 10. percben Andzouana ívelt az ötös magasságába, majd a Konéról lepattant labdát Trusa kotorta a hálóba – 1:0.
A fergeteges hangulatot csak emelte, hogy a 19. percben Vitális Milán szabadrúgásból kipókhálózta a vinklit – 2:0. Hölgyeim és uraim, mostanság, amikor százfelé húzunk, ezt a bombagólt szavazzuk már meg közösen a Hónap góljának! Mindkét gólban alaposan benne volt a tőlünk elvándorolt görög Risvanis, aki az elsőt simán összehozta, a második előtt pedig ő szabálytalankodott. Viszont Blackman sem unatkozott, hiszen minden labdaérintését füttyszó kísérte. Mindinkább élvezet volt nézni azonban a mieink játékát. A 27. percben ismét Trusa volt eredményes, aki a jobb szélről a léc alá varrta a harmadik gólunkat – 3:0.
Szia Uram, égszínkék felmosórongy érdekel?! A pozsonyiak ekkor már padlót fogtak, ahonnan szünetig már fel sem tápászkodtak!
A vendégszurkolók mérgükben begyújtottak ezt-azt a szektorukban, és hiába tömjénezik magukat, milyen klassz volt minden, ott ette őket a fene. A kis Weisst is, aki még a labdaszedő srácnak is beszólt, csontos mutatóujját fenyegetőleg az égnek emelve. Aztán az 56. percben negyedszer is kapitulált az akkor már alaposan feltuningolt Slovan:
Brunetti balról laposan középre gurított labdájába ismét Trusa ért bele, ezúttal sarokkal – 4:0! Mesterhármas!
A hazai közönség felállva ünnepelt, de a vendégszektor is hozta szokásos formáját. Persze a „fakjú Slovan” majd megint fájóbb lesz a társadalomnak, mint a „bimagyara”, de ezt már megszoktuk. Amikor egy forgatókönyvíró bestsellert tervez írni, illik drámát is beleszőni, hiszen az hozza az igazi sikert. A drámai perceken felülkerekedő happy end pedig akár az Oscar-díjat is. Popović kapus még egy korábbi ütközést panaszolt a csapatorvosnak, aki fejsérülés lévén, biztos, ami biztos, cserét kért. A szerb hálóőrünket a 74. percben a brazil Felipe váltotta, és nyolc perc alatt három gólt inkasszált. A 4:0-ból hirtelen 4:3 lett.
Nem leszek ünneprontó, mert tulajdonképpen egyik gólról sem tehetett. A kapusposzt amúgy is hálátlan feladat, ha nem mutatsz be bravúros védéseket, az is baj, viszont az átlagos teljesítményekért nem biztos, hogy Brazíliáig kell futnunk!?
De hálistennek mire vérszemet kapott volna a Slovan, a csereként beállt Redzic a 89. percben bebiztosította a győzelmünket – 5:3! Innen már nem volt kétséges a mérkőzés végkimenete, és a dunaszerdahelyi Szent György-napok megkoronázásaként győzelmi mámor lengte be az Arénat, majd az várost. Peter Sramek erre még tett is egy lapáttal a VMK előtti téren… Vasárnap irány Zólyombrézó, mindent bele, DAC!
DAC 1904 – SLOVAN 5:3 (3:0)
Gólszerzőink: Trusa 3x, Vitális, Redzic
DAC: Popović (74. Filipe) – Csinger, Kacharaba, Brunetti, Mendez – Herc (62. Ramadan), Dimun, Vitális (69. Káčer) – Trusa (75. Dolček), Koné (62. Redzic), Andzouana.