FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Ez már megint milyen összeállítás – kérdeztem magamban –, aztán a meccs első fele úgy, ahogy jóra sikeredett, a második játékrészben viszont ismét megkeseredtem. Kerestem a szavakat, hogy mit tudnék majd erről a mérkőzésről írni, kedveset és szépet, amikor Moumou beakasztott egy hatalmas löketet. Valóban szép gól volt! Na jó, legalább az az egy pont meglett, de milyen egy pont és hol vannak még mindig azok a bizonyos szavak? És hol volt Davis meg Balogh, hogy hogy játszott a Szánthó, amikor azt mondta rá az edző, hogy még nincs készen. Megint lemaradtam valamiről? Ráadásul napilapot sem vettem, és csak barkochbáztam a hiányzóinkat, a kezdő tizenegyünket, meg a taktikánkat.
Csúszkáltunk a pályán, nyomott a Zsolna, a portugál hálóőrünk pedig pillanatragasztóval odaszegezte magát ismét a vonalra. Kedvenc szakértőnk, Laco Molnár osztja az „okosságait”, rossz „kopacskit” húztunk fel, mert nem műfű, ami műfű. Jó, ebben lehet valami, nem is értem, hogy tudtunk itt párszor nyerni, ha most meg csúszkálunk? – bocs, ezt visszaszívom inkább. Cinikus megjegyzés volt. Egyébként Zsolnán tán valami dögvész pusztított, hogy teljesen üres a szemközti szektor szombat délután? Csak a mieink hangját hallani, azt is csupán a második játékrész közepéig, amikor is a sosonok fordítottak. De előbb mi vezettünk, mégpedig az első félidő végén szerzett góllal, Verlinden találatával.
Fordulás után aztán fölénk kerekedett a Zsolna – na nem mintha eddig alattunk lettek volna, csak ezidáig felfújtuk magunkat, most viszont „kipukkant a lufink”.
„Muha” és Ricardo összehozta a hazaiak találatát, kezdődhetett volna minden elölről, ha a védelmünk kitartó és szívós, de nem az. Vasutas szlenggel mondva: megfeküdt, akár a kivénhedt mozdony – máris 2:1 lett oda. Pedró mester cserékkel próbálta volna felrázni a sorainkat, nocsak, beállt a Nebyla is? Kedves tőle, hogy a DAC-ra is szán pár percet, ugyanis nemrég állítólag a nagyszombati kemény magban látták őt. Állítólag jó meccset látott a nagyérdemű, ajnározta a kommentátor a találkozót a lefújást követően. Szerintem meg ez a Zsolna sem az a Zsolna, akit az utóbbi években megszoktunk, mi meg lassan megszokjuk, hogy ennyit tudunk. Az újonc Szánthó játéka engem konkrétan nem győzött meg, Hahn Jancsi továbbra sem sugárzik úgy, ahogy tette az Pakson a múlt idényben. Ott volt, aki kiszolgálja, nálunk maximum „önkiszolgálót nyithat”.
Válogatott szünet következik, ami nem biztos, hogy jó nekünk, de talán nem annyira tragikus az idegrendszerünknek.
Valaki súgja már meg közben a mesternek, milyen lehetne az ideális kezdőcsapatunk, mert ilyen szintű rotációs manőverek nem biztos, hogy a hasznunkra vannak. Davisék Panamába utaznak, Ciganiks, Krstović is hazája válogatottjával küzd majd, Nebyla az U21-gyel… Kiket hagytam még ki? A szurkolókat, akik bár nem kaptak behívót, de egyre kevésbé kíváncsiak az ilyen meccsekre. Annak ellenére, hogy nem fűzök nagy reményeket a válogatott szünet nyújtotta „időkéréshez”, hisz’ valószínűleg szétszéled a banda, mindent bele, fiúk! Akkor is a DAC!
ZSOLNA–DAC 1904 2:2 (0:1)
Góllövőink: Verlinden és Moumou
DAC: Ricardo Ferreira – Blackman, Kružliak, Muhamedbegovic, Ciganiks – Balić, Njie – Szánthó (62. Moumou), Andrezinho (74. Hahn), Verlinden (66. Nebyla) – Krstović.