FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nos, valóban voltak helyzeteink, sőt én meg voltam győződve arról, hogy hozzuk a három pontot Pozsonyból! – nem, nem fogyasztottam semmilyen tudatmódosító szert, de sajnos nem árulhatom el, milyen logika szerint vizionáltam ilyen merészet. Nem titok, csak nem tartozik a nagy nyilvánosságra. Egyébiránt, akik nem bíznak vakon szeretett csapatukban még száz elcseszett mérkőzést követően is, azokkal nem közös szenvedélyünk a DAC! Annyira beleéltem magam az elején, hogy kikerekedett szemekkel néztem az első tizenöt percet, mert bizony ígéretesnek mutatkozott. Nocsak! A vendégszektor pedig folyamatosan tombolt, mintha a televíziós közvetítés is a sárga-kék szurkoló szájízének kedvezne.
Valószínűleg az első játékrészben nem erőltették meg magukat a fura mezes pozsonyiak – sem a gyepen, sem a lelátón –, csak ezzel tudnám megmagyarázni azt, ami ezután következett. Így viszont csalóka volt a meccs eleji felhozatal is, de a lefújást követően az 1:3-as vereség nem annyira, hisz’ kaptunk itt már hatot is. Szerintem sokunknak eddig sem az eredménnyel volt baja, hanem a játékkal, vagyis annak hiányával, meg az alibizmussal. Rejtély például, hogy miért nem ült legalább a cserepadon a panamai duó, ha nem jelentettek maródot? Nem rinyálni akarok, de pont az ilyen pitiáner húzások készítik ki a szurkolótábort!
Amikor hónapok óta csak vergődünk és keressük a fazonunk, luxus nélkülözni a tapasztalt harcosokat!
„Nagyon jó meccs volt” – nyilatkozta Pedro mester a lefújás után –, nos ezzel tudnék vitatkozni. „Az első játékrészben sok lehetőségünk adódott, de vétettünk egy hibát, amit az ellenfél megbüntetett. Ez azonban hozzátartozik a futballhoz.” – folytatta imigyen. Ahogy a címben is szerepel, voltak helyzeteink, mert voltak, ez pipa, de amíg nem tanuljuk meg konstans kihasználni a helyzeteinket, egy idő után feleslegessé válik azzal védeni a mundérbecsületünk, hogy ott voltunk a pályán, eljutottunk az ellenfél kapujáig, aztán a veszett fejsze nyele fent maradt a víz színén. Nem a Slovan ellen kéne vitézkednünk, az évek során megtanultuk már, hogy nekünk Pozsonyban a tisztes helytállás jut ki osztályrészül.
Szünet után kaptunk egy gyors gólt, amit rövidesen az „égszínkékek” harmadik találata követett.
…na meg ismét a csapatunk elképzelés nélküli produkciója, melyet az edzőnk képtelen menet közben konstruktív ötletekkel kibillenteni, viszont magyarázkodni annál inkább bír: „Nagyon jó meccs volt!” – kinek volt ez jó, mester? Valamivel több mint száz szurkolónk kísérte el csapatot a maximális 400 helyett. Mostanában rengetegen kérdezték tőlem is, hol lehet a hiba? Mikor lesz megint az évekkel ezelőttihez hasonló hangulat az Arénában? Ez egy folyamat eredménye, amit sem mi szurkolók, sem a klub nem volt hajlandó kezelni. Mert magától értetődő volt, hogy a szerdahelyi szurkoló hűséges, a szerdahelyi szurkoló elnéző, és a szerdahelyi szurkoló négy vesztes meccs után is nagyobb számban elkísérte szeretett csapatát pl. a Marić idején Szenicére, mint most Pozsonyba!
A DAC-szurkoló anno földnek vágta a sapkáját, és mérgében kijelentette: soha többé!… Majd a következő meccs előtt két nappal már azért tobzódott, mikor mehet mégis!
Nos, jelenleg ugyanez a helyzet, csak most picit tovább tart az a tobzódás, a duzzogás, és még le kéne hajolni a földre hajított sapkáért is. Hogy mégis mikor talál vissza a DAC-drukker a lelátóra? Amikor elhiszi, vagy elhitetik vele, hogy ott a helye, és felfogja, hogy nélküle a csapat sem lesz képes kimagaslót alkotni. Mert ez csak együtt megy! Emlékeznek rá, 2008-ban, amikor visszatért a foci Dunaszerdahelyre, egy csapásra megtelt a stadion, pedig azt sem tudtuk, hogy kinek fogunk szurkolni?! A csapat sem tudta, kik azok az emberek a lelátón, de akkora katarzist alkottunk EGYÜTT, hogy legyőztük 3:0-ra a Spartakot. Aztán már könnyű volt tolni a mozgó szekeret. Bizonyíték kellett, nem ígéret! Akkor is a DAC!
– Itt ragadnám meg továbbá az alkalmat, hogy gratuláljak a HC DAC női kézilabdacsapatának a szlovák kupadöntő-béli teljesítményéhez. Emelt fővel távoztatok!
SLOVAN–DAC 1904 3:1 (1:0)
Góllövőnk: Sharani
DAC: Veszelinov – Pinto, Kružliak, Muhamedbegovic, Ciganiks (84. Moumou) – Verlinden (68. Brunetti), Nebyla, Dimun, Balogh – Szánthó (46. Andrezinho), Krstović (60. Sharani).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Slovan–DAC (3:1) mérkőzésről
Álljunk meg egy-két pillanatra – Fotók és videó a Slovan–DAC meccsről
Köszi, Vlado! | SzerdaHelyzet