NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL
Nem az évek teszik a szurkolót azzá ami, hanem csakis a szív szava. A sárga-kék szívé!
POMICHAL KRISZTIÁN
A magyarság megmaradása szempontjából a DAC egy nagyon hasznos és jó dolog, köszönhetően annak is, hogy ilyen profin menedzselik. Jelenleg ugyan nincs 10-12 ezer néző a stadionban, de amikor minden második hétvégén ennyi ember egyszerre elénekeli a Himnuszt és a Nélküledet, az igenis számít. Megtartó erő a felvidéki magyarság szempontjából, egyrészt Dunaszerdahely identitásában, illetve a felvidéki magyarság identitásában fontos dolog. Remélem, hogy egyre sikeresebb lesz a DAC, mert így ez a megtartó erő is egyre erősebb lesz!
Persze függvénye lenne az is, hogy itteni srácok is helyet kapjanak a csapatban – ez egy örök, visszatérő téma. Nyilván mindenki azt szeretné, ha csallóközi gyerekek is játszanának. Ugyanakkor, ha arról van szó, hogy milyen a mai modern foci, hogy 2022-ben mit látunk a pályákon, szerintem ez egy olyan teljesíthetetlen vágyálom, amit pl. egy Athletic Bilbaonak könnyebb elérni.
Értem ezalatt, hogy kizárólag baszkokból álljon a keret… többen is vannak, a tehetség így jobban megmutatkozik náluk. Úgy érzem, nálunk is jó felé tartunk, de addig olyan – akár – külföldi focistákkal kell feltölteni a keretet, akik érzik és értik, hogy mi az a DAC…
KÁZMÉR LÓRÁNT, LIANA ÉS FLORINA
Lóránt: Nyolc éve vittem ki első alkalommal az akkor 9 éves lányomat, Liánát a DAC-Nyitra mérkőzésre. A bennmaradás volt a tét, 1:1 lett a végeredmény. Ma is fülemben cseng, amikor Bíró Tomi az egyenlítő gólnál bekapcsolta a „The name of the game – FOOTBALL!” zeneszámot. Zengett és őrjöngött a stadion. A másik ilyen emlékezetes pillanat, amikor a világítás elromlott, a stadion elsötétedett és telefonokkal elkezdtünk világítani, közben a „Kell egy kis áramszünet”-et énekeltük. Szerintem ez volt az az időszak, amikor a kislányaimmal és a családommal megszerettettem a DAC mérkőzéseket.
Liana: Ami megfogott, az csapat iránti szeretet, az a motiváció, ahogyan az egész stadion egy hangon szurkol a játékosainknak. Egyértelmű volt, hogy legközelebb is elmegyek az apuval, minden meccsen kint szerettem volna lenni. Ez meg is valósult, hiszen bérletet váltottunk…
Florina: Én egy-két évvel ezután csatlakoztam apuékhoz, Popráddal játszottunk kupameccset, az volt az első alkalom. Igazából otthon jóval előbb beharangozták már, hogy milyen jó a DAC, milyen kiváló a hangulat – valóban az volt, nekem is megtetszett.
Lóránt: Tegyük hozzá, hogy én erre azért otthon picit rágyúrtam: YouTube-ról mutattam a videókat, a szurkolást, a meccseket, szóval rá voltak hangolódva rendesen…