Fotók: Szabó Péter Pál
Az írás megjelent a Klikkout 2023/februári számában.
Szép napot és egyben boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! Új év – új helyszín: ugyanis szeretjük a megújhodást. Az idei, immár harmadik évadot a MonRaw nevű zseniális helyen kezdjük – és igen, ez itt a reklám helye: ha egy kellemes, kulturált és egyedi berendezésű helyen szeretnének ebédelni, vagy csak egy kávét inni, akkor látogassanak el ide! Maga a házigazda, Ollé Lajos mesél nekünk arról, hogy miért is fogtak bele a párjával pont Dunaszerdahelyen, pont a vendéglátóipart ledaráló Covid időszaka után ebbe a projektbe. Szervusz Lajos, légy üdvözölve saját magatoknál!
Köszönöm szépen.
Miért, miért most, miért itt és miért MonRaw?
A most az inkább másfél éve volt. Az a bizonyos időszak azt jelentette nekem, zenésznek, DJ-nek és hangosítónak, nem volt túl sok lehetőségem pénzt keresni. Otthon, Ollétejedben főzőcskéztünk, a feleségem pedig eldöntötte, hogy kipróbálja a húsmentes ételeket, mivel kíváncsi ennek az étrendnek a hatására. Mivel pincér-szakácsnak vagyok kitanulva, elkezdtem neki főzni, de két hét alatt kifogytam az ötletekből. Az interneten keresgéltük, mi is az a vegán és vegetáriánus konyha. Folyamatosan tanultunk bele, és mivel egyre több embernek ízlett az étel, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ha lenne tíz, húsz vagy akár harminc megrendelés is, akkor talán érdemes lenne valami ilyesmibe belevágni.
Te vagy a párod a nagyobb ínyenc?
Attól függ, milyen fajta ételről van szó, de szerintem mindketten szeretjük a jót és a finomat.
Akkor most már teljesen vegán konyhát visztek otthon?
Nem, csak a feleségem, Mónika tartja be azt az étrendet. Én mindenevő vagyok.
Ez mit jelent a mindennapokban? Mi ugyanis a böjti időszakot szoktuk húsmentes konyhával vinni. Mi a különbség a vegetáriánus és a vegán étrend között?
A vegán étrend teljesen kihagyja az állati eredetű alapanyagokat. A feleségem vegetáriánus, tehát ő sajtokat és tojást eszik, szereti ezeket az alapanyagokat. Nagyon sok mindent ki kellett volna hagynia a vegán étrenddel. Az éttermünk kínálatában is szerepelnek teljesen vegán fogások.
Térjünk vissza a történet elejére. Jött a koronavírus-járvány, amely alatt a hangosítóipar a zenével és a szolgáltatásokkal együtt bedőlt. Hogy jutottatok el innen egy étterem létrehozásáig?
Ez már inkább a történet vége, hiszen egy ilyen beruházáshoz kell komoly tőke is. Voltak időszakok, amikor azt mondtam magamnak, hogy nem fogok főzni, se zenélni, inkább elmegyek valahova dolgozni, de igazából az sem lett volna megoldás. Voltak hullámvölgyek, amelyeken a feleségem hathatós segítségével jutottam túl.
Videóinterjú:
Menyhárt Dodi vendége Ollé Lajos | Magunk között
Nem pesszimista emberként ismerlek. Mindig azt láttam veled kapcsolatban, hogy van bátorságod belefogni valami újba…
Én sem tartom magam annak. Mindig azt mondtuk a feleségemmel, hogy ha háromszáz százalékosan működnek a dolgaink az életben, akkor az bőven elég az életszínvonal fenntartásához. Ha ez ötven százalékra csökkenne, akkor még mindig el tudnánk éldegélni, ám nálunk ez átcsapott mínusz száz százalékba. Innen már nem igazán volt kiút. Ki sem tudtuk számolni, hogy ez mit hozhat maga után, és igazából most sem tudjuk, mekkora pénz van az étteremben. Igyekszünk fenntartani, hogy legyen miből megalapozni a nyugdíjat és a jövőbeli életünket. Bízunk benne, hogy egy-két év múlva olyan hozama lesz, hogy megéri vele foglalkozni.
A bevezetőben elmondtam, hogy ha valaki bejön ide, először azt látja, hogy roppant ízléses a berendezés, és szerintem mindegyik tárgynak van valami jelentősége a Te életedben. Azt is mondhatnám, hogy egy Ollé Lajos-múzeumban járunk: olyan dolgokkal körülvéve, amelyek közül nem is egy már a nyolcvanas években is használatos volt…
Igen, minden egyes hifi darabnak van bizonyos történelme.
Van itt olyan darab is, amelyet még 1985-ben használtam a diszkókban. Mivel mindent gyűjtök, ami a munkámmal kapcsolatos, ki tudtam alakítani egy panoptikumot.
Ez még mindig csak egy kis szelete a gyűjteményemnek: inkább olyan dolgokat hoztam ide, amelyekhez fűződik valamilyen történet. Ha bejönne valamilyen érdeklődő, el tudnám neki mondani az egyes darabok múltját.
Ha jól látom, büszke is vagy ezekre a tárgyakra, másképp csillog a szemed, ha ezekről beszélsz.
Igen. A mai napig bennem levő fanatizmus kezdetei valahol ezekben a tárgyakban találhatók meg.
A feleséged elmondása szerint otthon még sokkal több mindened van, az étteremben található tárgyak mindössze a tíz százalékát teszik ki annak, ami a tiéd.
Nagyjából igen. Vannak sokkal értékesebb darabjaim is, amit nem hoznék el az étterembe, nehogy valaki véletlenül leakasztjon róla egy gombot, ami elég drága mulatság lenne.
Szóval főleg az itt található eszközöket vitted magaddal a bulikba DJ-ként. Ezek voltak a legközelebbi segédeszközeid, de mégis ki mered őket állítani és nem félsz, hogy leesik róluk egy gomb, vagy valaki elkezdi őket állítgatni.
Hamarosan tovább gyarapszik a gyűjtemény, méghozzá Tilajcsík Imi erősítőjével, amely az irodájában volt tizenöt évig. Az itt kiállított darabokban Dunaszerdahely történetének egy kis szelete elevenedik meg.
Térjünk vissza a konyhába. Ahogy említetted, otthon napi szinten foglalatoskodtatok a vegetáriánus konyhával, majd ebből nőtte ki magát a MonRaw ötlete. Hogyan jött az elhatározás, hogy akkor ti most ebbe belevágtok?
A feleségem mondta, hogy csináljuk meg. A fontos döntéseket általában ő hozza, mint például az Ollétejedbe való költözésünkkor is. Én sokkal hamarabb válok szkeptikussá, mint ő.
Régi közhely, de a ti esetetekben is igaz, hogy bár a férfi a fő, a nő viszont a nyak, amely a fejet mozgatja. Miért pont itt nyitottatok éttermet, valahol a város szívében szerettetek volna?
Először egy kifőzdét akartunk nyitni, ételkihordással.
De aztán nem az lett belőle, hanem egy kimondottan szép hely.
A dunaszerdahelyi alpolgármestertől, Karaffa Attilától kaptam a tippet, hogy kiadó volt ez a hely, régebben egy virágüzlet működött itt. Senki sem tudta, hogy az egyik ajtó mögött mekkora területű hely van, méghozzá konyhának előkészítve. Ez az épület étteremnek készült, van itt férfi és női toalett, olajszűrő, hátsó bejárat, parkolóhely, tehát megfelel minden higiéniai előírásnak.
A város szívében vagyunk és azért is érdekes ez a hely, mert itt volt valamikor a zeneiskola.
Két hónapig jártam ide gitározni. Egyik karácsonyra gitárt kaptam, és azt gondoltam, a zeneiskolában az első napon azt mutatják meg, hogyan kel megfogni a húrokat. Viszont a tanárnő azt mondta, hogy a gitárt legalább fél évig otthon kell hagyni, és csak a kottát kell megtanulni olvasni. Sírva hazamentem, így elég hamar befejeződött a gitáros pályafutásom.
Viszont akárhogy is nézzük, a zene megmaradt benned.
Igen, édesapám egyfolytában zenét hallgatott és kazettáról engedte le Komjáthy György kívánságműsorát. Majd elkezdtem hanganyagokat rögzíteni.
Akkor már tudtad, hogy valamikor zenét fogsz valakiknek játszani?
Nem nagyon. Úgy indult a dolog, hogy otthon körbevett a zene. Lassan elkezdtem gyűjteni a felvételeket rádióból és lemezekről. Ez egy nagyon rövid időszak volt. Múltak az évek, majd édesanyámon keresztül megismertem Horvát Ivánt. Tőle tudtam meg, hogy Bíró Tomi személyében van Dunaszerdahelyen egy DJ.
Megismerkedtem velük, eljártam meglesni őket, például a kultúrházba a lemezbemutatókra. Érdekesség, hogy Horváth Iván csak bakelit hanglemezekről játszott számokat, mert a bátyja küldte neki azokat az Egyesült Államokból. Volt neki egy szép gazdag gyűjteménye.
Tomi bulizós DJ volt, aki kazettákról játszotta a zenét. A Kondorostól az Állj meg, vándoron keresztül az Alba Regiáig mindenhol zenélt: ő volt az egyeduralkodó Dunaszerdahelyen.
És akkor ebben a helyzetben léptél színre Te…
Igen. Bíró Tomi volt a példaképem, mivel más nem foglalkozott ezzel, csak én picit továbbfejlesztettem az egészet, tovább léptem.
Honnan jön a DJ neved, a Little Loui?
Nem tudom, a Loui Lajost jelent. Sokat jártam Prágába helyi DJ-nek, a Károly híd mellett volt egy ötemeletes diszkó, amelyet két fiatalabb menedzser irányított. Ők fogadtak mindig úgy, hogy „Na, megjött a kisember.” Ezzel nem a termetemre céloztak, hanem arra, hogy Szlovákiából érkeztem, ami kisebb volt Csehországnál. Innen maradt meg a Little elnevezés. A művésznevemből kiindulva mindenki egy alacsony embert várt a bulikon, de aztán beléptem mind a 189 centiméteremmel…
Három dolgot tudok összerakni a pályádból, életedből. Az első, hogy szereted a konyhát, a hasadat, szereted a zenét és mindkettőhöz kapcsolódik, hogy egyfajta gyűjtögető életmódot folytatsz. Több évtizede ismerlek, és mindig olyan emberként éltél a fejemben, mint aki lemezeket gyűjt, akinek rengeteg technikai eszköze van, amivel zenét lehet lejátszani, aki hangmester és aki hangosít. Ez a három dolog azért összekapcsolódik, mert egy olyan helyen ülünk, ahol jól főznek, ahol szeretik a zenét és itt vannak az összegyűjtött eszközök is.
Igen. A főzés olyan, mint a DJ szakma: itt is fontos a visszajelzés. Gyakran kijövök a vendégekhez, akiknek a nyolcvan százalékát ismerem is, elbeszélgetünk, ők pedig elmondják a véleményüket az ételekről.
Azt is közlik, ha valami nem ízlett nekik?
Igen, és ezt el is várom. Általában, ha valamelyik étel vagy hozzávaló nem sikerül, azt ki sem adom a vendégnek. Egy ilyen esetem már volt is.
Szóval neked nagyon fontos a hitelesség: olyan dolgokat csinálsz, amelyeknél rögtön látszik, hogy tetszik-e az embereknek vagy sem. Fontos neked a siker?
Nem, de igazából azt sem tudom, mit jelent.
Mondok egy példát: beülnek az étterembe, szeretnének enni valamit. Kihozod az általad elkészített ételt, amelyet megdicsérnek. Ezt én személy szerint sikernek könyvelném el…
Lehet, hogy én bonyolítom túl ezt a témát, de számomra a siker nem annyira egyértelmű. Ha tele van az étterem és a táncparkett is, az azért van, mert jól működünk.
Ennek azonban nagyon sok összetevője van, de lehet, hogy a végén valaki azt mondja, mennyire sikeresek vagyunk.
Máshogy kérdezem: ez megelégedéssel tölt el téged?
Igen, nagyon, főleg az étterem. Ez lett volna a legutolsó dolog, amelybe egyedül belevágok. Ha nincs a feleségem, akkor egészen biztosan nem ülnénk most itt.
Szóval mondhatjuk, hogy feleséged, Mónika volt az étterem hajtórugója?
Egyértelműen.
De ez nem baj?
Nem, mert sok dolgot elintéz helyettem.
Lehet, hogy úgy kellett volna lefolytatni ezt a beszélgetést, hogy ő is itt ül. Azt mondta különben, hogy készüljek fel rá, hogy nem fogok tudni veled beszélgetni, mert mindig mondod a magadét, nekem pedig nem lesz lehetőségem kérdezni.
A legkevesebb, amit megérdemelne, hogy most ő is itt üljön mellettem. Ha ő nincs, akkor ez a hely sem jön létre. Neki volt ez az álma, hiszen immár nyolc-kilenc éve készíti a raw süteményeket és tortákat.
Mi az a raw?
Nyerset jelent, de erről ő tudna pontosabb információkkal szolgálni. Kezdetben egy kis kávézót szeretett volna nyitni, mindössze két-három asztallal. Akkor senki sem sejtette, hogy ennek egy olyan, konyhával rendelkező étterem lesz a vége, amely este bisztróként működik. Azt akartam, hogy teljesüljön az álma, mert az enyém már teljesült, az életemben mindig azt csinálhattam, amit szerettem és mindig csak annyit csináltam belőle, ameddig szerettem. Soha nem jártam dolgozni, a hobbim volt a munkám, az biztosította a megélhetésem. Az, hogy most már hangosítok is, egy folyamat eredménye. Ez az életem, de neki eddig nem volt ilyen. Azt szerettem volna, hogy neki is legyen egy kézzelfogható dolog, amit szeret és ami az övé. Szerencsére ez meg is valósult.
A Te örömöd tehát az ő örömének a kiteljesedéséből is adódik…
Egyértelműen.
Ez a hely nemcsak egy étterem és bisztró, hanem volt már itt lemezbemutató is, tehát a dunaszerdahelyi kulturális élet egyik központja is lehet…
A jövőben szeretnénk minél több hasonló rendezvényt létrehozni. A Flash együttes lemezbemutatóját tartottuk meg itt, akik az első – akkor még – kazettájukat 1996-ban adták ki. Sőt, szerepeltek a Ki mit tud című műsorban is. Érdekesség, hogy a tudtomon kívül segítettem, hogy ismét összeálljon a zenekar. A vezetőjükkel, Viola Lacival találkoztam néhányszor és olyankor mindig megkérdeztem, miért nem kezdik újra. A koronavírus-járvány ideje alatt pedig ez meg is történt. A hetvenes évekbeli zeneszámokkal segítettem nekik, hátha valamiféle retro zenét akarnának játszani.
A retróban tehát adtál nekik tanácsot. És a mai zenére vonatkozóan?
Arra nem.
Egy mai DJ milyen zenét hallgat, csak retrót?
Jó zenéket szeretnék hallgatni.
Szerinted a mai zene nem jó?
De, vannak. A stílus mindegy, csak a jó muzsika a lényeg.
Az egyik beszélgetőműsorban azt mondta Geszti Péter, hogy a mi nemzedékünk már retro zenét hallgat.
Nem értek egyet a retro beskatulyázásával. Minden, ami régi, mára retro lett. Számomra a retro időszak zenekarai az ABBA, a Sweet és a hetvenes évek második felétől a nyolcvanas évekig tartott. A legtöbb ember számára viszont már a kilencvenes évek is retro, mert már eltelt azóta harminc év. A retro például a rock and roll stílus, majd jött a diszkókorszak, a dancefloor, a klubos korszak majd az elektronikus zene. Akkor tehát már a húsz évvel ezelőtti zenék is retro? Számomra nem.
Milyen zenét hallgatnak az emberek, mikor beülnek hozzád?
Ha valaki betér ebédelni, szeretném, ha nyugodtabb zene szólna, például jazz-rock vagy soul.
A napi felhozatalt a zenében is én állítom össze a hangulatom és az elképzelésem szerint. Eddig még nem reklamált senki.
A hangrendszert is úgy alakítottuk ki, hogy minden egyes pontban egyformán szóljon a zene, de az emberek tudjanak beszélgetni. Nem szeretem, mikor beülök valahova és valami szól a sarokból vagy a plafonból, amit nem hallok rendesen. Ha adnak rá hangerőt, az pedig zavar. Kevés helyen van jól megcsinálva ez, azonban úgy érzem, sikerült megoldanom.
Mikor nyittok és zártok egy nap?
Hétköznaponként 10:30-tól 15:00 óráig vagyunk nyitva.
Volt már olyan vendég, aki zenét is kért tőled?
Talán egyvalaki volt, aki egy bizonyos stílust szeretett volna hallani, de konkrét számot még senki sem kért. Az már volt, ez pedig most már egy új időszak.
Köszönöm a beszélgetést és azt kívánom, hogy egy pezsgő hely legyen az éttermed, minél többen jöjjenek el megkóstolni az itt készített ételeket! Légy Te is elégedett, akárcsak a vendégeid, és akkor szerintem a helyén lesz a világ.