FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Pár perccel a találkozónk előtt gól nélküli döntetlennel ért véget a Nagyszombat–Slovan derbi. Általában nem szoktam figyelni a többi mérkőzés eredményét, de eleddig mi sem szoktuk vezetni a bajnokságot! Általában. Úgy egy durva hónappal ezelőttig, kb. Először csak egy pont volt az előnyünk… Akkor az egyik este, lefekvés előtt azon morfondíroztam magamban, hogy nem tudom elhinni – vagy csak nem bírom felfogni? – mi akár bajnokok is lehetünk! Kicsit szégyelltem is ez miatt a képem. Hogy miért éreztem akkor így, valószínűleg senkinek sem kell elmagyaráznom…
Maradjunk annyiban, fenntartásaim voltak, nyilván foggal-körömmel harcolnak majd ellenünk… Ennek tudatában feküdtem le aludni, aztán éjjel volt egy álmom: megnyertük a bajnokságot. Szóval azt álmodtam, hogy bajnok lett a DAC, és az utolsó hazai meccs után át is adták a bajnoki serleget. Fura, mert máskor mindig tovaszáll reggelre az éjszakai vízióm, ezúttal viszont határozottan emlékeztem mindenre.
Egyébként az is az álmom része volt, hogy már jóval az utolsó fordulók előtt eldőlt a bajnoki cím sorsa.
Mégis mit kéne megmagyaráznom egy álmomon? Az álmokat direkt módon nem vagyunk képesek irányítani. Nem tudjuk befolyásolni őket. Viszont, ha valami nagyon foglalkoztatja az embert, jó eséllyel átmenti tudat alatt a párnák közé, éjszakára. Majd most, a zsolnaiak elleni mérkőzés előtt ismét szóba került a téma: „Amúgy el tudod hinni, hogy megnyerjük a bajnokságot?” – kérdezte tőlem valaki.
Csak a bolond nem hisz bennünk!
Egyébként az úriemberrel való tartalmas beszélgetésemnek nyoma lesz a szurkolókat bemutató rovatunkban is – de mindent a maga idejében. Ezt csak úgy margóra… És akkor eszembe jutott az álmom, valamint az, hogy miért történt mindez úgy, ahogy történt. Ha a „gyepen dől majd el”, akkor igen, akkor minden további nélkül ki merem jelenteni, hogy bízok magunkban, képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni! – válaszoltam. Valószínűleg aznap este, amikor a We are the Champions szól majd, nem fogom tudni még felfogni. Csak másnap reggel, vagy harmadnap…
Aludnom fog kelleni rá, hogy felébredjek. Csípjetek meg! Tényleg igaz!
Négy pont előnnyel vártuk a válogatott szünet utáni újrakezdést, a Slovan pedig csak remizett. Teringettét, ha mi nyerünk – és már miért nem nyernénk – akkor hat pont előnnyel utazunk Pozsonyba. Az már elég tetemes, nemde? Nincs még lefutva semmi, de tekintélyt parancsoló fór. És nem csak úgy a szél fújta ám össze! Nem az a szél, ami a meccsen is tombolt, és nem az a víz, amit a tavaszi szél áraszt.
Virágom, virágom… A lelátón dalolászok, virágom, virágom!
A labdabirtoklási előnyünk pedig csakhamar góllá érett, méghozzá annak a Maťo Sláviknak a hálójában, aki anno nálunk csupán harmadik számú kapus volt. Na jó, védett ligát is, ebbe ne menjünk bele. Petráš meg az ő hálójukat védte, ilyen a profi foci. Mi egyszerű halandók erre valószínűleg nem lennének képesek. Harcolni azok ellen, akik közt felnőttünk… Elképesztő taktikusan fociztunk, kicsit túlontúl is taktikusan. Szeretném megdicsérni Kalmárt, aki ismét csak csereként állt be, holott a magyar nemzeti tizenegyben befért a kezdőbe is. Zsolti, ezt a magabiztosságot várja tőled a nép, persze tudom, magadtól is ezt várod el.
A meccs embere címet mégsem neki, hanem Káčernak adnám – mégha ez vita tárgya is lehet.
Dimun szintén kiválóan játszott, és ha így folytatom, felsorolom az egész csapatunkat, de még a kispadunkat is. Kedves barátaim, nekünk van csapatunk! Olyan egyéni klasszisok, akik Guľa mester kezei között kompakt csapattá értek be. Akik a DAC-ot bajnoki címre vezethetik! – egyre közelebb kerülünk az álmainkhoz. És ha az álmokat nem lehet megmagyarázni, azt se óhajtsa tőlem senki, hogy ne dicsérjem a DAC-ot. Bár igaz, ami igaz, most csak egyetlen gólocska döntött, de az ismét három pontot ért. Továbbá nem ez volt a legszebb meccsünk mostanában. És amennyiben Pozsonyban csupán döntetleneznénk, nekünk az is felérne a győzelemmel.
Hat pont előnyünk van emberek. Hat [ide csúnya szavat akartam eredetileg írni] pont! Gondolták volna?
Tudom, csak a bolond nem gondolta volna… Azért ne legyünk álszentek, és őszintén, pionír becs’ szóval lehet nyilatkozni ám… A sérültjeinknek mielőbbi felépülést kívánok. Akik pedig végleg elkötelezték magukat szeretett klubunk mellett, nekik mindent lebíró akaratot. A Duna hullámainak erejét, meg a sáltengert. A dolgos csallóközi nép kenyéradó, markáns búzatábláit. Mindenkire szükség lesz az álmaink elérésében, a pályán és a lelátón egyaránt! Mi vagyunk a sárga-kékek, hej!
DAC 1904–ZSOLNA 1:0 (1:0)
Gólszerző: Ramadan
DAC 1904: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Káčer (87. Nebyla), Dimun, Ramadan (46. Szánthó) – Blackman, Krstović (17. Kalmár), Gavrić (82. Niarchos).