FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Egyet fizet, kettőt kap – akciót hirdettek a büfékben, valahogy mégsem tolongott a jónép az Arénába. A szupermarketekből ismert szlogen sem hatotta meg túlságosan azon szurkolókat, akik szívesebben viszik vásárra pénztárcáikat, amennyiben szívüket a játék tisztaságával és szépségével, míg elméjüket furfang helyett valódi tartalommal tölthetik meg. Eleve sok, sörre és focira „igényesebb” DAC-drukker mondott nemet a hétvégére, és ez ugyancsak meglátszott a nézőszámon. Szinte alig hallani a kupaküzdelmekből való kötelező továbbjutásunkról, míg a zsolnai bajnoki fiaskónk annál kevésbé csitult a köztudatban. Továbbra is nyugtalanságra adhatott okot az edzői poszt kérdése – igaz a klub részéről cáfolat érkezett, de nem zörög a haraszt…
Az alapszakasz második felének kezdetét a zempléniekkel abszolváló DAC célkitűzése egyértelműen a győzelem volt. Hazai pályán más eredményről hallani sem akart a nagyérdemű. A tabella utolsó előtti helyezettje elleni találkozót egyébként mágikus számmal harangozta be szeretett klubunk, miszerint ezzel sorrendben a 888. élvonalbeli mérkőzésünkre kerül majd sor. Kissé szokatlan időben indult útjára a labda, hogy a hármas sípszó után szurkolóink még időben átvonulhassanak a sportcsarnokba, ahol kézis lányaink – a hónap mérkőzésén – a Vágsellye együttesét látták vendégül. Ott szintén hazai győzelem (34:28) született, bónuszként pedig egy órával még többet is alhattunk.
Vagyis a maratoni sportélményt könnyedén kipihenhették a szurkolók, hála az éjszakai óraátállításnak.
Visszatérve a focira: felépült sérüléséből Ramadan, akit a hétközi kupameccsen nélkülözni volt kénytelen Guľa mester. A Zsolnán kiállított Kašát Brunetti helyettesítette Csinger társaként. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a két belső védőnk közé Dimun járt vissza mintegy harmadiknak. Rajtuk kívül pedig ott voltak a lelátókon azok a féle-fajta drukkerek is, akik a hét elején általában még közönyt éreznek, ha a szekér megreked, ám ahogy közeledik a meccsnap, úgy izgulnak rá ismét az újabb eseményre. És persze a hitükben ellentmondást nem tűrő ultrák is, akiknek pedig lételemük a rendszeres konfrontáció, bármilyen eredmény szülessen az előző összecsapásokon. Nagyjából így jött össze a 3996-os nézőszám, ami mifelénk, az évszakhoz mérten nem túl jó, de nem is tragikus. Inkább csak reális. Ez sajnos az egész őszi szezon tükre, amire nem gyógyír az ingyen belépő vagy a grátisz sör sem.
Jelképesen egy szál gyertya égett ugyanakkor azokért a szurkolókért, akik már nem lehetnek köztünk.
A B-közép utalva a közelgő mindenszentekre, illetve a halottak napjára, nem kevés füsttel megspékelt élőképet mutatott be, Demjén Ferenc Gyertyák c. dalának módosított refrénjével:
„Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt szurkolnak az égben,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.”
S mintha az első húsz perc játékidő ebbe a tejszerű fehér füstbe veszett volna. Tulajdonképpen rég felszállt már, ám a gyepen mégis láthatatlannak hagyta a teljesítmény. Aztán a 25. percben egy védelmi hibát kihasználva Andzouana szépségdíjas találattal nyitotta meg a gólgyártást – 1:0. Igaz, akkor még nem sejthettük, hogy a mai norma eléggé szegényesre sikeredik. Mindenesetre a kongói szélsőnk tudatosan csavart a hosszú felsőbe. Jobb helyeken az ilyen feldob egy csapatot, lovat ad a játékosok alá, minket inkább elaltatott. Kb. így történhetett meg, hogy öt percre rá a nagymihályiak első kapura tartó lövése utat talált a hálónkba – 1:1. A szürke égboltból egyre rohamosabban készült leszállni az este, meghagyva a hatalmas Holdnak, hogy szünetig őrizze a remit.
Az első játékrész tehát 1:1-es döntetlennel zárult, amire a nagyérdemű helyenként harsány füttyszóval reagált.
A második félidőre egy helyen változtatott az edző, Káčer helyett Ramadan futott ki a gyepre. Jól indult számunkra a játékrész, hiszen a 48. percben Andzouana duplázhatott, újra vezetéshez juttatva a sárga-kékeket. Regnáló csapatkapitányunk, Csinger átadásán igazított egyet, majd húsz méterről, alacsonyan tüzelt – 2:1. A vendégeknek ismét nem volt mindegy, ennek megfelelően próbálkoztak, de hálistennek kevés sikerrel. A mi oldalunkon Andzouana és Ramadan előtt adódott kecsegtető lehetőség, ám a nagymihályiak hálója – melyet ezúttal nem Száraz Benji őrzött – érintetlen maradt.
Sajnos a 73. percben agyrázkódás gyanújával cserélni kellett a dunaszerdahelyi futball jelenlegi legnagyobb reménységét, Csinger Márkot. Tesó, reméljük semmi komoly! Mielőbbi felépülést!
Mivel egyéb említésre méltó esemény nem történt, néhány sárga lap árán, de sikerült megőriznünk az egygólos előnyünket. Valljuk be, otthon, időhúzással, ami nem túl szimpatikus dolog! A publikum szinte kizárólag csak a három ponttal lehetett elégedett, csatárjaink, gólfelelőseink gyámoltalanságával nem! A meccs embere egyértelműen a mostanság sokat (de joggal) szidott Andzouana volt, aki némi szerencsével a mesterhármast is behúzhatta volna. A következő fordulóban, pénteken Kassán léptünk pályára, míg a kupában az Igló csapatával sorsolták össze Guľa mester védenceit. Mindent bele, DAC!
DAC 1904–NAGYMIHÁLY 2:1 (1:1)
Gólszerzőnk: Andzouana 2x
DAC: Popović – Alex Pinto, Csinger (73. Risvanis), Brunetti, Andzouana – Káčer (46. Ramadan), Dimun, Čermák (95. Mendez) – Trusa (76. Gruszkowski), Goure (76. Barišić), Herc.