Sipos Janka – Sugar Daddy | Költőtoll

Nőként a 21. században szinte teljesen lehetetlen semlegesen viszonyulni az aktuális szépségideálhoz. Na, nem mintha a múltban lehetett volna, inkább csak kiéleződött a dolog. Még ha nem is gondoljuk úgy, hogy a külső kifejezetten fontos a párválasztásnál vagy épp a mindennapokban, akarva-akaratlanul is összehasonlítjuk magunkat a csapból is folyó, tökéletes(nek titulált) női testekkel. Ebből az összehasonlításból pedig lehetetlen nyertesként kijönni. Kivéve talán, ha a humoros oldaláról próbáljuk megfogni a dolgot, és nevetünk egy jót saját magunkon, vagy egy-egy a témával szorosan összefüggő jelenségen. Mostani versemben – ami talán inkább egy slam poetryre hajazó szöveg – éppen ezt kíséreltem meg.

 

Sipos Janka – Sugar Daddy

Felőled aztán bármit mondhatok,

csak közben el ne kenődjön a rúzsom.

Csúcsragadozóként legelteted

szemed a néhány tízkilónyi húson.

Domborodjon csak minden, ami kell,

bárhol máshol meg jó lesz laposodni.

Közben okkerre sülsz mű-napviharban,

teremből pedig a legjobb a kondi.

A kémiából túl sok nem dereng,

csak, hogy szőkít a hidrogén-peroxid,

de nem mindenhez kell a diploma,

kiselőadást tartani se fogsz itt.

És fölösleges is a sok rizsa,

csak ne dráguljon még tovább a plasztik.

Szilikonból nem csak völgy kell neked,

éljenek a Lőrincek meg az Andik.

Add meg nekünk a mindennapi Guccit!

Menő-e még a Dolce, a Gabbana?

Salátát tologatni a tányéron,

miközben más meg szalonnát (z)abálna?

Üsse kő! Megmondta nagyanyám is:

a szépségnek a szenvedés az ára.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább