FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
„Elmondom hogy lesz, ki fogad velem? A Nagyszombat megnyeri a kupát és a 2-3. helyen végez. Lecsúszunk ugyan a dobogóról, de a playoff-ban kivívjuk a Konferencia Ligát…” – írtam a legutóbbi meccsjegyzetem alá hozzászólásban, de láss csodát, mivel a Zsolna vereséget szenvedett, így máris a dobogó harmadik fokát ostromoljuk. Ilyen ez a foci. Persze joggal merül fel a kérdés, minek nekünk Európa ezzel kerettel, de hát házasodni sem úgy indul az ember, hogy előbb-utóbb úgyis válás lesz belőle. Szóval majd elválik, minek nekünk Európa?! Meg aztán: nyugtával dicsérd a napot!
A bajnokság rájátszásának második hazai találkozóján a Zólyombrézó együttesét fogadtuk, és már a 16. percben 3:0-ra vezettünk. Micsoda kezdés kérem szépen, ez kell a szerdahelyi nagyérdeműnek! Foci, gólok és jó játék, nem pedig taktikázás és a saját kapunk előtt való tili-toli labdarúgás. Merthogy időről időre Dunaszerdahely sportéletnek szerves része, hogy amikor nem megy úgy a szekér, szinte ciki DAC-szurkolónak lenni. Nem hiszed?
Na, fogd csak meg a söröm!
Szerény véleményem szerint, ha látványos focit játszana a DAC, teljesen mindegy, milyen sört adnának a kezedbe. Az előző napi köztársaságielnök-választáshoz hasonlóan a mérkőzés előtt a DAC-szurkolók ismét választhattak. Igaz, itt senki nem ígért semmit, legfeljebb azt, hogy senki sem fogja tudni, mit fogyaszt éppen. Izgalmasan hangzott a vakkóstoló. S mivel akadt bőven „önként jelentkező” a feladatra, öt jelölt szállt harcba a drukkerek kegyeiért, hogy azok eldöntsék, a jövő szezontól melyik sört csapolják majd a MOL Aréna büféiben. Ebben a „harcban” a pilseni Gambrinus lett a befutó, majd következhetett maga a mérkőzés is.
Méghozzá gyönyörű napsütésben, igazi koranyári időben, amikor nemcsak a foci, de a lelátói tömeg is „színt kap” magára.
Kissé furcsán érezhette magát az a DAC-szurkoló, aki a büfében feledkezett, hogy megtárgyalja az elmúlt napok eseményeit. Már az 59. másodpercben Mendez beadását a senki által nem őrzött Koné juttatta az ellenfél hálójába – 1:0. A villámgyors gólunkat a 8. percben egy újabb pontos találat követte: Andzouana ívelt az „ötösre”, ahol Trusa egy akrobatikus mozdulattal megszerezte a második gólunkat – 2:0. Hát mi van itt?
– 8:0 lesz – mondom Dodi barátomnak, a ’85-ös Bohemians elleni fiaskót még közel négy évtized múltán sem hevertem ki. Ezt a bűvös számot egyszer a DAC-nak is el kell érni! – telhetetlen vagyok?
Mindeközben a B-közép egy molinót húz ki. Lacit, a „dobos” Ervin egykori hangulatfelelős társát, Huli beteg édesapját te is ismered, tisztelt olvasóm. Mondd hangosan, velem együtt:
Kitartás! Veled vagyunk, Laci!
(A cikk megjelenése után kaptuk a hírt, hogy Czafik Laci barátunk, szurkolótársunk elhunyt. Őszinte részvétünk a családnak.)
Az együttérzés perceit a harmadik gólunk követte, mert láss csodát, a 16. percben ismét rezdült a vasgyáriak hálója. Trusa Konéhoz továbbított, ő pedig az üres kapuba gurított – 3:0 – padlón a Zólyombrézó, „bekattan” a MOL Aréna apraja-nagyja! Ugyan les címén kicsit „megVARozták” az esetet a videoasszisztens kocsiban, de azt szabályosnak ítélte végül a sporttárs. Dupla öröm az ilyen, először mert látod rezdülni a hálót, másodszor, mert a játékvezető miután televíziót „rajzolt” a kezével, középre int. Ki a jobb? DAC! – válaszolnak az oldalsó lelátók.
A háromgólos vezetés tudatában a félidő végén a Zólyombrézó gólt talált a semmiből, így 3:1-es sárga-kék előny mellett vonulhattak az öltözőbe a csapatok.
Kár ezért a bekapott gólért, és kár a védelmi hibánkért, Kacharaba csak nézte a vasgyári „élmunkást”. A fordulást követően kiegyenlítettebbé vált a játék, talán a lendületünk is megtört. Akadt ugyan esemény, de további gólok már nem születtek, és a cserék sem emelték a játék képét. A 80. percben a vendégek büntetőhöz jutottak, ám a VAR ismét „velünk volt”. A játékvezető kezezést látott, holott valójában Kacharaba fején pattant meg a játékszer. A hármas sípszót követő éljenezés és örömünnep a második játékrész lazább menetét is feledtette.
A győzelemnek köszönhetően csapatunk – ugyan csak jobb gólkülönbséggel, de – felkúszott a dobogó harmadik fokára.
Ismét bebizonyosodott, hogy a nagy szavak helyett tetteket vár a nagyérdemű. Ilyen és ehhez hasonló tetteket, amikor a nép úgy távozik a stadionból, hogy igenis jó DAC-szurkolónak lenni. Teli várakozásokkal, munkahelyi traccspartikkal, várva az újabb hétvégét. Pozsonyban lesz jelenésünk a Téglamezőn, ahol már nem egyszer sikerült jó eredményt elérnünk. Legyen így, mindent bele, DAC!
DAC 1904–ZÓLYOMBRÉZÓ 3:1 (3:1)
Gólszerzőink: Koné 2x, Trusa
DAC: Popović – Andzouana (73. Redzic), Csinger, Kacharaba, Brunetti (81. Kaša), Mendez (61. Gruszkowski) – Herc (73. Káčer), Dimun, Vitális – Trusa, Koné (61. Goure).