Klikk Out Vikkendhouse: A zene engem kikapcsol, feltölt, szórakoztat!

A zene mindenki életében más szerepet tölt be – van, akinek elválaszthatatlan társa, másoknak csupán háttérzaj. De vajon létezik olyan ember, akit teljesen hidegen hagy a zene? A mai Vikkendhouse epizódban a zene és az emlékek kapcsolatáról lesz szó – arról, hogyan formálhatja életünket az, amit hallgatunk. Vendégünk Mórocz Magdolna, egészségügyi vállalkozó, akit sokan ismerhettek. Most ő mesél nekünk a zenéhez fűződő emlékeiről, tapasztalatairól, és megosztja velünk tíz kedvenc dalát egy különleges mixben.

Fotók: Kanovits Gábor

Mórocz Magdolna,Zene,Vikkendhouse

Mórocz Magdolna vagyok, egészségügyi nővér, Kriston Intim Torna tréner, Nordic Walking oktató és a dunaszerdahelyi Egészségközpont vezetője. Emellett oktatóként részt veszek a TeenStar nemzetközi személyiségfejlesztő és szexuálpedagógiai programban. Pozsonyeperjesen élek, és vállalkozóként itthon és dunaszerdahelyi irodámban dolgozom. Munkám részeként gyakran utazom, tanfolyamokat tartok, vagy épp a természetben vezetek egészségmegőrző kurzusokat. Számomra az a legfontosabb, hogy ha egyszer visszatekintek az életemre, azt mondhassam: elvégeztem, amiért itt vagyok. Ugyanezt a teljesség érzést szeretném megadni azoknak is, akik hozzám fordulnak segítségért.

Én, és a zene:

Harmadik lányként születtem a családba, így figyeltem a „nagyokat“, a nővéreimet. A Kis-Duna partján egyedül álló házunkban, szomszédok nélkül, nagy kincs volt a régi TESLA rádió, ami csak éjjel nem szólt. Tehénlegeltetésnél, libapásztorkodásnál, répaegyelésnél, fokhagymapucolásnál – szóval minden munkánál vittük magunkkal.

Ha „lemaradt“ a rádió, valamelyikünk már futott is vissza érte.

Állandóan szólt a zene. Idősebb nővéremnek volt egy füzete, tele dalszövegekkel. Anyukánk pár napra elment szentesbúcsúba, nekem kellett megetetnem a kacsákat – oda is vittem a rádiót. Épp festők voltak nálunk, nevettek is: talán zenére tömöm beléjük a kukoricát?

A nagy szobánk falán nagy csomagolópapírra ragasztottuk ki kedvenc énekeseink képeit. Volt ott Bee Gees, Omega, Piramis, Fonográf, Korál, ABBA, Beatles, Locomotiv GT, The Teens aranyos pofikájukkal, és sok más. Amikor veszekedtünk azon, hogy ki kerüljön fel, illetve helyszűkében ki kerüljön le, anyukánk azt kiáltotta: „Mindjárt letépem ezeket a majmokat!” Nem csoda, hiszen ő ilyen figurákat – hosszú lobonccal – nem nagyon látott a tanyán. Igaz, jó pár évvel ezelőtt a Nádszeg melletti Szőlősbe mentek a P. Mobil tagjai, és hozzánk is betévedtek.

Gyűjtöttük vég nélkül a fényképeket, írtunk a zenészeknek akár külföldre is, válaszborítékkal, és kaptuk a fotókat. A Piramissal szó szerint leveleztem, sok képem van tőlük saját kezű aláírással a ’70-es évekből. Piramis és Szűcs Judith voltak a favoritjaim.

Alapiskolában volt egy Révész Anikó nevű barátnőm, ezért szigorúan Révész Sándor és nem Kóbor János volt az osztályban a kedvenc.

Ha ezt a címet mondom, amit 45 éve álmomból felkeltve is így mondanék el: „Teenager Party, 8000 München 86, postafiók 625, NSZK”, akkor nem te, Ákos, hanem tőled idősebbek fognak rá emlékezni. Itt kértük a számokat jeligékkel Cseke Lászlótól.

Belebújtunk minden rádiós műsorba. Hatalmas öröm volt, amikor apukánk meglepetésként hozott nekünk egy kazettás magnót. Onnantól minden szabad időmet azzal töltöttem, hogy játszottam fel a zenéket. Minőségi felvételeknek nem lehet nevezni, mert a bemondók mindig belebeszéltek. De a kazetták megvannak, és még magnóm is van hozzá!

Kamaszkoromban az Edda volt a nagymenő, amikor pedig szerelmes lettem, akkor a Korál „Kevés voltam neked” című számát hallgattam meg ezerszer. Amikor Tomi fiam kicsi volt, a férjem katona volt, akkor a V’Moto-rock „Tűzvarázsló” című dalát hallgattam rengeteget. Ez is azok közé tartozik, amelyeket sosem kapcsolok át, ha megszólalnak a rádióban. Talán az erős emlékek miatt…

Mórocz Magdolna,Zene,Vikkendhouse

Azt a zenét szeretem, amely vagy érzelmileg, vagy érzékileg, szövegileg vagy dallamilag megszólít. A gitárszólókat különösen kedvelem. Azokat, amelyek dinamikusak, mégis lenyugtatnak, lelassítanak, elgondolkodtatnak. A szöveget ilyenkor magamban írom hozzá.

Van úgy, hogy egy bizonyos előadótól csak néhány dalt szeretek, a többit nem annyira. Kivételt képez például az Enigma, és kicsit Elton John is. Utazáskor a rádiót kapcsolgatom, mindig megörülök egy rég hallott dalnak. Mindenből egy keveset, időről időre visszatérek egy-egy régi kedvenchez – a változatosság ezesetben jót tesz nekem.

A magyar nóták szövegét is kedvelem, mert viccesek néhol, annyi igazság van benne, ami még most is ugyanazt jelenti, mint száz éve, és abban aztán mindent elénekeltek már. A szerelmet, a szexualitás természetét, az életet, a részegséget, a házasságot, a gazdagságot, szegénységet, a szépet, a jót, a nehezet, a gyerekeket, szülőket, unokákat, az életet és halált, a visszaemlékezést. Apukám által kapcsolódom ezekhez a nótákhoz.

Amit viszont mindig átkapcsolok – legyen az tévében vagy rádióban –, az a „bizonyos” mulatós zene. Nem találok rá megfelelő jelzőt, ami nem sértő, de kifejezi, mire gondolok. Lagziban, bálban elmegy a minőségibb fajta, de egyébként nem hallgatom.

A zene engem kikapcsol, feltölt, szórakoztat, nosztalgiázom vagy éppen ébren tart, ha későn autózom. Abszolút az életem része, mint a levegővétel.

Talán nemcsak én, hanem a fiatalabbak is keresik az igazságot, az élet értelmét a zenében. Lehet, hogy az elmúlást és halandóságukat tapasztalják meg általa. Vagy épp szeretnének bízni, fennmaradni emberként ebben a nem kis káoszban. Nekem ilyen nagy dal például a Pokolgép „Hol van a szó?” című száma.

Ami könnyekig meg tud hatni, az a „Kell még egy szó” és főleg Kaszás Attila – „A padlás”,
„Fényév távolság” vagy Homonyik Sándor – „Sose búcsúzz” el. Dés László, Somló Tamás igazi
gyöngyszemek nekem. Az életünkben megtett utunk, a veszteségeink és a bizalmunk a jövőben.

Ezt néhány zenész nagyon meg tudja fogalmazni és előadni.

Azon gondolkodtam, amikor felkértél, hogy van-e olyan ember aki egyáltalán nem szereti a zenét? Az a kérdés is felvetődött bennem, hogy mennyire tükrözi a jellemét, a lelkivilágát egy embernek, hogy milyen zenét kedvel?

Tehát azt hiszem, nem tudnék megjelölni egy konkrét műfajt, ami igazán az enyém. Talán az a kifejező, amit elmondtam. Az összeválogatott zeneszámok akkordjai vagy szövegei, klipjei mutatják meg, ott legbelül mit pendítenek meg bennem. S teljesen jó, ha minden korosztálynak más az igénye és ízlése. Másrészt nagy felelősség is van a zenészeken, mert példaképként szolgálnak a fiataloknak. Amivel azonosulnak, olyan emberré válnak!

Az is természetes, hogy lányom és fiam szeretik a zenét. Hát hogyne! Igazi SANYO márkájú kazettás magnónk volt, amikor kicsik voltak, és az mindig szólt. A férjem szerint ez a magnó már akkor is egy nagy átverés volt, mert alig lehetett vele rádióállomásokat fogni, de azért működött – sőt, még ma is működik! A kazettás magnóink még ma is megvannak. Nemrég elő is vettem őket, még a kétkazettásat is, amin a lányom annak idején Britney Spearst hallgatta. Mikor legutóbb itthon járt, meg is jegyezte:

„Diszkóztok itthon, anyu?”

Az ilyen pillanatok visszarepítenek az időben – egy olyan szép korszakba, ami soha nem jön vissza. Így marad az emlékezés, és minden, ami még előttünk áll – az már a jövő zenéje…

Hallgathassunk még sok-sok remek dalt együtt az olvasókkal! 🎶😊

A MIX:

TRACKLIST:

1. Piramis – Ajándék
2. Szűcs Judith – Legyen ez a tűz
3. Ákos – Újrakezdhetnénk
4. Enigma – The Rivers Of Belief
5. Zagar – Wings of Love
6. Karen O – I Shall Rise
7. Bikini – Veled akarok 
8. Elton John – Believe
9 Vad Fruttik – Lehetek én is
10. Empire Of The Sun – We Are The People
Ráadás:
🎤 Disturbed – The Sound Of Silence

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább