Reklám
FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Kitartás, maximalizmus, szenvedély – ezek jellemzik Nagy Levente személyiségét, aki 15 évesen már az országúti kerékpározás egyik feltörekvő tehetsége. A sport számára nem csupán mozgás, hanem életforma és önkifejezés – minden edzéssel, minden versennyel közelebb kerül önmagához. Az országúti biciklizésben találta meg azt a világot, ahol kihívások, célok és a természet közelsége egyszerre adnak értelmet a mindennapoknak. „Másokat kikapcsol a sport, engem bekapcsol” – fogalmazta meg frappánsan, és ezzel pontosan érzékelteti, mit is jelent számára a mozgás. Levente őszintén és alázattal mesélt az edzések mögötti kemény munkáról, a versenyek izgalmairól, és arról is, mit jelent számára győzni – vagy épp tanulni egy-egy nehezebb helyzetből. Az interjúból egy olyan fiatal sportoló képe rajzolódik ki, aki tudatosan, szorgalmasan és eltökélten halad céljai felé – és akiről biztosan hallunk még a jövőben.
Kérlek, mutatkozz be röviden, és mesélj arról, hogyan került a sport az életedbe! Milyen sportágakkal kezdtél, és hogyan jutottál el a kerékpározáshoz?
Fiatalabb koromban a szüleim beírattak Vásárútra karate harcművészetre, hogy mozogjak valamit, és kialakuljon a kapcsolatom a sportokkal. Körülbelül két éven keresztül jártam edzésekre, majd jött a covid, ami miatt abba kellett hagynom. Utána hiába szerettem volna újrakezdeni, a klub megszűnt. Később kipróbáltam magam az asztaliteniszben Nyárasdon. Majd rátaláltam a kerékpározás izgalmas világára. A családommal a Tátrában kirándultunk, Káposztafalván, ahol épp egy „Cross country mountain bike” verseny zajlott. Ekkor láttam életemben először ilyen jellegű kerékpárversenyt, szinte magával ragadott. Úgy gondoltam, „ez szuper, ez tetszik!”. Azonnal utánanéztem, és végül nem a „mountain bike” mellett döntöttem, hanem az országúti bicikli mellett, az valahogy még inkább megfogott. Határozottan tudtam, mit akarok!
Reklám
Mi fogott meg jobban az országúti kerékpározásban? A kihívás része volt?
Számomra jobban tetszett, és itt, ahol mi élünk, a Csallóközben, a „montizásra” nincs is nagyon lehetőség. Ettől függetlenül, szívesen kipróbálnám azt is, de csak hobbiszinten.
Mit jelent számodra a kerékpározás? Mit ad neked maga a sport?
A kerékpározás engem nem kikapcsol, hanem épp ellenkezőleg, inkább „bekapcsol”. Már maga az edzés is ad egyfajta adrenalint, energiával tölt fel.
Imádok a természetben biciklizni: hallgatom a madarakat, a természet hangját, és csak visznek előre a gondolataim.
Attól függ, milyen útszakaszról van szó. Ha intervallumedzésem van, például egy 3 perces, húzós szakasz, ahol már a nyálam is kicsordul, az nem annyira nem jó érzés, de az eredmény mindig kárpótol. Ha pedig egy hosszabb szakaszon, 90-100 kilométeren keresztül lazán tekerek, azt nagyon tudom élvezni. Számomra ez a sportág az igazi, teljesen otthonra találtam benne.
Milyen gyakran edzel? Van edződ, aki irányít?
Edzőm még nincs, de szeretnék a közeljövőben. Fontos lenne, hogy valaki segítsen, és menedzseljen, hogy még többet tudjak fejlődni. Heti két alkalommal úszom a hátam miatt, és mellette négy napot kerékpározom. Az edzéseim mindig egy kiszemelt versenyre való felkészülés köré épülnek. Például, ha egy hosszabb versenyre készülök, akkor hosszú, de laza edzések vannak, ha viszont időfutamra, akkor rövidebbek és jóval intenzívebbek. Az edzéseket legtöbbször az országutakon oldom, sík terepen.
Fiatal korod ellenére egyre sikeresebben veszed az akadályokat. Kérlek, mesélj picit az eddigi versenyeredményeidről!
Az első dobogós helyezésem életem első versenyén Nyárasdon, a Nyna Gravel Cup-on volt. Itt sikerült a saját kategóriámban a második helyezést elérnem. Akkoriban még nem igazán értettem a felkészüléshez és az edzésekhez, szóval el sem tudom képzelni, hogyan sikerült dobogós helyre kerülnöm. Csoda volt, de élveztem. Pontosan ennek köszönhetően gondoltam úgy, hogy nem szabad megállnom. Majd beneveztem péliföldszentkereszti Brigetio Cup versenyre, ahol életemben először kellett megküzdenem a természeti elemekkel, a nagy meleggel és a hegyekkel. Ez a teljesítményemen is érezhető volt, nem sikerült úgy, mint az előző versenyem, kissé csalódott voltam, de erőt vettem magamon. Gondoltam, kell a kihívás, így beneveztem a Chocholna-Kykula Časovka versenyre, ahol óriási hegyekkel néztem szembe, ahol folyamatosan felfelé kellett tekernem. A szurkolók motiválása miatt nem adtam fel, így sikerült elérnem a negyedik helyezést.
Milyen további versenyeken indultál, és milyen eredményeket értél el?
A 2024-es évben indultam a Brigetio TT Komárom versenyén, ami életem első időfutama volt, sajnos nem értem el jó helyezést. Majd idén indultam Tahitótfalun, a Békás TT kerékpáros időfutamon, ahol sikerült harmadikként a célba érnem. Emlékszem, ezen a versenyen, hihetetlen nagy szél volt, ami mentálisan és fizikailag is nagyon megterhelő volt számomra. A versenytáv úgy volt kialakítva, hogy odafelé szembeszéllel kellett megküzdenem. Az ilyen helyzetek mindig kihívást jelentenek, de érdekes módszerem van saját magam motiválására. Szándékosan leépítem magam fejben, mintha elengedném az egészet, hogy aztán dühből és elszántságból újra felpörgessem magam. Ez elég adrenalint ad, ez visz előre a célom eléréséig. Nemrég Fertőmeggyesen, Neusiedlersee Radmarathon Radfahren időfutamon indultam, ahol első lettem a 14,5 km-es távon. Visszagondolva, mehettem volna gyorsabban és jobban is, mert maximalista vagyok.
A verseny elején rögtön egy emelkedő volt, már ott beértem a kategóriám versenyzőit, így már ott tudtam, hogy megnyerem a versenyt. Végig a rendőrmotor mögött mentem, úgy éreztem, mintha egy egyszerű edzés lenne. Ebből erőt merítve, jó érzésekkel neveztünk be a McLloyd’s Time trial versenyre Komáromban, ahol újra első lettem, ezzel elérve a legjobb átlagomat is. Az időfutamon 15 km-es távon, amit 21:43 perc alatt tettem meg.
Itt egyedül voltam a kategóriámban, így magamnak tűztem ki egy célt, hogy 22:30 alatt sikerülnie kell, amit végül túlteljesítettem. A versenyeken már „licensszel”, tehát egy versenyzési kártyával indulok, amin keresztül pontokat gyűjthetek. A presztízses versenyeken ez szükséges, mert ha összegyűjtöd az év végére a legtöbb pontot, megnyerheted a szlovák kupasorozatot. Én külön versenyekre koncentrálok, de ez is egy jó ugródeszka.
Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
Ha a hosszabb távú célokat nézzük, akkor a fő az országos bajnokság. Ott időfutamban indulok, a célom, hogy a maximumot kihozzam magamból. Mezőnyversenyben szeretnék a top 10-be kerülni. Az elkövetkezendő 10 évre pedig van egy hatalmas vágyam, ez pedig, hogy egyszer „Ironman” legyek. Ez az igazi nagy álmom!
Milyen támogatásokat kaptál eddig, és mire lenne még szükséged?
A legnagyobb támogatók a szüleim, testileg-lelkileg mellettem állnak. Az évek során Magyar Bálint kerékpárversenyzőnek, a Capriolonak és Nagy Gáboréknak nagyon sokat köszönhetek, hiszen folyamatosan segítették az utamat. Most a Brigetio KSE klub tagja vagyok, ott is sok támogatást kapok. Jó lenne egy menedzser is, hiszen a versenyzésen túl a szervezésben is kellene segítség. A csapat és a háttértámogatás nélkülözhetetlen, főleg itt, a Csallóközben, ahol kevés az utánpótláscsapat.
Összességében mit jelent neked a kerékpározás?
A kerékpározás lett az életem, ami önbizalmat, nyitottságot és fejlődést hozott számomra. A jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni, akár magasabb szinten is.
A sport által sokat fogytam, kitartóbb lettem, és megtanultam pozitívan látni a dolgokat.
Például, ha harmadik vagyok, nem azt nézem, hogy miért nem első, hanem örülök a harmadik helynek is.
Mit gondolsz, miért jó, ha valaki rátalál a sportra?
Levente: A sport mindenkiből mást hoz ki. Valaki, ha annyira beleszeret a választott sportágba, mint én, akkor utána már nem tud nélküle élni. Az ember elkezdi élvezni, hogy a természetben lehet, tehet valamit önmagáért. Ha élvezi valaki azt, amit csinál, akkor az az igazán felemelő érzés.
Anikó (édesanya): Lényeg az, hogy az ember megtalálja azt a sportágat, amit tényleg szeret csinálni. Örülök, hogy Levi megtalálta azt a sportágat, amelyben kiteljesedhet. Ezáltal megismerte önmagát, és az akarata viszi előre.
Reklám
