Gáz ez a spray! – Legbanálisabb függőségünk | Sárkány ellen sárkányfű

A gyerek már megint hazahozott valami nyeherát az oviból. Rajta alig jött ki, épp csak prüsszögött párat, hogy otthon maradhasson, de téged már napok óta nyom a fejed, kapar a torkod, és a legrosszabb, hogy nem kapsz levegőt. Az orrod, mintha cementet öntöttek volna belé. Elcaplatsz hát a patikába, és kérsz egy orrsprayt, olyan rendeset, ami csinál is valamit – gyógyszerészi szóhasználattal élve „hatóanyagosat”. Bal spricc, jobb spricc, és voilà! Máris sokkal jobb a közérzeted.

Ettől függetlenül az ovirózis (bocs, hülye szóvicc, tudom, de hadd röhögjön a saját kínján az ember szüleje) elhúzódik. Második hete vagy se nem jól, se nem rosszul. Mondjuk nem csoda, tekintve, hogy pihenni körülbelül 5 perced volt ez idő alatt. Az orrspray is még mindig a kezed ügyében, és már nem az első üveg, de hát nehogy már az oxigént is meg kelljen vonnod magadtól. Vágás. Eltelt még két hét. Már nem vagy beteg, minden a szokott kerékvágásban, csak valahogy az a „hatóanyagos” cucc mégis befigyel, fene se érti, miért dugul be azóta is egyfolytában az orrod. Mindegy, nagyobb bajod sose legyen…

Hát, van egy rossz hírem: orrspray-függő lettél! Merthogy ez a fajta függőség nem csak hogy létező, hanem egyenesen gyakori dolog.

Jó, persze ne úgy képzeld el, hogy remegsz, ha nem kapod meg az adagodat, és az elvonás során plafonon mászó kisbabákat fogsz hallucinálni, miközben a porceláncsészén keresztül telefonálsz be a vizeseknek. Pitiáner bűncselekményekre sem fogod ragadtatni magad, hogy hozzájuss a cucchoz bármi áron. Ettől függetlenül marha kellemetlen, ha épp nincs kéznél a kis üvegcse, amikor épp becuppan az orrlyukad. Márpedig erre hosszú távú használat során üzembiztosan számítani lehet. Ennek az az oka, hogy ezek a szprék érszűkítő, nyálkahártya lohasztó anyagokat tartalmaznak. Azzal segítenek levegőhöz jutni tehát, hogy összehúzzák a megduzzadt ereket, és csökkentik a szövetközi nedvek mennyiségét, csakhogy miután a hatásuk lecseng, a vérellátás ismét fokozódni fog, és a probléma kiújul. S ha egy hétnél, és napi 3-4 adagnál tovább merészkedsz, akkor bizony állandósulhat.

Egy nemrégiben Magyarországon elvégzett reprezentatív felmérés szerint olyannyira elterjedt jelenség ez, hogy a lakosság körülbelül egytizedét is érintheti. Bár nem tudok arról, hogy nálunk végeztek volna hasonló felmérést, a probléma aligha állt meg a határnál, hiszen itt is pontosan azokat a készítményeket lehet vény nélkül beszerezni.

Na és ha rászoktam? Akkor meg mi van?

Ugyan első blikkre eléggé triviálisnak tűnhet ez a probléma, azért a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen eléggé sok kellemetlen mellékhatással lehet számolni. Az orrdugulás mellett ezek a készítmények okozhatnak  irritációt, vagy akár orrvérzést, a legszélsőségesebb esetekben pedig szaglásvesztést, vagy a nyálkahártya perforációját. Gyakori az is, hogy a rájuk kattant páciens nem tud rendesen aludni: spriccentés nélkül álomba se merül, de az éjszaka közepén is felkelhet, ha a hatásuk már éppen elmúlt.

Gyakran a bennük lévő adalékanyagok azok, amelyek igazán felerősítik ezeket a negatív hatásokat, mert kiszárítják a nyálkahártyát, amivel még a felső légúti betegségeknek is jobban kiszolgáltatnak bennünket. Paradox módon tehát a tünetmentesítés érdekében bevetett cucc vezethet újabb és újabb nyavalyához. Nem beszélve arról, hogy aki rendesen rákattan, az 1-2 nap alatt el tud használni egy üvegcsét, amit bizony nem két fillérért osztogatnak.

A macska rúgja meg, akkor leszokok. Hogy csináljam?

Vasakaratúak nekimehetnek a dolognak olyan módon, amit az amerikaiak „cold turkey” módszernek neveznek: egyszerűen mindenféle átmenet nélkül leteszik a cuccost. Csak lelkileg kell felkészülni arra, hogy ebben az esetben egész nap partra vetett halként fog tátogni valaki, mert máshogy nem jut oxigénhez, valamint éjjel sem számíthat pihentető alvásra, minimálisan 1-2 napig. De ha ezt kibekkeli, akkor viszonylag hamar túl van a nehezén. Meg lehet próbálni direkt egyre hosszabb időt hagyni két használat között. De bevethet az ember olyasfajta agyafúrtságokat is, minthogy pár napig csak az egyik orrlyukba fúj, így esélyt adva annak, hogy a másik eléggé rendbe jöhessen, hogy aztán teljesen nélkülözni tudja a készítményeket.

Segíthet a leszokásban, ha az ember tengervizes orrspray-vel gyakran kimossa az orrát, így ugyanis távozik onnan a dugulást részben okozó váladék, illetve az olyan irritánsok, mint a pollen, sőt még hidratálja is az ottani nyálkahártyát.

De előfordulhat, hogy az emberfia minden igyekezete ellenére sem képes segítség nélkül leszokni arról a fránya szpréről. Ilyenkor érdemes orvosi segítséget kérni!

Már csak azért is, mert kiderülhet, hogy áll valami olyan probléma a háttérben, amely a leszokást, illetve az orron keresztül történő levegőzést úgy általában, nagyban megnehezíti. Például valamilyen allergia – ilyenkor az orvos előírhat antihisztamin tartalmú készítményeket, illetve szteroidos orrsprayt, amelyeknek a segítségével sokkal könnyebben tudunk majd megszabadulni a nemezisünktől. De lehet a ludas egy orrsövényferdülés is, orrpolip, vagy épp krónikus orrmelléküreg-gyulladás, amivel megintcsak kezdeni kell valamit. Ha nem áll fenn egyik ilyen lehetőség sem, akkor is legalább ki tudja zárni az orvos mindezek meglétét, és tanácsot tud adni a szenvedőnek. A legkritikusabb esetekben pedig akár orrnyálkahártya-helyreállító műtétre is sor kerülhet.

Amennyiben olyan ügyes volt valaki, hogy maga mögött hagyta a kálváriát, csak arra kell vigyáznia, hogy nehogy megint náthás legyen, és kísértésbe essen. Az ördögi körbe ugyanis könnyű megint bekerülni. Ha a cikk elolvasása közben olyan érzésed volt, mintha az írója is hasonló cipőben járna, akkor nem tudom, miről beszélsz, kikérem magamnak, és aljas rágalom. Csak az ismerősöm ismerősével történt ilyen, én teljesen tiszta vagyok. (Már, vagy éppen. A lényeg: kitartás, sorstársak!)