Képek: Soós Bertalan, a külön meg nem jelölt régebbi képek a szerző archívuma. Videó: Soós Bertalan.
A Karcsai úton lévő jókora terület a vállalat megszűnése óta sokat változott, az egykori panelgyár – borítóképünkön levő – külső szerelvényeit rég szétszedték. A Nyitrai Magasépítő Vállalat önálló dunaszerdahelyi részlegéhez tartozó Bauring Camus Panelgyár története 1969-ben kezdett el íródni, az egykor stratégiai jelentőségű vállalatcsoport azonban már jóval korábban megjelent városunkban. „A magasépítő vállalat 1955. végén kezdte meg járásunkban az első építkezéseket…” – olvasható Nagy Rudolf és Mag Gyula – A Dunaszerdahelyi járás múltja és jelene c. 1988-ban kiadott könyvben. A továbbiakban csak „a könyv”.
Dunaszerdahely szocialista városképe a magasépítő vállalat által formálódott, miután egy kivételével az összes lakótelepünket Ők építették. Hogy melyik a „kakukktojás”, cikkünkből kiderül. Helytörténeti sorozatunk ezen epizódjának összeállításában külön köszönet illeti Szemes László urat, aki a kezdetektől egészen a vállalat felszámolásáig, tehát 1969-től 1998-ig az üzem alkalmazottja volt, s értékes információkkal látott el.
A dunaszerdahelyi üzem lelke a panel- vagy házgyár hatalmas csarnoka és annak külső rakterülete volt.
A csarnokban speciális asztalokon öntötték formákba az egyes panel elemeket, amelyeket a megszilárdulásuk után a csarnok mögötti külső raktérben tárolták, onnan pedig az építkezések helyszínére szállították. Gyakorlatilag úgy építették a panelblokkokat, mint kisgyerek a 3D kirakós játékot. A több tonnás elemeket azonban nem volt gyerekjáték mozgatni. A vállalat emblémájában ez a munkafolyamat jelenik meg. A toronydaru acélsodronya megfeszül, miközben egy ablakos panel elemet emel a magasba.
„A szerdahelyiek évekkel ezelőtt központi telephelyet hoztak létre a Bauring-elemek gyártására, ahol nagyüzemi módszerrel elvégezhető egy egész sor munkafolyamat. A telephelyen gyártott elemeket, a habarcsot, s egyéb kellékeket közvetlenül a helyszínre szállítják, s így nem kell gondoskodni külön raktárról az építkezések színhelyén. A Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi részlege eltérően az országos építőipari nagyvállalatoktól, amelyek bizonyos feladatok elvégzésére szakosították magukat, sokrétű munkát végez. Jóformán mindent csinál: lakást, gyárat, mezőgazdasági és kereskedelmi épületeket, óvodákat, iskolákat épít – dolgozóinak több tucatnyi szakmához kell érteniük…” – ÚjSzó, 1977. 11. 25.
Tudtad? A magasépítő vállalat (Pozemné stavby národný podnik) a 2. világháború utáni Csehszlovákia egyik kulcsfontosságú, lakásépítésre, polgári és ipari építkezésre szakosodott állami vállalatrendszere volt.
Voltaképpen egy országos konszern, amelyet 1948-ban „Československé stavebné závody národný podnik” néven hoztak létre különböző regionális magán építőipari vállalatok államosításával és azok összevonásával. Ezeket később kerületek és járások szerint szervezték át. Legnagyobb közülük a Pozsonyi Magasépítő Vállalat volt, amely több üzemet is magában foglalt.
A vállalatcsoport további regionális központjai Szlovákiában Nyitrán, Nagyszombatban, Zsolnán, Besztercebányán, Poprádon, Eperjesen és Kassán működtek.
Ezen felül mindegyik regionális központ egy vagy több önálló részleggel is bírt. Az egyes vállalatok, illetve azok önálló részlegei egységes módszertan szerint, gyakorlatilag egymástól függetlenül működtek, ki-ki a saját régiójában. Bőven akadtak azonban átfedések. Például a Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi önálló részlege, avagy kirendeltsége – helytörténeti sorozatunk témája – a nyolcvanas években jelentős tevekénységet fejtett ki a Pozsonyi Magasépítő Vállalat „felségterületén”, ahol a dunaszerdahelyi üzemnek külön részlege is működött. Mert a főváros szocreál lakótelepeit sem a „szél fújta össze!
POV: Ebből az időszakból származik nyugodjék édesapám egyik intelme. Akkoriban gyakran megfordultunk Pozsonyban, s a biztonság kedvéért néhány atyai jótanáccsal látott el: „Fiam, ha eltévednél, menj oda egy „monterkás” emberhez, és kérdezd meg, merre kell menned. Háromból kettő biztosan fog tudni magyarul…”– és milyen igaza volt.
A vállalatok legfőbb tevékenysége a szocialista panelprogramban kivitelezésében csúcsosodott ki.
Úttörő szerepet játszottak a forradalmi építészeti módszerek és a paneltechnológia bevezetésében, miután az ország jelenlegi lakásállományának nagy részét a magasépítő vállalatok építették. A panelblokkok kivitelezése mellett az egyes lakótelepek közszolgáltatásai, illetve járulékos beruházásai is országosan a magasépítő vállalatok feladata volt – iskolákat, kórházakat, áruházakat és adminisztratív épületeket is építettek. Az 1989-ben állami vállalatokká transzformálódott üzemeket a rendszerváltás után privatizálták, ugyanakkor számos közülük csődeljárás, majd felszámolás alá került – így a nyitrai is, amely 2003-ban lényegében megszűnt. Ezzel szemben egyes üzemek részvénytársasággá alakultak, vagy nemzetközi építőipari csoportok részévé váltak – befolyással bírtak pl. a mai Strabag, vagy a Swietelsky létrehozására.
Panelrengeteg! – de nem mind panel, „ami fénylik”, mégha annak is látszik.
Egész addig úgy gondoltam, hogy a panelblokkok a szocializmus vívmányai, míg egyszer el nem jutottam nyugatra, ahol a városok peremkerületein szintén gombaszámra nőttek ki a földből a nyolc-tízemeletes monstrumok. Ami városunkat illeti, az Óvároson kívül két-három nagyobb tömbben alakultak ki lakónegyedek: északon és keleten, vagy ahogy mi mondjuk, a „Východon” és a „Szeveren”, s talán még a „Západot” is ide sorolhatjuk. Az utóbbi kivételével mindet a magasépítő vállalat építette.
Hogy mi az Óváros?
A belváros! A postai címünkön Óváros lakótelep (sídl. Staré Mesto) állt, viszont Dunaszerdahelynek nem maradt óvárosa, legfeljebb csak belvárosa. Nekem gyerekkoromban a Városháza téri lakótelep és a Nemesszeg utca is annak számított, valamint a mi blokkunk a Lenin (ma Fő) utcán, a Duna utca és természetesen a Vámbéry tér. Úgy hívtuk, a centrum. Minden, ami innen keletre esett, az Východ, tehát a Neratovicei téri lakótelep is, s minden ami északra, az Szever. A Szever 1 tégla, a Szever 2 panel – Dunaszerdahely „Ligetfaluja”, város a városban. És a Západ? A népszerű csehszlovák filmsorozat alapján szabadon: város a kórház szélén. Némi panel, de a belső falak téglából készültek.
Paneltöltelék vagyok, blokkban születtem, sosem laktam egy percet sem családi házban.
A mi blokkunkat szintén a „pozemné” építette, tehát a magasépítő vállalat, vagyis a Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi üzeme. Építése előtt előbb lebontották az ott álló régi, legfeljebb egyemeletes házakat. Dunaszerdahely esetében azonban nemcsak lebontott házakról beszélhetünk, hanem a város arculatának teljes változásáról. A hatvanas években kezdődő szisztematikus városrendezés végérvényesen megváltoztatta városunk vidéki jellegét. A cél a múlttal való végleges szakítás volt. Az így likvidált házak helyén szocialista stílusban épült lakótelepek és üzletek nőttek ki a földből.
Apámmal letéptük a tapétát a falról, s alatta csak a panel volt, sima, de pórusos, így glettelni kellett.
A glettet csiszolni, a csiszolást portalanítani, a portalanítót – vagyis a „penetrákot” – pedig az Isten se mosta le rólunk. Panelben nőttem fel a nyolcadik emeleten, de senkivel nem cseréltem volna. Emlékszem a régi házak bontására, az újak építésére, meg a kecses toronydarukra! A Neratovicei téren folyton füstöltek, lent szaladgáltunk a hatalmas kőhalmok és az árkok közt a Grundon. Tátott szájjal bámultuk, vajon mi történik? Lakások épültek, azt beszélték, a szocializmust építik. Laktam Szeveren, azt is ők építették, ők voltak a magasépítők, most róluk szólok. Figyeljen ki lát, hallgasson, kinek apja „pozemnés” volt, mert ezek a fickók felépítették a várost északtól keletig, hogy mostanra alig néhányan maradjanak köztünk. A cég nem létezik, a házgyár réges-rég bezárt, de a panel még mindig áll.
Pozemné stavby, národný podnik (PS, n.p.)
Dunaszerdahelyen az idők során három vállalatuk tevékenykedett. A Pozsonyi-, a Nagyszombati- és a Nyitrai Magasépítő Vállalat. A könyv alapján tehát a magasépítő vállalat 1955 végén kezdte meg járásunkban az első építkezéseket, majd 1956-ban a Pozsonyi Magasépítő Vállalat dohányszárítót épített Dunaszerdahelyen a Karcsai úton, ezt követően pedig emeletes lakóházakat a Jesenský utcában. Ugyanebben az évben kezdték meg a járási kórház építését is a Nagyabonyi úton, amelynek kivitelezését 1958-ban a Nagyszombati Magasépítő Vállalat vett át. A gyakorlatban azonban csak a „cégtábla lett átfestve”, ugyanis a nagyszombati üzem 1958. július 1-én alakult – vagyis vált ki a pozsonyiból. 1983-ban a Nagyszombati Magasépítő Vállalat megalakulásának 25. évfordulójáról emlékezett meg az ÚjSzó vasárnapi kiadása:
„Az alapítólevélben mindössze a Nagyszombati Magasépítő Vállalat létrehozásáról esik szó. Ez nem új kapacitások kiépítésével kezdődött, hanem a már meglévőek átcsoportosítása nyomán, vagyis a Pozsonyi Magasépítő Vállalat nagyszombati és trencséni üzeméből, valamint részben az Erdőháti- és a Dunaszerdahelyi járás területére eső üzemegységeiből jött létre. Az újonnan megállapított vállalat a vidék lakás – és járulékos létesítményeinek építését kapta feladatul…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1983. 08. 19.
A járási kórház, vagyis a komplex egészségügyi létesítmény ünnepélyes alapkőletételére 1955. végén került sor. Gyenge öt év elteltével, az 1960. április 1-jei nem kisebb pompával történő átadása egyben annak is szólt, hogy az ország egyik legmodernebb kórházát nyitották meg a Csallóköz szívében, OÚNZ (Okresný Ústav Národného Zdravia) néven. A Nagyszombati Magasépítő Vállalat ezt követően hozzáfogott az Északi lakótelep – mai olvasatban Észak 1., vagyis a Rózsaliget és a Fenyves építéséhez, beleértve a három dunaszerdahelyi „felhőkarcolót” is. Városunk talán leghangulatosabb lakótelepét végül a Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi részlege fejezte be.
A dunaszerdahelyi magasépítő vállalat születése
1969. augusztus 19-én a Karcsai úti Dunaszerdahelyi EFSz (később nehézgépgyár, ma ugyanitt a Wertheim) után, az Ipar utca magasságában elkezdődött a magasépítő vállalat majdani dunaszerdahelyi telephelyének körbekerítése. A következő években kiépült a Bauring-házgyárhoz szükséges infrastruktúra, maga a házgyár csarnoka, valamint a vállalat egyes részlegei. A fő építőipari termelésé (HSV= hlavná stavebná výroba), valamint a lakatos részleg (STV= stavovýroba), a kiegészítő építőipari termelés (PSV= pomocná stavovýroba) és a vállalat járműparkjához kapcsolódó mechanizációs központ (DMZ= dopravné a mechanizačné zariadenia) részlege. Munkásszállónak kezdetben a már említett, a Karcsai út és az Ipari utca sarkán ma is álló dohányszárító szolgált.
„Az 1971-es év végén került sor az új Bauring Camus Panelgyár üzembe helyezésére Dunaszerdahelyen. Ez az üzem látja el előregyártott épületelemekkel a Dunaszerdahelyi járás építkezési vállalatait, de szállítanak Pozsonyba, Komáromba és Vágsellyére is. 1974-ben az üzem 29 991 köbméter panelt gyártott…” – a könyv.
A Bauring-Camus Panelgyár vagy házgyár ún. Bauring-Camus (röv.: BA-BC) technológiával dolgozott, ami egy osztrák-francia licencalapú, nagypaneles építési rendszert jelentett.
Ez a technológia minőségibb és modernebb alternatívája volt a korábbi, hagyományos paneltípusoknak, s előszeretettel alkalmazták a 70-es és 80-as évek Csehszlovákiájában. A technológia az ún. „nehéz” panelépítés kategóriájába tartozott, ahol a gyárilag előregyártott elemeket a helyszínen szerelték össze. Az egyes panel elemeket az éleik mentén helyszíni szerelőmunkával kapcsolják össze, melyek így egy térbeli szerkezeti rendszert alkotnak. Az azonos anyagú és minőségű, méretpontos és kész felületű elemek alkalmazása, valamint a gyors helyszíni szerelőmunka minden addiginál hatékonyabb, nagy mennyiségű, gyors lakásépítést tett lehetővé.
A Bauring lakások jellemzői a világosság, a vizesblokkok és a balkonok újszerű kialakítása.
A nagy ablakfelületeknek köszönhetően ezek a lakások híresek a jó természetes megvilágításukról. Sokan kedvelik, mert a legtöbb Bauring lakásban a fürdőszoba a külső fal mentén helyezkedik el, így saját ablakkal rendelkezik a természetes szellőzéshez. A korai paneltípusokkal ellentétben itt a vizesblokkok már nem műanyag (umakart) panelekből, hanem vasbeton elemekből készültek. A lakásokhoz általában süllyesztett balkonok – loggiák – tartoznak, amelyek biztonsági üvegezéssel ellátott korlátokkal készültek.
Ilyen lakásokaz épített a magasépítő vállalat Dunaszerdahelyen is, méghozzá saját „alomból”.
A dunaszerdaheÌyi szocialista panelprogram a 70-es évek legelején rohamtempót vett. A korábbi beruházások többé-kevésbé zöldmezősök voltak, ám az ezt követő időszakot a bontás és építés jellemezte. Lebontásra került a Nemesszeg utca, a templomtér, a „Lefutós” utca, s annak folytatása. Az így szanált épületek fokozatosan adták át a helyüket az épülő Óváros negyednek. 1972 végére lebontásra került a teljes városközpont, ahová ezután 576 lakásegység épült. A régi városmagból csak a katolikus templom maradt, amit a Vámbéry tér blokkjai pimaszul „foglyul ejtettek”.
„A Magasépítő Vállalat Nyitrán 1974. január 1-én önálló üzemet alapított, amelynek egyik székhelye Dunaszerdahelyen van. Ez az üzem már 1974-ben 1098 lakást épített és 103 millió korona értékű volt az alapépítkezési termelés, a kivitelezés összértéke 186 millió koronát tett ki. A lakosság szükségleteinek kielégítésére középületeket 1989 ezer korona értékben adtak át. Ebben az időszakban az üzemnek 764 dolgozója volt. Egy dolgozó évi átlagkeresete 2282 koronát tett ki…” – a könyv.
Az előbbi állítás egy kis pontosítása szorul, ugyanis a Nyitrai Magasépítő Vállalat (Pozemné stavby Nitra národný podnik) ennél jóval korábbi múltra tekintett vissza, hiszen az 1950-es években már kulcsfontosságú szereplője volt Nyitra város fejlődésének. 1974. január 1-én tulajdonképpen a Nyitrai Magasépítő Vállalat, 2-3 éve már üzemelő dunaszerdahelyi részlege önállósult,
„Pozemné Stavby, n.p., odštepný závod Dunajská Streda” –, vagyis kvázi az anyavállalat önálló kirendeltsége – néven.
A városfejlesztési tervek szerint 1972-ben indult a város keleti részében annak a közel ezer lakásos, új lakótelepnek az előkészítése, ami a Keleti lakótelep nevet kapta. A „Východ” tervdokumentációja szerint a Városháza téri lakótelep a Keleti lakótelep részének tekinthető! 1973-ban indult lakótelep műszaki hálózatának kiépítése, valamint az első lakásegységek kivitelezése. 1974-ben a Keleti lakótelep további építkezési területének biztosítása céljából a városrészben lebontásra került mintegy száz lakóház. Az ipari üzemek térhódításával megnövekedett a vidékről a városba költözni vágyók aránya, ezáltal Dunaszerdahely lakosságának száma évről évre emelkedett. Ma már tudvalévő, nem „vágytak” ők feltétlen a városba, a munkahelyteremtés hívta be őket, hiszen a községekben legfeljebb az efsz adott „kenyeret”. Legtöbbjüknek elkötelezettségükért cserébe valamelyik vállalat utalt ki lakást. Aztán évtizedekkel később, a demokrácia hajnalán megvásárolhatták, ami alapból már amúgy is az övék volt?!
Szükség volt az új lakóegységek kialakítására, a házgyári fickók sosem pihenhettek!
A dunaszerdahelyi Bauring Camus Panelgyár azonos nevű technológiájával épült fel a Nemesszeg utca két blokkja, az Óvároshoz tartozó három darab, nyolcemeletes panelház. Kettő a Fő utcán, illetve egy a Duna utcában.. Továbbá a Városháza téri lakótelep, a Keleti lakótelep és az Észak 2. lakótelep . Az sem véletlen, hogy ugyanilyen három- és nyolcemeletes blokkok állnak pl. Somorján és Nagymegyeren is, hiszen azok is a dunaszerdahelyi panelgyár egykor „nagyétkű gyomrából” valók, és a dunaszerdahelyi üzem szakemberei emelték őket.
„Egyre többen csodálják meg Dunaszerdahelyen a város gyorsan épülő lakástömbjeit. Szebb a külalakjuk, korszerűbb a berendezésük és talán, ami ennél is többet nyom a latban, a tervezett határidőn belül átadják rendeltetésüknek. Most az Óváros terén épülő 90 lakásegységből álló háztömb befejezésére összpontosítják minden figyelmüket az építők, hogy a közeli napokban kifogástalan minőségben átadhassák a szövetkezet tagjainak. A Nyitrai Magasépítő Vállalat szerdahelyi üzemének ez a második tömbje, amit ezidén adnak át rendeltetésének. Az év végéig 390 lakásegység elkészítését vállalták. Persze, az építőknek nemcsak Csallóköz metropoliszában, hanem a járás más városaiban, sőt Komáromban is vannak fontos kötelezettségeik. A Nyitrai Magasépítő Vállalat szerdahelyi részlegének dolgozói munkájukban korszerű építési technológiát alkalmaznak. Munkájuk folyamatosságát lényegesen elősegítette, hogy 1971-től saját panelgyárukban állítják elő az épületelemeket. A 160 alkalmazottat foglalkoztató házgyár a város peremén terül el. A gyár legfontosabb része a keverőszerkezet, ahol folyamatosan készül a betonhabarcs. A massza innen közvetlenül a formázó asztalokra kerül, ahol gondosan simára varázsolják. Az üzem néhány éve a Bauring-féle módszert alkalmazza, ami nem más, mint hogy a panelek felületét már a tapéta alá készítik el. Ez a módszer a mostani építkezéseknél kizárja a korábbi lassú, vizes munkafolyamatokat, lényegesen gyorsítja az építkezés ütemét. Évente 600 lakás felépítéséhez készítenek harminc fajta panelelemet” – Újszó, 1974. 07. 13.
„A panelek felületét már a tapéta alá készítik el” – Istenem, mekkora divatja volt anno a tapétázásnak, s hány Miatyánkot mondtunk el, mikor évtizedekkel később meg kellett szabadulnunk tőle! Rétegenként téptük le, miközben menekült alóla a teljes svábbogár populáció. Most mit szépítsem, ez az igazság. Ma már csak kuncogok rajta… 1975 augusztusában „Jól működő házgyár” címmel közölt egy terjedelmes írást az ÚjSzó. Ebből idézünk:
„Négy év telt el azóta, hogy dunaszerdahelyi Bauring Házgyárban megkezdték a munkát. Ez alatt az idő alatt, sok szép eredményt értek el. Sikeresen lezajlott például a próbaüzemeltetés az első évben, a gyárnak sikerült kiépítenie és megszilárdítania szállítói kapcsolatait, bevezették a háromműszakos munkát, és jelentősen növelték azoknak a szakképzettségét, akik ma ebben a félautomata házgyárban több mint 600 lakás épületelemeit gyártják évente. Eddig feldolgoztak 29 168 tonna jó minőségű acélt és több mint 92 390 tonna kavicsot. A kavicsot a közeli Nagymegyerről és Pozsony-Ligetfaluról szállítják a házgyárba. A házgyár a Nyitrai Magasépítő Vállalat részét képezi. A vállalat dolgozói a Bauring-rendszer segítségével eddig már 398 lakást építettek Pozsonyban, 189-et Somorján, 138-at Nagymegyeren és 612 lakást Dunaszerdahelyen…” – ÚjSzó, 1975. 08. 02.
1976-ban kezdődött az Észak 2. lakótelep építése, közel 1200 lakásegységgel és további járulékos beruházásokkal.
Már reggel hat órakor hangyabolyhoz hasonlított az épülő lakótelep, és magasra ágaskodtak a toronydaruk a szürke házgyári elemekből épülő félkész háztömb felett. 1978-ban befejeződött a Keleti lakótelep építése 917 lakásegységgel. Ugyanebben az évben a város nyugati peremén, a Járási Építőipari Vállalat szintén egy lakótelep építésébe kezdett. Ez a mai Nyugati lakótelep, ami értelemszerűen nem Bauring-Camus technológiával épült. Az umakart vizesblokk is erről árulkodik, már ha ki nem tetszett dobni azóta, kiskezit csókolom! Az elkészült lakótelepeken általában több évet késtek a lakossági ellátás kiegészítő egységei, az üzletek, a szolgáltatások, az iskolák és az óvodák. Kivitelezésük szintén a magasépítő vállalat feladatköréhez tartoztak. Gyurcsik József, a vnb akkori elnöke több ízben hangot adott eme hiányosságoknak:
„Bosszantó körülmény a lakótelepeken épülő szolgáltató hálózat lassúbb üteme. Ezt a Nyitrai Magasépítő Vállalat címére mondom” – Hét, 1980. 11. 22.
A DAC mindig és mindenütt jelen (volt) van!
A magasépítő vállalat építette a nagy körforgalomban álló munkásszállót (helyi szlengben: Robotnícky hotel), ahol egyben a vállalat, jobban mondva a fő építőipari termelési részleg (HSV) irodái és a vállalat igazgatósága is helyet kapott. A PSV, vagyis a kiegészítő termelési részleg irodái a Pozsonyi úton voltak, a mai Slovnaft benzinkút mellett. De adminisztratív épülete a Karcsai úton is volt a vállalatnak, ami napjainkban szociális lakásoknak ad otthont. Talán nem véletlen, és nem is egyedi, hogy a magasépítő vállalat dunaszerdahelyi részlege szintén kivette a részét a DAC patronálásából. 1973-ban költözött városunkba az egyesület labdarúgó szakosztályának későbbi elnöke, Šanta Imre mérnök, aki előbb a vállalat dunaszerdahelyi részlegének ökonómusa, majd osztályvezetője, ezt követően pedig az igazgatója lett.
„A Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi kirendeltségének igazgatója úgymond idegenként irányítja a város futballját. 1973-ban telepedett le Dunaszerdahelyen, a Lévai járásban levő Oroszkáról származik. A felejthetetlen Weisz „Misi” Mihály indította el 1976-ban, amikor javaslatára került be a testnevelési egyesület vezetőségébe…” – ÚjSzó, 1994. 12. 23.
A Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi részlegének vezetői időrendi sorrendben: a kezdetek kezdetén Provodovský mérnök, majd Réty Olivér mérnök, Kozár Štefan mérnök, végül pedig Šanta Imre mérnök.
1982 környékén kezdődött a Fő utca – Komárom irányába nézve – jobb oldalának bontása,
a régi víztoronytól egészen a Pódafai úti letérőig, hogy helyet adjon a „Közép” fantázianévvel ellátott, mintegy 350 lakóegységből álló negyed létrehozásának. Az 1985-ben Neratovicei téri lakótelepre keresztelt, öt darab hétemeletes blokk esetében a magasépítő vállalat teljesen új eljárást alkalmazott. A házgyári, előre gyártott panelelemekből épült blokkok kivitelezése mellett ugyanis létezett egy másik, statikailag sokkal masszívabb, helyszíni betonozáson, ún. ipari monolitikus eljáráson alapuló módszer is, a „Qutinord” más forrásban „Qutinor” alagútzsalus módszer. A szerdahelyi „pozemné” az elsők közt próbálta ki ezt a fajta építkezési technológiát az országban!
„A Bauring Camus Panelgyár 1983. február 15-ig működött, a régi gyártási eljárást újabb, korszerűbb módszerek váltották fel és a lakások építésénél a QUTINORD rendszert vezették be…” – a könyv.
A Qutinord, helyesen Outinord, francia eredetű technológia lényege, hogy a falakat és a födémet egyszerre, egyetlen munkafázisban öntik ki betonból, fordított „U” alakú zsaluelemek – alagutak – használatával. Ez a vasbeton technológia rendkívül merev, dobozszerkezetű épületeket eredményez, amelyeknél a sima betonfelület vakolást nem igényel. A munkafolyamat során a helyszínen összeállított, sínre helyezett acélzsalukba helyezik a vasalatot, majd kibetonozzák. Kötés után a zsalut egyben kihúzzák, és daruval a következő szintre emelik. Ezzel a módszerrel épült ugyanebben az időben a Jilemnický utca két blokkja, immár a Malom-lakótelep részeként.
Ahogy a múlt rendszerben minden valamirevaló vállalatnál, a dunaszerdahelyi magasépítő vállalat mellett is működtek üzemi pártszervezetek, egyes részlegeken külön-külön. Az épületelemgyár üzemi pártszervezetének megalakulásába nyerhetünk betekintést az alábbi cikkrészletből:
„A Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi épületelem-gyárában néhány hónapja tevékenykedik önállóan az üzemi pártszervezet. Jelentős változás ez, mivel az épületelem-gyár kommunistái és tagjelöltjei a helyi körülményeket, adottságokat figyelembe véve határozhatják meg mindonnapi feladataikat. Lényegesen több időt szentelhetnek az üzemi problémák megoldásának, munkafeladataik javításának, illetve belső tartalékaik következetesebb kihasználásának…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1982. 01. 29.
A vállalatnál rendszeresen korszerűsítették az elavult gépi berendezéseket. Ilyenkor akár két hétre is leállították a termelést, hogy kicserélhessék az épületelem gyártáshoz szükséges asztalokat, a gépeken pedig elvégezhessék a nagyjavítást. A korszerűsítési program megvalósítása után a minőség és a hatékonyság követelményének az elve még jobban érvényesült, mivel nagyobb lehetőség nyílt az elemek méreteinek pontosítására, a selejt csökkentésére. Ugyanígy nagy figyelmet szenteltek a szociális lehetőségek kiaknázására, pl. az alkalmazottak nyári üdülésére családtagjaikkal együtt. A nyolcvanas évek közepéből származó adatok szerint:
„A panelgyárnak megközelítőleg 160 dolgozója van. Az eltelt 11 év alatt összesen 8200 lakásegység felépítéséhez szükséges panelt gyártottak, évente átlagosan megközelítőleg 30 millió korona értékben. Járásunkban ebből a panelmennyiségből 5055 lakásegységet, illetve középületet építettek fel. 1983-ban az üzemet átszervezték, a két korábbi a dunaszerdahelyi és a pozsonyi részlegből 1983. január 1-én alakult meg a jelenlegi dunaszerdahelyi üzem. 1984-ben az üzemnek 1100 dolgozója volt. Az előállított érték 146 millió korona volt, ebből a fővárosban 101 millió korona. A Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer komplex lakásépítése 42 millió korona értéket ölel fel. A jelenlegi időszakot a járás területén tapasztalható lakásépítési feladatok csökkenése jellemzi, így a vállalat egyre több feladatot kap a főváros építkezéseinek kivitelezésére. A vállalat 1984-ben 105 épületet be 416 891 millió korona
A Bős-Nagymarosi Vízerőmű építése keretében a magasépítő vállalat komplex lakásegységeket és munkásszállókat épített az erőmű alkalmazottainak. Bősön már 1979-ben munkához láttak, Csölösztőn és Felbáron 1984-ben végeztek a kivitelezéssel. A távlati tervek szerint a munkásszállók az erőmű elkészülte után üdülőkomplexumokként szolgáltak volna.
„Nyugati szabadalom szerint, közismertebb nevén a OUTINORD módszerrel építik a munkásszállókat. Lényege a szigorú munkaszervezési alapelvek megtartása: a betonkeverék akkor érkezzék, amikor azt mi az ütemterv szerint várjuk, hogy a vasasok időben elkészüljenek, hogy akinek a gondjaira van bízva a szárítás, az az éjszaka meg is szárítsa az előző nap betonozott területeket stb. Az OUTINORD-nál nem lehet sem áramkiesés, sem munkaerőhiány, és igen szigorú alapelvek szerint készül a betonkeverék is. Ennél a módszernél a figyelmetlenség, vagy a trehány munka, esetleg a betonkeveréket szállító teherautók félórás késése is jóvátehetetlen következményekkel járhat…” – Új Ifjúság, 1981. 6. 16.
A Dunaszerdahelyen a nyolcvanas évek közepén tapasztalható lakásépítések csökkenéséből kifolyólag a vállalat egyes alkalmazottai Pozsonyba, a ruzsinói városrész építkezéseire lettek átcsoportosítva. Továbbá kedvező fizetési feltételek mellett lehetőség nyílt külföldi munkavállalásra is „baráti” országokban, így például a Szovjetunióban, vagy akár Líbiában. Az Outinord technológia bevált, a továbbiakban is ezzel a módszerrel építkeztek pl. Pozsonyban, a ruzsinói városrészben.
„Józsi bácsi, mondd már meg nekem, „az”, hogy ment odafent a daru kabinjában?”
Egykori „pozemnés” darus ismerősömet – aki világéletében a magasban dolgozott – egy alkalommal a természeti szükségletek elvégzéséről kérdeztem. Ha reggel felmászik az ember a magasba és csak fájrontkor jön le, közben azért történhetnek „bizonyos dolgok”, nemde? Válaszától ezúttal eltekintenék, tessék elképzelni. A szükség ugyanis nagy úr! Még akkor is, ha a toronydaruk kezelői, az igazgató, az építésvezető, és természetesen a pártelnök után a legnagyobb szakik voltak a vállalatnál. Hogy milyen magas volt egy-egy ilyen toronydaru, azt a szállításuknál lehetett a legjobban megfigyelni. Mert bár szétszerelve vitték őket A-pontból B-be – külön a törzset, a gémet, a talapzatot és a súlyokat –, a daru leghosszabb része, a törzse elfektetve tekintélyt parancsoló maradt. És a konvoj mindössze lépesben haladhatott a Fő utcán, órákig megbénítva a nyolcvanas évek jóval szerényebb gépjárműforgalmát.
„Üzemünk fő tevékenysége a Pozsonyban és a Dunaszerdahelyi járásban folyó komplex lakásépítésre, valamint járulékos építkezések megvalósítására irányul. A lakásokat, bölcsődéket, óvodákat és iskolákat korszerű technológiával építjük, amelyet ipari monolitikus eljárásnak nevezünk. Ennek az a lényege, hogy dolgozóink nem előregyártott elemekből szerelik össze az épületeket, hanem helyben, speciális zsaluzatba öntve képezik ki azok betonszerkezeteit. Úgy is mondhatnánk, hogy elkészültükig magukra az épülő létesítményekre költöztetjük a házgyárat, s ez megtakarítást jelent az energiafelhasználás, az áruszállítás és általában a munkaigényesség szempontjából. Üzemünk több mint 500 tagú kollektívája által 1987-ben 532 lakás épített – ez 287-tel több, mint 1986-ban volt…” – ÚjSzó, 1988. 01. 29.
A két utolsó dunaszerdahelyi lakótelep, a Malom-lakótelep és az Újfalu-lakótelep kivitelezésével lecsengett a „panelsztori” Dunaszerdahelyen.
Közbeszólt a rendszerváltás is, így szinte törvényszerű lett, hogy a múlt rendszerben még stratégiai fontosságúnak tartott vállalat – illetve a magasépítő vállalatok – napjai eddigi formájukban meg vannak számlálva. A Malom-lakótelep tervdokumentációját még 1981-ben készítették, de csak 1988 környékén költözhettek be az első lakók. Az eredeti projekt szerint két szakaszban összesen 17-18 blokk épült volna, 880, illetve 832 lakásegységgel, meg egy sor kiegészítő épülettel, de gyakorlatilag a blokkok fele sosem készült el.
1989-ben az összes magasépítő vállalat transzformáción esett át, és nemzeti vállalatból állami vállalat lett.
Pozemné stavby Nitra štátny podnik – vállalatot 1989. április 1-én jegyezték be hivatalosan a cégjegyzékbe. Ebből következik, hogy a dunaszerdahelyi önálló részleg is állami vállalat lett. 1990-ben a Barátság tér mögött épülő új lakónegyedet hivatalosan Újfalu megnevezéssel látták el – utalva az egykori, hasonló nevű Szerdahellyel összenőtt településre. Az Újfalu még bőven a rendszerváltas után is kivitelezés alatt állt…
Hogy mi következett ezután? A Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi önálló üzemében 1998-ban „kapcsolták le utoljára a lámpát” – magyarán az üzem megszűnt!
Hol volt, hol nem volt, a toronydaruk égbenyúló erdejében, panelon innen és panelon túl… Az 1989-es társadalmi változások után a vállalat újabb átalakulási folyamatokon ment keresztül. 1994-ben az „anyavállalat” Pozemné staviteľstvo Nitra a.s. – néven részvénytársasággá alakult, a jelentősen megfogyatkozott dunaszerdahelyi részeget pedig 1996-ban a Nyitrai Magasépítő Vállalat lévai részlege irányítása alá vonták. 1998-ban viszont az egész vállalat felszámolás alá került, majd 2003-ban végleg törölték a cégjegyzékből.
A magasépítő vállalat dunaszerdahelyi részlegének meglehetősen nagy telepén már a kilencvenes évek elején megjelentek az első „albérlő” társaságok.
A lakatos részleg csarnokaiban pl. fafeldolgozó üzem („gatter”) is működött. A dunaszerdahelyi „pozemné” területén jelenleg több vállalkozás osztozik, a lakatoscsarnokok környéket a teherfuvarozással foglalkozó Izatrans Kft. hasznosítja. Az egykori panelgyár csarnokában a C2i, szénszálas kompozit alkatrészek gyártásával foglalkozó társaság székel. A volt üzem két részlege között a hírhedt Karcsai úti romatelep, vagyis szociális lakások találhatóak. A hatalmas vállalat, amely egykor családok ezreinek épített hajlékot, lassacskán feledésbe merül…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz