Sosem sportoltam versenyszerűen, de tespedős típusnak sem mondhatom magam. Mindig szerettem a hosszú sétákat, nyaranta szívesen úsztam, évekig rendszeresen jártam lovagolni, illetve koptattam becsületesen a Pilates-padot. Szóval próbálkoztam sok mindennel, köztük a futással is, de ez utóbbira valahogy sosem bírtam ráhangolódni. Erőltettem néhányszor, de végül mindannyiszor hagytam a fenébe azzal a felkiáltással, hogy ez nem az én sportom.
Hosszú idő után két évvel ezelőtt jutott eszembe előhalászni a futócipőmet egy kora tavaszi délelőttön, és az igazat megvallva elég gyatrán bírtam a dolgot. Ennek ellenére úgy látszik, átkattant a fejemben akkor valami. Két nappal később ugyanis ismét kocogni indultam, és hogy, hogy nem, egyszer csak azon kaptam magam, hogy rutinná vált a dolog. Megszerettem a futást, először azon keresztül, amit adott nekem fizikailag és mentálisan, aztán már nem csak azt élveztem, ahogy utána érzem magam, hanem azt is, ahogy közben. Ha jártál valaha hasonló cipőben, és mondjuk épp vacillálsz azon, hogy elkezdd-e, most elárulom, miért is lenne érdemes nekidurálnod magad!
Az orvosod szinte biztos,hogy biztatna!
Az egészségednek ugyanis kifejezetten jót tesz a rendszeres futás, amit rengeteg tanulmány is bizonyít. Támogatja a légzőszerveket, az immunrendszer működését, csökkenti a koleszterinszintet, és még a cukorbetegség is kisebb eséllyel alakul ki a futóknál. Emellettkifejezetten jó hatással van a szívre – megerősíti azt, csökkenti a nyugalmi pulzusszámot, és a vérnyomásodat is lejjebb viszi, ha nem is közben. Az agyvérzés és a szívroham lehetőségétől, sőt, bizonyos ráktípusok kialakulásától is kevésbé kell tartania a lelkesen kocogóknak. Az meg már csak a hab a tortán, hogy nem csak hogy nagy átlagban tovább élnek, hanem még az olyan, korral gyakran együtt járó betegségeket is nagyobb eséllyel ússzák meg, mint mondjuk az Alzheimer-kór – jobb vérellátással bíró agyuk okán.
És még csak a fizikai előnyöknél tartunk. A futás ugyanis a pszichénkre is jótékonyan hat – persze feltéve, hogy nem utáljuk zsigerből az egészet. Stressz- és szorongásoldó hatása révén sokkal szebbé teheti a napodat, ráadásul energiával tölt el – különösen igaz ez akkor, ha nem a futószalagon szeded a lábad, hanem kint a természetben. Így még a napi ajánlott D-vitamin adagodhoz is könnyebben hozzájutsz. Nem mellesleg felfoghatod úgy is a futással töltött időt, mint „énidőt”: ez az, amikor senki nem szól hozzád, nem akar tőled semmit, és amikor csakis magadért csinálsz valamit.
Ellenjavallat pedig egyébként kevés van. Csupán szívproblémák esetén érdemes előzetesen konzultálni az orvossal, mielőtt futásra adnád a fejed; illetve nagyobb túlsúly esetén intenek óvatosságra. Olyankor érdemes inkább gyors gyaloglással, nordic walkinggal kezdeni, és csak lassan növelni a testmozgás intenzitását. De annak, aki meg akar szabadulni az úszógumitól, nagy segítségére lehet ebben a futás. Meg persze annak is, aki hosszú távon akarja tartani a testsúlyát, ami talán még a fogyásnál is nagyobb mutatvány. Itt-ott különösebb lelkifurdalás nélkül lecsúszhat egy hamburger, ha egyébként aktívan telnek a napjaid.
A futás mellett szólhat az is, hogy minimális rákészülést igényel.
Anyagilag legalábbis. Nem kell hozzá bérletet váltanod, speciális felszerelést vásárolnod, időpontot egyeztetned bárkivel, vagy elzarándokolnod bárhová. Csinálhatod, amikor épp kedved szottyan, vagy időd engedi, agyadra megy minden és mindenki, és/vagy egy kis kikapcsolódásra vágysz. Legfeljebb az időjárás állhatja utadat, mert valljuk be: ha „minden csupa lotymánc és szipony”, ahogy Dániel András mondaná, a kuflinak – oppardon, embernek – nincs nagy kedve kitolni az orrát. Különösen ha szemüveges, mint történetesen én vagyok. Kevés idegesítőbb dolog van, mint az esőtől nem látni az orrnyergeden túlra.
Egyetlen olyan dolog van, amibe mindenképp érdemes pénzt fektetned: a futócipő. Persze nem kell megvenned a legdrágább, legmárkásabb párt, amit találsz az interneten, se rögtön befektetni abba a fazonba, amit az ultramaratonfutók viselnek. Ám egy rosszul megválasztott, futásra kevéssé alkalmas lábbeli tönkreteheti nem csupán az élményt, hanem idővel és belefektetett kilométerekkel az ízületeidet és a térdedet is, úgyhogy végső soron drága mulatság lesz. Ha halvány lila gőzöd nincs, hogy mégis milyen futócipő lenne a legjobb választás, kérj tippet attól a haverodtól/barátnődtől, aki már lefutott pár kilométert, és tapasztaltabb nálad. Ő biztosan felvilágosít majd azt illetően, melyik márkának van a legjobb ár-értékaránya, és melyik oldalon érdemes vadászni az engedményekre. Ja, és elárulja, hogy miért érdemes fél-egy számmal nagyobb méretű csukát beszerezned, mint amekkorának egyébként gondolod a lábadat…
De azért lassan a testtel!
Kezdőként az ember könnyen eshet abba a hibába, hogy szupermennek képzeli magát. Kimegy, csinál két dreppet, jó esetben megfogja a bokáját és nekiindul maratont futni, versenylovakat megszégyenítő sebességgel. Ennek aztán általában az a vége, hogy az első kanyar után a térdére támaszkodva zihál, és kijózanodik. Ha meg valami miatt még sem ilyen rossz az állóképessége, akkor túltolja a dolgot, elsőre lefut tíz kilométert, és másnap olyat bűnhődik, hogy a haverja esküvője után nem érezte ilyen ritka ramatyul magát. Szóval mindenképp érdemes kicsit átgondoltabban nekifogni a dolognak, és egyrészt eleinte rövidebb távokkal próbálkozni, másrészt megtalálni azt a kényelmes tempót, ami mellett nem köpöd a tüdődet a tenyeredbe.
Pláne kezdőként ne feledkezz el a futás előtti bemelegítésről, hiszen az segíthet megelőzni az esetleges sérüléseket. Bemelegítés közben – nem túl meglepő módon – növeled az izmaid hőmérsékletét, illetve fokozod a vérellátásukat. Megemeled a pulzusszámodat, ami jobb oxigénellátáshoz vezet, és hajlékonyabbá, mozgékonyabbá teszed az ízületeidet is, ami biztonságosabb teszi a futást. A lerótt kilométerek után pedig mindenképpen ajánlott nyújtanod is, ha kedves akarsz lenni a megdolgoztatott, sajgó izmaidhoz. Ez a regenerlódást is segíti – merthogy a tested bizony stressznek van kitéve kocogás közben. Fontos, hogy ne sanyargasd túl, hagyj időt neki az újratöltődéshez, mielőtt újra nekidurálod magad. Az internet a barátod – ezer meg egy videót találsz, amely bevezető- és levezető gyakorlatokat mutat neked!
Na jó, jó, de hogy vedd rá magad egyáltalán, mikor a kanapédon is tespedhetnél?
Nehéz kérdés, merthogy egészen addig, míg rutinná nem válik a futás, minden egyes alkalommal meg kell harcolnod saját magaddal. Van néhány tipp, aminek a segítségével azonban hamarabb rákattanhatsz a dologra, és „ráállíthatod” kissé az agyad. Érdemes mindig ugyanabban az időben elindulnod, és kellemes rituálékat kapcsolnod a futáshoz. Például a frissítő kávéd után nekifogni, valamint betenni előtte és közben a kedvenc zenéidet, hogy felpörgessenek. Nem rossz ötlet beszervezni egy barátodat vagy a párodat, és közösen elkezdeni – ha nehéz összeegyeztetnetek az életeteket, akkor legalább rendszeresen megbeszélni, ki hol tart. Futás után nyugodtan kényeztetheted magad valamivel, hogy pozitív dolgokat kapcsolj az edzéshez. Érdemes valami kütyüvel mérni a teljesítményedet is, hogy lásd, mennyit fejlődtél. És tudom, hogy azt mondtam, csak a futócipő a fontos, de fontold meg, nem fektetsz-e be egy menő szett futóruhába – az ugyanis identitást is kölcsönözhet, na meg nem fog nedvesen lifegni rajtad, amikor már patakokban folyik rólad a víz. Az amerikaiaknak van egy jó mondásuk: „fake it ’til you make it” – azaz csinálj úgy, mintha, egész addig, amíg nem lesz úgy. Ha eleget futsz, előbb-utóbb vérbeli futó lehet belőled. Hajrá!
