NYITÓKÉP: dac1904.sk – FEKETE NÁNDOR
A válogatott szünetet, illetve klubunk és az Ultras 1904 által közösen szervezett családi napot követően a Zólyombrézó együttesét fogadtuk a MOL Arénában. A 7. forduló keretében lejátszott bajnoki mérkőzésen Braňo Fodrek vezetőedző védencei két rúgott góllal már az első félidőben eldöntötték a három pont sorsát. Aktuális formánkat elnézve a találkozó előtt nyilván mindannyian győzelmet vártunk szeretett csapatunktól, de meglehet, még ennél is nagyobb kérdés volt, vajon mennyi néző látogat ki a stadionba? S vajon létrejön-e a korábban beharangozott „régi garnitúra hangos visszatérése” a lelátóra? Ezt igazolja az a számtalan privát üzenet is, amihez volt szerencsém az utóbbi időben.
Akkor számolgassunk: legutóbb a Trencsén ellen 3993-en voltunk, majd Nagyszombatban 3:0-ra győztünk, ami 4682-re duzzasztotta a nézőszámot. Sok vagy kevés? Ki-ki döntse el magában. De tudjátok olyan ez, mint amikor a fizetési szalagod tanulmányozod, viszont ha a végösszeg nem csak annyi lenne, amennyi, eszedbe sem jutna tanulmányozni. Ami pedig az „öregek vs. fiatalok” ügyét illeti, nemsokára megjelenik majd egy-két jegyzet erről a témáról is. Előrebocsátom, a nézőszám csökkenése a múltban sosem kizárólag a nézőktől függött, általában „kellett” hozzá a klub aktuális ténykedése is. Tény, hogy jelenleg azért sokkal jobban áll a szénánk attól, mint amennyien focira járnak Dunaszerdahelyen!
A vasgyáriak elleni bajnoki mérkőzés után mindössze két kapott góllal, helyenként egészen tetszetős játékkal, előkelő helyen tanyázunk a tabellán.
A potyogó vadgesztenye látványa pontosan mutatja, milyen évszakba léptünk, s bár kissé szeles, de alapvetően barátságos időjárás fogadta a kilátogatókat. Játékosainknak ismét sikerült megörvendeztetniük a nagyérdeműt, miközben a B-közép immár sokkal kompaktabb arcát mutatta. Érts itt, alakzatba álltak, ahogy illik, s még az MLSZ-nek is üzentek. Serüléséből felépülve visszatért a pályára csapatkapitányunk, Kiko Herc! A trencséniek ellen vállsérülést szenvedett Leandro Filipe helyettesítésére Jan-Christoph Bartels személyében tapasztalt német kapust igazoltunk, a támadósorba pedig egy fiatal gambiai, Pa Assan Corr érkezett, ők azonban egyelőre nem kaptak lehetőségét.
Jól kezdődött számunkra a mérkőzés, mégha az első gólhelyzetig a vendégek jutottak el.
Okos taktikával, kivárva a kellő pillanatot az effektivitás jellemezte játékunkat, ami már a 9. percben góllá érett. Redzic robogott el a jobb szélen, beadását Gruber egy finom mozdulattal Djukanovićhoz továbbította, aki közelről nem hibázott – 1:0. A gól után aktívabbá vált a játékunk, s a 30. percben kettőre növeltük az előnyünket: Redzic góljához ismét Gruber asszisztált. Damir a tizenhatos vonalánál vette át a labdát, majd szokásos harciasságával a tizenhatosba verekedte magát, és ballal a hosszú sarokba lőtt – 2:0.
Gyakorlatilag azt csináltuk a pályán, amit akartunk, miközben a zólyombrezóiakat is engedtük játszadozni a labdával.
A két gólpasszt jegyző osztrák Gruber góllal koronázhatta volna meg remek teljesítményét, azonban ígéretes helyzetben rosszul találta el a labdát. A szünetig további lehetőségeink adódtak, de a vendégek is jelezték, nem adták fel. Popović kapus mindannyiszor a helyén volt. Az első játékrész hajrájában a vasgyáriak kapusa messze a büntetőterületen kívül mentett látványosan Kapanadze elől. A fordulást követően a vendégek igyekeztek nyomást gyakorolni ránk, majd Kapanadze eresztett meg egy bődületes bombát, ami azonban célt tévesztett. Pedig megnyugtatásul jól jött volna a harmadik gólunk, hiszen Popović továbbra sem unatkozott a kapujában. Fodrek mester friss erőket vetett be ennek érdekében: Blaško helyett Sylla, míg Ouro és Djukanović helyére Udvaros, illetve Gueye érkezett.
A hajrában is egyértelműen mi irányítottuk a játékot, a közönség pedig már a lefújás előtt ünnepelni kezdett. Joggal!
Ez a Zólyombrézó sosem volt az a „betonozós” csapat, ilyen értelemben pedig a független néző is aktív focit láthatott. Három perccel a rendes játékidő letelte előtt Kiko Herc jelentkezett játékra, aki még a nyári felkészülés során szenvedett sérülést. Csapatkapitányunk Grubert váltotta, miközben a karszalag is a kezére került Popović kapustól. Ugyanekkor Redzic helyére Gagua érkezett. A ráadás perceiben még Gueye hagyta ki a mérkőzés talán legnagyobb ziccerét, újabb találat így már nem született. Megérdemelten győzelmünkkel egy helyet léptünk előre a tabellán, méghozzá úgy, hogy a mögöttünk lévő zsolnaiak egy meccsel többet játszottak.
DAC 1904–ZÓLYOMBRÉZÓ 2:0 (2:0)
Gólszerzők: Djukanović és Redzic
DAC: Popović – Kapanadze, Blažek, Nemanič, Mendez – Gruber (87. Herc), Tuboly, Ouro (72. Udvaros) – Redzic (87. Gagua), Djukanović (72. Gueye), Blaško (58. Sylla).
Továbbra is tehát veretlenül, immár második helyezettként utazunk Pozsonyba az égszínkékek elleni derbire. A dolog pikantériája, hogy nem a Slovan, hanem az a nagyszombati Spartak áll előttünk a táblázaton, akiket saját otthonukban fektettünk két vállra. Ha sikerülne győznünk Pozsonyban is, remélem egyre többen elhisszük, sosem álltunk még ilyen közel a bajnoki címhez, mint most! Micsoda álom! Hajrá, DAC!