Reklám
FOTÓK: A SZERZŐ ARCHÍVUMA, SZABÓ PÉTER PÁL
Szerda kora délután a Slovnaft Cup 4. fordulója keretében a Pozsonyligetfalu otthonában lépett pályára a DAC, ahol Ramadan és Barro góljaival legyőzte a jelentős magyar futballmúlttal is rendelkező ellenfelét. A hétközi barátságtalan időpont sokakat elrettentett, s bár a sors úgy hozta, hogy aznap Máté fiammal éppen Pozsonyban volt jelenésünk, mégsem tudtam a helyszínen követni a mérkőzést. A meccsjegyzet folyamodványa alapján akár „Történelemóra a vonatból” is lehetne a címe. De hál’ Istennek továbbjutottunk!
A másodosztályú Ligetfalu régi ismerősünk. Ha csak azt mondom, az 1. SzNL 1983/84-es idényben az Öreg híd mögötti stadionban abszolváltam életem első idegenbeli túráját, nem árulok el nagy titkot. Mindössze 7-8 évesen megtapasztaltam, hogy lehet esernyőkkel hadakozni, miután a vendégszektorba keveredett hazai nézőkkel nézeteltérésünk támadt, mert a „Magyarokat a Duna mögé” rigmussal próbálkoztak.
Ez nem vicc! – bár némi iróniával azóta jókor és jó helyen párszor elsütöttem.
Miért, most hol vagyunk? – kérdeztek vissza faterék, s ez persze felbőszítette a fekete-fehérek híveit. Az eset egyébként csak az egyik gyújtózsinór volt eme puskaporos szezonban, ami elsősorban a két egyesület csatározásáról szólt. Amiből – nem túl tisztességes módon – végül a ligetfaluiak kerültek ki győztesen, s mi így immár másodízben maradtunk le a Föderális ligáról. Az óhajtott sikert azonban a következő évben már nem tudták elvenni tőlünk, sem erővel, sem csellel. A ligetfaluiak rögtön ki is estek, majd fuzionáltak a pozsonyi Interrel, mi pedig elkezdtük írni a dunaszerdahelyi labdarúgás addigi legszebb történetét.
Reklám
Az FC Ligetfalu jogelődjének az 1880-ban alakult Pozsonyi Torna Egyletet (PTE) tartják és nem az egykori, szintén fekete-fehér Ligeti Sport Clubot.
Igazából az utóbbi elnevezése nagyon adná magát, a Ligetit azonban Ligetfalu 1938-as német megszállása után Engerauer Sport Club-ra keresztelték, majd 1945-ben jogutód nélkül feloszlott. Ha most azt mondom, a ligetfalui szurkolók kedvenc csatakiáltása napjainkban: „Immer wieder Engerau!” (kb. mindig és újra Ligetfalu), a közös szálakat már csak a jóisten és a történelmet behatóbban ismerők bogozzák szét! Ligetfalu német neve Engerau, a többit pedig gondoljátok hozzá. Vagy olvassátok el a Szlovenszkói Magyar Labdarúgók Szövetségéről szóló „Az elfeledett szövetség” c. könyvem. Jut eszembe, annak kézirata végül szponzorok híján nem került kiadásra, azonban egy-egy részlete a Betyár a grundról c. Klikkout sorozatom alapja lett.
A PTE egyébként a mai Szlovákia területének legrégebben alakult sportegyesülete, tevékenysége eleinte csak tornára szakosodott.
1898-ban azután létrejött a futballszakosztálya is, ilyen tekintetben pedig – az Eperjesi Torna és Vívó Egylet mögött – az ország második legöregebb futballklubja. Trianon után a Pozsonyi Torna Egyletből kényszerűségből Polgári Torna Egylet lett. A PTE eredeti színe a piros-fehér volt, de a hatóságok betiltották, és az 1. vh után a Pozsony szót sem volt szabad használni. Ezt követően a PTE – hozzánk hasonlóan – sárga-kék színekre váltott (az egykori Pozsony vármegye színei). Merthogy a DAC is csak 1920-ban lett sárga-kék!
„Épség, Erő, Egyetértés” – kezdetektől a PTE mottója, amely az 1921-ben alakult Szlovenszkói Magyar Labdarúgók Szövetsége Pozsony-kerületi alosztályába kapott besorolást, ahol több-kevesebb sikerrel szerepelt.
A 2. vh. után már lehetetlen volt talpra állítani a mély magyar gyökerekkel rendelkező klubot, akik az idők folyamán többször nevet változtattak. A PTE örökségét így napjainkban aktuális kupaellenfelünk, az FC Ligetfalu viszi tovább. A csapat többnyire alacsonyabb osztályokban játszott, s ha fel is jutott az élvonalba, egy szezon után ki is esett. Az áttörést az 1995/96-os szezon jelentette számukra, amikor Artmedia néven bajnokok lettek a másodosztályban. Ezt követően 1996 és 2010 között a szlovák élvonal tagjai voltak, miközben két bajnoki címet, illetve két kupagyőzelmet gyűjtöttek össze.
A fekete-fehérek 2005 őszén ráadásul bejutottak a BL főtáblájára, ahol a Glasgow Rangers, Internazionale, FC Porto hármas mellett kishíján sikerült is továbbjutniuk csoportjukból. Ebben a csapatban játszott vezetőedzőnk, Braňo Fodrek, valamint a DAC két neveltje: Borbély Balázs (a győriek jelenlegi edzője) és Jano Ďurica.
A sikeres időszakot kevésbé sikeres évek követték, s a csapat egészen az 5. ligáig zuhant. Mindeközben az Öreg híd mögötti stadionjukat lebontották, amiért többnyire „albérletre” szorultak, mígnem megállapodtak jelenlegi helyükön, az ország legnagyobb lakótelepe közepén lévő műfüves sportlétesítményben – vagyis ahogy ők hívják, a betondzsungelben. Így aztán Jóka és Bős után harmadjára sem kellett messzire utazni szeretett csapatunknak a kupában. A komoly múlttal rendelkező ligetfalui egyesületben 2014 óta új időszámítás kezdődött, majd a 2018/19-es idénytől újfent a második vonal stabil résztvevői lettek, ahol jelenleg a tabella 7. helyén állnak. Legutóbb 15 éve találkoztunk velük, szintén a Slovnaft Cup keretében, amikor is a ligetfaluiak örülhettek a továbbjutásnak.
Valljuk be, ilyen forgatókönyvet ezúttal nem szívesen fogadtunk volna el, annál is inkább, mivel az idei kupakiírás sorolása kedvezően alakul számunkra. A Nagyszombat és a Slovan már a nyolcaddöntőben találkoznak.
„Valamit átéltem a Ligetfalu színeiben és akkoriban nagy sikereket értünk el. Most viszont az ellenfél edzőjeként érkezem, továbbjutási céllal” – nyilatkozta Braňo Fodrek vezetőedző, akinek csapatában jelentősebb változás volt a legutóbbi bajnoki mérkőzéshez képest, hogy a DAC kapuját a német Bartels védte, míg Popović a hátvéd Nemanićhoz hasonlóan a kispadra sem került. Trénerünk szintén nem nevezte a kezdőbe a magyar labdarúgó-válogatottba első ízben meghívót kapó Redic Damirt sem, aki ezt követően nem is avatkozott játékba. A Maria Curie Skłodowska utcában található futballstadionba végül közel 100 igazi DAC-drukker is utat talált. És a 9. percben a labda is utat talált magának a hazaiak hálójába:
Modesto kapu elé ívelt labdája először megpattant a földön, majd Ramadan azt fejjel értékesítette – 0:1.
Ezt követően is javarészt mi irányítottuk a mérkőzést, említést érdemel Gagua ollózó mozdulata, valamint Ramadan agilitása. A játékrész végére valamelyest kiegyenlítettebb lett a mezőnyjáték, de összességében semmi sem fenyegette az egygólos vezetésünk. A fordulást követően Djukanović került helyzetbe, de csak az oldalhálót találta telibe. Ahogy telt a második félidő, a ligetfaluiak egyre inkább vérszemet kaptak, tudatosítva, talán lehet valami keresnivalójuk. Vezetőedzőnk Braňo Fodrek ezt látva kettős cserével frissített: Gagua és Djukanović helyére Gueye, illetve Herc érkezett, majd Udvarost Blaško váltotta. Bartels kapusnak ezt követően is sok dolga akadt, a hazai fekete-fehérek mindent egy lapra téve rohamoztak. A hajrában még a hálóőrük is előre merészkedett, gyakorlatilag így született meg a második gólunk:
Sylla az őrizetlenül hagyott hazai kapu felé rúgta a játékszert, ami valószínűleg mellé ment volna, de a frissen beállt Barro az ötösről higgadtan a hálóba gurított – 0:2.
A ráadás perceiben szerzett találatunkkal bebiztosítottuk a továbbjutásunk a Slovnaft Cup nyolcaddöntőjébe, ahol hazai pályán a Nagymihály ellen folytathatjuk majd a kupaszereplésünket. Addig is azonban a Niké Ligában leszünk érdekeltek, méghozzá legközelebb szombaton a Rózsahegy otthonában. Hajrá, DAC! „Írjen” meg végre az a kupa!
LIGETFALU–DAC 1904 0:2 (0:1)
Gólszerzők: Ramadan és Barro
DAC: Bartels – Kapanadze, Kacharaba, Blažek, Modesto – Udvaros (71. Blaško), Tuboly, Ramadan (92. Barro) – Sylla, Gagua (60. Gueye), Djukanović (60. Herc).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Pozsonyligetfalu–DAC (0:2) kupamérkőzésről
FOTÓK: Kiharcolta a továbbjutást a DAC!
Két góllal búcsúztatta a Ligetfalut a DAC
Reklám
