Szerda-Helytörténetek 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat

 Fotók: Soós Bertalan és a szerző archívuma. Videó: Soós Bertalan

Sorozatunk következő részében a „csibegyárról”, vagyis a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó nemzeti vállalat cíferi üzemének 03-as üzemegységéről szól. Szerdahelyi szlengben: „ZéHáZé”, pontosabban ZHZ n.p. = Západoslovenské Hydinárske Závody, národný podnik. Egyes feljegyzések szerint – jogelődjei viszonylatában – az ország legrégebb baromfifeldolgozójáról beszélhetünk, mely egy időben a szintén dunaszerdahelyi Slovlik nemzeti vállalat testvérüzeme volt, s vele több ízben is egy igazgatóság alá tartozott.

A baromfifeldolgozó vállalat egykori üzeme a Jesenský utcában állt, nagyjából a mai Allianz biztosító helyén, nagy udvarral és hűtőházakkal. Majd az új gyárcsarnok megépülése után 1975-ben a vállalat a Komáromi út végébe költözött. Saját víztornya a korszerű csarnokok mellett nézett az égre. A vállalat létesítményeinek maradványait – épületvázát – mind a mai napig megtaláljuk ugyanott. Udvara kamionparkolóként szolgál.

Tudtad?

A víztorony, amelyen messziről olvasható „ZHZ” felirat, valamint az üzem logója virított, rég a múlté. Kár érte, mivel egyedi darab volt, s nem olyan hidroglóbusz, amit szinte minden településen megtalálunk. Messziről kiszúrta az ember, mert hát nem sokat császkáltam errefelé. De mivel a komáromi viszonylatú vasúti pálya a vállalat mellett haladt el, a vonatból minden esetben látni lehetett az üzemet, majdhogynem testközelből.

A Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen már a két világháború között is nagy hagyománya volt a baromfifeldolgozásnak.

A kistermelőktől felvásárolták a vágóbaromfit és a tojást, ám jó minőségű libahúst, valamint libamájat is szállítottak piacra. Az itteni árunak nem kellett cégér, szívesen vásárolták a fogyasztók. A múlt század harmincas éveinek elején – a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó ipar kezdeti éveiben – még szerény körülmények között, kisipari szinten termeltek. 1941-ben a régi üzem melletti területen kezdődött a tojás, a baromfi felvásárlása és konzerválása. Ekkor a termelés még csupán öt állandó dolgozóval és körülbelül száz idénymunkással folyt, s alig érte el az évi 250 tonna konzervet.

„Sághy és Szmicsek, Somorja–Dunaszerdahely, 1939. A két régi tojás- és baromfikereskedő 1939-ben Somorján tojás- és baromfi-feldolgozó üzemet, 1943-ban Dunaszerdahelyen baromfikonzerv-gyárat létesített. A kor politika: és gazdaságpolitikai célkitűzéseinek szellemében 1939-ben az Önállósítási Alaptól, 1943-ban pedig a földművelésügyi kormányzattól kaptak beruházásaikhoz jelentős támogatást. A dunaszerdahelyi üzem jelenleg a szlovák baromfiipar egyik igen fontos telephelye és első baromfikonzerv-gyára” – Balatoni Mihály, A magyar élelmiszeripar története, 1986.

Az eredeti tulajdonosoktól, Smicsek és Sághytól 1945-ben elvették az üzemet, majd 1948-ban államosították. A gyár elsősorban baromfi- és tojásfeldolgozásra specializálódott, és az átszervezések következtében többször gazdát cserélt. 1951-ben a baromfifeldolgozó üzemek cíferi vállalatához csatolták. Ekkor kapta meg az 1949-ben alakult konszernen belül a 03-as üzemszámot. 1945-ben még csak konzerveket gyárt, 1955-ben viszont már 400 tonna vágott baromfit dolgoz fel 600 tonna konzervet termel és 8 millió tojást vásárol fel évente. Saját farmja a Rényi majorban volt.

Rényi-dűlő, -major, -puszta, különböző formában hallottam már, területét mára Dunaszerdahely nyugat felé terjeszkedésével bekebelezte a város.

Gyerekkoromban még a sikabonyi temető magasságában volt a várostábla, azóta picit arrébb „vándorolt”. A Rényi-dűlő, Dunaszerdahely legnyugatibb pontja. Esetünkben Rény – a mai Sikabony egyik elődtelepülésének neve itt állt az olasz hadifogolytábor az 1. világháborúban. A Rényi major anno a Rényi család birtokában állt. A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat hizlaldájában kinevelt baromfit a Komáromi úton dolgozták fel. A csibefarm helyén, vagyis a Nagyabonyi úton található ma az Europack, régi nevén az Obal nemzeti vállalat, amelyet a konzervdobozok hiánya miatt hoztak létre.

1955-ben Baromfikonzervgyár néven egyesül a dunaszerdahelyi Slovlik nemzeti vállalattal – együttműködésük 1963-ig tartott.

Többek között készételek gyártására álltak át, ötvözve a két üzem profilját, a húst, illetve a konzervet. Ezt hívom én „bakterkajának”, melóban a húskonzerv-kaját „esuszba” öntöm, felmelegítem és jó étvágyat. Van, aki undorodik tőle, én imádom. Persze fajtája válogatja.

„Ízletes és olcsó ebédet készíthet baromfikonzervből, amely minőségénél és kalóriaértékénél fogva teljes mértékben pótolja a friss húsételt. Baromfikonzervgyár, Dunaszerdahely” – reklámszlogen 1960-ból.

1957-ben járunk Dunaszerdahelyen, amikor is két, a város múltját jelentősen meghatározó élelmiszeripari vállalat – immár másodízben – egyesült erővel lépked a szocializmus rögös útján. A szerdahelyi Konzervgyár – 1955-től 1963-ig – hivatalos néven Baromfikonzervgyár nemzeti vállalat (Hydinárske Konzervárne n.p.) a későbbi Slovlikot és a ZHZ-t foglalta magában. Az előbbi részleg továbbra is főként zöldségkonzerveket, míg csibegyár részleg értelemszerűen baromfikonzerveket gyártott. A Hét c. folyóiratban megjelent kétoldalas, képekkel gazdagon illusztrált cikkjében a gyár akkori mindennapjait mutatja be az olvasóknak.

„A szerdahelyi Konzervgyár. Bizonyára kevesen tudják, hogy Dunaszerdahelynek konzervgyára van, mégpedig nem is egy, hanem kettő, amelyek most közös vezetés alatt egy vállalatként működnek. Volt ugyan a két üzem az elmúlt évek folyamán külön is, aztán megint összevonták, majd szétválasztották őket, organizálták és reorgaizálták, míg végül – megváltoztatva a már ismertté vált Dunostrov nevet – megint csak közös vezetést kaptak és ezúttal „Hydinárske Konzervárne” név alatt gyártanak baromfikonzerveken kívül – zöldségkonzerveket.
A baromfifarm is kitűnően működik. Innen származik a baromfikonzerváló üzem hússzükségletének legnagyobb része. A kacsáknál bevezették a gépi tömést, most próbálkoznak a libáknál is ezzel az új módszerrel, amely tetemes munkaerőmegtakarítást jelent. A baromfit „házilag” is keltetik s évente két ciklusban mintegy 9000 rántani való csirkét nevelnek fel. Újabban gyorshizlalási módszert alkalmaznak, ami abból áll, hogy a csibéket kezdettől fogva nagy szénhidrát-tartalmú eleséggel etetik. A nevelés módja is egészen különleges, Szlovákiában eddig egyedülálló. Nagy fogyasztású infravörös lámpák helyett ún. „mély ágyazást” használnak, vagyis a ketreceket alul vastag réteg istállótrágyával és fűrészporral bélelik ki.
A baromfikonzerváló üzem szép modem gyár; állandóan épül, fejlődik. Évente 750 tonna baromfit vág és dolgoz fel 550 tonna konzervvé, azonkívül még 200 tonna vadat is konzervál. Újabban tojást is tesznek el mészben: évi 2 millió darabot. A hűtőház kapacitása is jelentős évente 500 vagon áru fordul meg benne.
Bemegyünk a hűtőházba. Több száz nyúl, sok vaddisznó, őz és szarvas az egyik teremnagyságú kamrában. Persze, minden csonttá fagyva, hiszen a hőmérő -20 fokot mutat a nulla alatt. Nem is bírjuk ki sokáig, pár perc alatt egészen megdermedtünk a hidegtől, de még fényképezőgép finom kompúr-zárja is befagyott, nem győzzük melengetni odakinn. A másik terembe tisztított kacsák állnak ezerszám. Éppen visznek egy szállítmányt műhelybe, ahol bontják és csontozzák őket. A következő helyiségben alkalmas üstökben olvasztják ki a finom zsírt. Másutt a kacsákat sütik jelenleg közönséges pékkemencében, mert a villanykemence valahogy nem jött be, a zsírgőzök gyakran megakadtak s a hús leégett.
Ami a legszebb az egész munkafolyamatban a konzervek töltése és a dobozok lezárása. Étvágygerjesztő falatok kerülnek a fél- és negyedkilós csillogó bádogdobozokba, bőven megtöltve illatos kacsazsírral. A májat nem konzerválják, legnagyobb része friss állapotban kerül üzletre. Vagy vasúton szállítják jegelve, vagy pedig csak papírba csomagolva – repülőgépen, mégpedig pont Franciaországba és Svájcba. A konzervkészítmények egyharmadát is exportálják: Nyugat-Németországba, Ausztriába, Hollandiába, Franciaországba, Belgiumba, de Argentínába és Vietnamba is” – A Hét, 1957. 3. 17.

Az újabb átszervezés után, 1963-tól immár önálló vállalatként új technológiát vezetnek be a baromfifeldolgozóban. A felvásárolt baromfiból ezután konzerveket is készítenek, továbbá vadhúst is feldolgoznak.

„Tálcán és zacskóban. Nem véletlen, hogy a háziasszonyok munkája megkönnyítésének távlatait kutatva, éppen a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi üzemet kerestük fel, amely egyben Szlovákia egyedüli baromfi- és vadhúsfeldolgozó konzervgyára. Itt ugyanis a Szlovákiai Nőszövetség „A jó ötlet aranyat ér” felhívására úgy válaszoltak, hogy ráálltak a félkész és készételek termelésének növelésére. Mert nagyon okosan úgy látják, itt az ideje annak, hogy a csirke, kacsa, liba, pulyka ne csak ünnepi asztalunk jobb falatjait jelentse, hanem az egészséges táplálkozás fontos eszközévé váljon, és nem utolsó sorban megkönnyítse a háziasszonyok munkáját. A félkész áruként tálcán vagy zacskóban meg vásárolható baromfi a korszerű háztartások kedvelt és egyre jobban térthódító élelmiszercikke. A baromfikonzervek, gyors elkészítési módjuk miatt is egyre gyakrabban szerepelnek a háztartások étlapjain.
Sipos Mihály igazgató szobájában valóságos kis kiállítást találtunk az üzem 18 fajta készételtermékéből. A különféle májpástétomok, szárnyasokból készült rizottók, baromfiaprólékból készült paprikás mellett olyan konzervek is helyet kaptak, amelyekkel még sosem találkoztam üzleteink polcain. Tyúkhúsleves 1150 g ára 25 korona, libamáj zsírban 195 g, ára 23 korona. Ezek leginkább exportra készülnek Nyugat-Németország és Ausztria számára, ugyanúgy, mint a vadhúsból, szarvasból, őzből készült konzervek. A hazai fogyasztók jobban szeretik a porciózott, tálcán vagy csomagolt, fagyasztott állapotban árult félkészárukat: a csirkemellet, csirkeaprólékot, pulykamellet, pulykacombot, pulykaaprólékot stb.” – Nő, 1972. 02. 19.

1972-ben új üzem felépítését tűzték ki célul – tulajdonképpen ennek torzóját láthatja ma is, aki Komárom felé hagyja el a várost. Az építési munkálatokat a pozsonyi Stavoindustria nemzeti vállalat kivitelezte, az új létesítményt három év múlva, 1975. május 1-én adták át. Ekkortól datálódik a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi üzemében a korszerű termelés kezdete.

Holland és nyugatnémet gépeket állítottak a hazai piac és a megnövekedett exportigények kielégítésének szolgálatába.

1976-ban kezdték meg a baromfisonka gyártását, amelyet abban az évben tizenöt millió korona értékben szállítottak piacra. A dunaszerdahelyi baromfitenyésztők sikeresen teljesítették az ötödik ötéves tervet, és több mint 55 millió koronával a terv felett termeltek. 1979-ben már 7300 tonna baromfit dolgoztak fel, 103 millió tojást vásároltak és 1850 tonna konzervet gyártottak. Részletesebb helyzetjelentés 1980-ból, amikor is Sipos Mihály, a csibegyár igazgatója kalauzolta az olvasókat, aki 1962-től többszáz alkalmazott munkájáért volt felelős:

„Üzem a város szélén. Távirati stílusban mond valamit a szerdahelyi baromfifeldolgozó ipar kezdeti éveiről (1933), amikor még kezdetleges körülmények között kisipari szinten termeltek. A tulajdonképpeni változás 1941 szeptemberében kezdődött. A régi üzem melletti területen ekkor kezdődik a tojás, a baromfi felvásárlása és konzerválása. Akkor a termelés még igen szerény keretek között öt állandó dolgozóval és körülbelül száz idénymunkással folyt, alig érte el az évi 250 tonna konzervet. A háború után fejlődik lendületesebben az üzem. Az ötéves tervekkel összhangban növekedett meg szerepe az élelmiszerellátásban. 1945-ben még csupán konzerveket gyárt, 1955-ben viszont már 400 tonna vágott baromfit dolgoz fel, 600 tonna konzervet termel, és 8 millió tojást vásárol fel évente. A második ötéves tervidőszakban még jobban felgyorsul a termelés üteme 32 millió tojás felvásárlásával, 1000 tonna vágott baromfi, 1227 tonna konzerv feldolgozásával, illetve termelésével.
Folytathatnám tovább az üzem fejlődését érzékeltető számadatok felsorolását, hiszen Sipos Mihálynak a kisujjában van baromfifeldolgozó ipar egész története, elég legyen azonban annyi, hogy a párt kongresszusi határozataival összhangban az üzem két nagy járás (a dunaszerdahelyi és a komáromi) ellátásáról gondoskodik. S hála nagyüzemi termelés sikerének, a gyár évek óta már exportfeladatokot is teljesit. Nyugati országokba és a Szovjetunióba tavaly több mint 5 800 000 tojást és 702 tonna baromfit szállítottak. 1975 áprilisában az üzem új helyére, város szélére költözött.  A tulajdonképpeni korszerű termelés kezdete nálunk az 1975-ös esztendő. Tavaly már 7300 tonna baromfit dolgoztunk fel, 103 millió tojást vásároltunk, és 1850 tonna konzervet gyártottunk.  Termékeink minősége jó. Kifogást még sem kint, sem itthon nem emeltek. S az, hogy termékeink keresettek, újabb erőfeszítésekre ösztönöz bennünket. Hetvennyolcban és tavaly négy új terméknek kezdtük meg a gyártását. A mind nagyobb választék nemcsak a vásárlók számára fontos.
Korszerű csarnokok, fehér sapkás és kötényes nők a gépek mellett. A kombinát zömmel nőket foglalkoztat. Körülbelül háromszáz nő veszi ki részét a termelésből. Dunaszerdahelyiek és járásbeliek. A távolságra való tekintettel üzemi autóbusz hozza – viszi őket a városközponti autóbuszmegállóhoz. Reggel hétkor kezdődik a műszak és délután fél négykor ér véget. A konzervgyártó üzemegységben reggel hattól este tízig két műszakban folyik a termelés. Műszakkezdéskor, illetve – váltáskor olyan az üzem előtti térség, mint a méhkas, özönlenek ki és be a kapun az emberek…” – A Hét, 1980. 01. 26.

„A Nyugatszlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat 1975-ben kezdte meg termelését ebben az új, modern üzemben, amely fejlett élelmiszeriparunk egyik jelentős vállalata. Egy műszakban 30 tonna baromfihúst dolgoz fel, ez darabszámban kifejezve 28 000 csibét vagy 10 000 kacsát, 4500 libát vagy 20 000 tyúkot jelent. Ezen kívül 9-10 tonna különböző baromfikonzervet és egyéb félkészárut gyárt, valamint 300 000 tojást osztályoz és csomagol.” – Városom Dunaszerdahely kiadvány, 1980.

„Versenyben a minőségért… Fő tevékenységük: A dunaszerdahelyi és komáromi járás mezőgazdasági üzemei vágóbaromfijának feldolgozása, a tojás osztályozása és baromfikonzervek készítése. Szükség esetén e munkákban kisegítik a szomszédos járásokat is. Evénte 330 millió korona értékű terméket állítanak elő; 8000 tonna baromfit dolgoznak fel, 2000 tonna konzervet gyártanak és 130-135 millió darab tojást osztályaznak. Termékeik: Bontott baromfi, porciózott csirke, pulyka és tyúk, baromfiaprólék, levesaprólék. Ezeket a termékeket, valamint az A, B, C. D osztályú tojást a Nyugat-szlovákiai kerületben árusítják. Konzervipari termékeik: tojásos krém, füstölt hús tojással, finom baromfipástétom, baromfipástétom, baromfikrém. Ezek 85, 121,185 grammos csomagolásban kerülnek forgalomba. Félkilós csomagolásban készítik a baromfifelvágottat, a szendvicshúst, a kacsa- és libavért, a baromfis rizottót, a zöldborsós csirkét, a vagdalt pulykahúst. A pulykasonka 4,5 kg-os csomagolásban kerül az üzletekbe. Munkaerő létszám és szociális gondoskodás: A dolgozók száma 425, közülük 265 a nő. Üzemi konyhájukon naponta 320 ebédet főznek, ebből kétszázat más üzemek számára, Saját óvodájuk, bölcsődéjük nincs, de az üzem hozzájárul a város területén épülő óvodák, bölcsődék beruházási költségeihez ennek fejében dolgozóik gyermekeit felveszik ezen intézményekbe. Azokon a szombatokon, amikor az anyák dolgoznak, behozhatják gyermeküket az üzembe, ahol ellátják őket és felügyelnek rájuk Paton saját üdülőjük van, melyet évente százhúszan vesznek igénybe, ezenkívül csereüdülésen vehetnek részt a dolgozók a győri baromfifeldolgozó balatonalmágyi üdülőjében. A harmóniai vállalati üdülőben évente 25-30 dolgozójuk pihen. Pionírtáborba évente 40 gyermek jut el. Dolgozóik hetente kedvezményes áron vásárolhatnak baromfit és tojást. A dolgozókat üzemi autóbusz szállítja a vasútállomásra ill. onnan az üzembe…” – Nő, 1983. 06. 21.

A dunaszerdahelyi ZHZ részleg nemzetiből állami vállalat lett, és a pozsonyi Unigal állami vállalat égisze alatt, mint annak dunaszerdahelyi üzeme működött tovább. A cíferi központ pedig tudtommal részvénytársaság – volt, de szintén megszűnt. A többi vállalatrészleg nagytapolcsányi központtal és HYZA márkanéven jelenleg is a piacon maradt. Az „UNIGAL štátny podnik Bratislava hydinársky závod Dunajská Streda” portfóliója volt:

„Baromfi, vadhús és tojás felvásárlása. Baromfi, vadhús és tojáskonzervek gyártása. Toll és gyapjútermékek varrása: paplanok, vánkosok és takarók” – egy korabeli reklám alapján.

Majd amolyan utolsó próbálkozásként a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó vállalat kft.-vé alakult át, Hydina Danubius s.r.o. néven, majd jöttek a sötét fellegek: „Többszáz munkanélküli, többmilliós adósság, ürességtől tátongó többhektáros terület” – írták a lapok.

A hajdan virágzó cég 2001. február 7-től csődeljárás alatt állt, majd a következő évben megszűnt. Így ért véget Szerdahely egykor tündöklő csillagának története, mintha azóta nem kelt volna ki kiscsibe a tojásból, mintha a tyúkok kloakáját bevarrták volna láthatatlan cérnával. Jelenleg az üzem tartófalai még állnak, gyakorlatilag csak az urbexerek paradicsoma lehetne. Udvarában kamionparkoló található…

(Roberto)

ELŐZŐ RÉSZEK: 
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik