FOTÓ: dac1904.sk – Fekete Nándor
Ahogy azt legutóbb megjósoltam, az utolsó fordulóban, a DAC–Nagyszombat mérkőzésen dől majd el, kijutunk-e az európai kupaporondra. A legpesszimistább tendencia szerint a DAC a negyedik helyen végez, s ezzel ugyan lemarad a dobogóról, de mert a zsolnaiak lettek a kupagyőztesek, következhet a play off. Negyedik a hetedikkel – az ember fogja magát, s ilyenkor nekiáll számolgatni. De mert ott motoszkál a fejében a friss „fociélmény”, rájön, teljesen felesleges. A legjobb lenne elfelejteni ezt az idényt. Minek nekünk Európa?
Két rovatom van itt a Klikk Out weboldalán. Ez, meg a szerdai helytörténeti sorozatom. A helytörténetet, és alapjában véve a múltban való elmerülést, imádom. Ellazít, kikapcsol, emlékeket szabadít fel bennem. A DAC-ot szintén szeretem, szenvedélyes futballszurkoló vagyok, ám ezek az utóbbi évek csak itt-ott okoztak örömet. A legjobb lenne elfelejteni ezt az idényt, s vele együtt az utóbbi éveket is. Nem villanyoztak fel, írni róla pedig néha kifejezetten kínszenvedés!
Nem is a tények miatt, hanem mert amíg a múltat játszva kiszínezhetem, ezen nincs mit színezni. Rossz helyen kopogtat, aki hálából vár hűséget!
A nagymihályi vendégszektorból 33 szurkolót jelentettek. Kevés! És nem azért kevés, mert talán elvárható, hogy ennyien a világ végére is kövessék szeretett csapatunk, hanem mert míg keleti nemzettestvéreinknek korábban a DAC kassai vagy nagymihályi vendégszereplése ünnep volt, mostanság nem kíváncsiak a sárga-kékekre. Valóban ennyire sikerorientált lenne a DAC-drukker vagy…? Vagy a sok negatív élmény közömbössé tesz minket? Nem érdekel, nem ezt ígérték, ez nem az én DAC-om – ismerős, igaz?
Pedig még mindig az élvonal dobogós helyeiért harcolunk, s nem valahol a harmadik ligában tengődve éljük meg a focit. Mégis, valahogy kevésnek érezzük. Üresnek!?
Rossz helyen kopogtat, aki hálából vár hűséget! – másodszor írom le ezt a mondatot, rágd meg jól, ízlelgesd, mert ebben lehet a kulcs. Hogy nincsenek felvidéki magyar srácok a csapatban? Ez már annyira nem reális, hogy nem is téma szurkolói berkekben. 8-9 évvel ezelőtt még megtörténhetett, hogy valaki csak azért adjon le vérplazmát Ausztriában, hogy az érte kapott néhány euróból majd eljuthasson on tourra.
Ezalatt az idő alatt egy sima Horalky ára a duplája lett! A fizetésed is?
Még mindig az élvonal dobogós helyeiért harcolunk, viszont mindaz, ami mögötte van, már nem tűnik túl őszintének. Valószínűleg azért, mert nem az. És te ezért adnál ki pénzt? Vagy ami még drágább, az idődet? Hogy mondod, egy ultra így nem beszélhet? És akkor Te minek neveznéd azt, ha közben folyamatosan átvernek? Nos, mára ennyi lett volna a bevezető, kicsit lelkizősre sikeredett, de egye fene. Esetleg, ha elmagyarázod, ki milyen potenciált látott pl. egy Gaguában, legközelebb jobban meggondolom, mit írok le. Mert ilyen srácot, mint a georgiai, Gödör Karcsán találok rögtön kettőt. Akik, ha felhúzhatnák magukra a DAC mezt bajnokin, „felszántanák” a pályát. Aztán meg leraknak fusiban 150 m² talajcsempét és ki is fugázzák.
A Niké Liga rájátszásának 9. fordulójában a bajnokság legtávolabbi helyszínére utazott szere… – a bajnokság legtávolabbi helyszínére utazott a DAC csapata.
Minimum az egy pont elvárható lett volna, de a három sem volt ördögtől való. Ehelyett az első harminc perctől még a szerdahelyi májusfaállítás is izgalmasabbra sikeredett, mivel szegény jegenyét majdnem kidöntötte a szél a kezünkből. A 20. percben Bationo lábára tartottak rá a tizenhatoson belül. Legutóbb Ouro hasonlóért mehetett idő előtt zuhanyozni, ezúttal viszont a VAR mégcsak nem is vizsgálta az esetet. Jobbára a középpályán folyt a játék, miközben nálunk volt többet a labda. Ha Popović kapus sorba állt volna munkanélküli segélyért, azon sem csodálkozom. A félidő végére valamelyest megélénkült a játékunk – vele együtt pedig a vendégszektor hangja is.
Tény, hogy gyakorlatilag kapura lövés nélkül ért véget az első 45 perc. A szünetben szemcseppekért kiáltottam.
Fordulás után mintha kicserélték volna a csapatokat. Hosszú kihagyás után Ramadan játékra jelentkezett, beállásával mozgékonyabbak lettünk. Néhány perc játék után Nemanić fejesét a gólvonalról mentették ki a hazaiak. Aztán az 54. percben Gueye elfutását góllal koronázta, mindezt a hazai védelem hathatós segítségével – 0:1. A gól után mindkét gárda játéka aktívabb lett, tíz perc elteltével Blažek növelhette volna az előnyünket. A labda túljutott ugyan a gólvonalon, de mivel előzőleg Kacharaba kezére pattant a labda, a játékvezető érvénytelenítette a találatot. Nem sokkal később Gagua ziccerhelyzetben hibázott.
A kimaradt helyzeteinktől a nagymihályiak vérszemet kaptak, majd hat perc alatt fordítottak: 80. perc – 1:1, 86. perc: 2:1.
Mit lehet erről írni? Megvertük saját magunkat! Ahelyett, hogy bebiztosítottunk volna előkelő helyezésünket a tabellán, feleslegesen bonyolítottuk meg a sorsunk. Jövő hét szombaton: DAC–Nagyszombat rangadó a MOL Arénában. Jóslatokba nem bocsátkoznék. Jelen pillanatban nem vagyok biztos benne, hogy ha sikerrel járnánk, valóban ott a helyünk Európában? Ilyen hozzáállással nem hiszem. Aznap eldől majd a magyar NB1 bajnoki címe, bocs, ha engem ez nem vigasztal!
Csak a DAC!
Viszont elnézve ezt az összeállítást, meg a látottakat, nem is értem, min húzom fel magam. Ha legyőzzük a Spartakot, ha nem, a csapat fele éjjel már a repülőn ül. Ha netán kikapunk, akkor is! Nekünk meg itthagyják az örömöt, vagy ne adj’ Isten a bánatot. Ahogy tették ezt tavaly vagy tavalyelőtt. Aztán szabadságuk letelte után néhányan visszajönnek, a többiek meg elfelejtik, hol van Dunaszerdahely. Nekem a szívemben, nekik a bankszámlájukon…
NAGYMIHÁLY–DAC 1904 2:1 (0:0)
Gólszerzőnk: Gueye
DAC: Popović – Kmeť, Kacharaba, Nemanič, Mendez – Bationo, Blažek, Diongue (84. Tuboly) – Sylla (46. Ramadan), Gueye (72. Djukanović), Gruber (60. Gagua).