Roberto

Azt mondja, hozzá nőtt ez a klub, csallóközi csapat, szeret meccsre járni, a szívében van a DAC. A játékosok cserélődnek, de mindig van kiknek szurkolni.

Az idősebbek bizonyára szívesen emlékeznek a régi Partizán - éttermi szalontüdőre, aminek a Csallóközben csak kevés helyen tudták meglelni a párját…

Most, hogy meggyógyult, szeretne újra meccsekre járni, látni ismét a csapatot focizni...

Az ötvenes évek végén elkezdődött a nagy építkezési bumm, ami később teljesen átrajzolta a város arculatát. Ekkor készült a víztorony is, nem messze a vasútállomás mögötti „kistestvérétől”.

Ha Szerdahelyre jön, megáll a St. Patrickban, ez a törzshelye. Még a Covid-lezárás alatt is képes volt eljönni ide DAC-meccset nézni, amíg lehetett persze.

Az év ezen szakasza immár konstans módon harc az elemekkel, a folyók vízszintje megemelkedik, a Csallóközt keresztül-kasul behálózó csatornarendszerek is bőségesen telítődnek vízzel.

Roberto jegyzete a DAC–Nagyszombat (2:0) rangadóról.

Erdélyben született, majd Dunaszerdahelyen lelt második otthonra, vagy ahogy ő fogalmazott „addig jó, míg az embernek van egy itthona, meg egy otthona, tehát van mindig hova hazamenni”.

Tessék például körülnézni a Vámbéry téren, az egykori félkészárú, cipőbolt, drogéria, tejcsarnok, mind üresen állnak.

Roberto a szombati Trencsén–DAC (1:1) mérkőzésről írt jegyzete.