Szerda-Helytörténelem

Emlékszem például a nagy útkereszteződés sarkán álló magánpékségre, ahol mindig mennyei volt a kifli.

Öntözőrendszereket hoztak létre, illetve minden olyan egységet és ingatlant, ami a vízzel és az öntözéssel kapcsolatos.

A „szocis” pult előtt általában hosszú sor kígyózik, miközben a vendégek az asztaloknál ülve fogyasztják el reggelijüket...

A termelés első évében, vagyis 1976-ban 50 ezer hidraulikus hengert és közel tízezer fémtargoncát gyártottak.

A Mäsospol telephelye és Bős vasúti összeköttetése csaknem egyidőben épült, üzembehelyezésük pedig egyaránt 1981-ben történt.

Az Agrofrigor élére egy ízig-vérig csallóközi, és ugyancsak karakán vezetőt ültettek Osvald Frigyes személyében.

Termékeiket nemcsak a szocialista országoknak, hanem más, akkor még fejlődő „baráti” országoknak is szánták.

A kisipari termelőszövetkezetek gyakran csökkentett munkaképességű dolgozókat is alkalmaztak.

A Dunaszerdahely fölé magasodó égszínkék víztorony a város látképének elmaradhatatlan része.

Gyerekkoromban személyesen ismertem az ott dolgozókat, ha „lusta voltam” óvodába menni, anyu elvitt magával az üzembe.