Ezthallgasdmegë: Koppány és Csonga Erni válaszol

A szlovákiai magyarság a rock és a metál szó hallatán elsőre talán a Rómeó Vérzikre gondol. Ez nem is csoda, hisz 1995 óta nyomjátok, azóta számtalan rajongótok lett, több generáció kineveléséről gondoskodtatok. Mi adott nektek erőt, hogy máig is ugyanakkora elánnal és energiával álljatok színpadra?

Ezt az energiát nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy nem adták alánk a sikert.

Minden lépcsőfokért keményen megküzdöttünk.

Ma sem dőlünk hátra, sőt, talán sokkal többet dolgozunk a zenekar hátterével, mint eddig tettük.

 

Nagyon örülünk annak, hogy ha Szlovákiában magyar rockzenéről van szó, elsőként mi jutunk az emberek eszébe, bár soha nem a hírnév volt az elsődleges szempont.

Jó zenét akartunk csinálni, amit élvezünk a próbákon és a színpadon egyaránt.

 

Hogy ez bejön sok embernek, annak csak örülünk,de még egyszer hangsúlyoznám, az a fontos, hogy elsőként mi élvezzük azt.

Mi változott Szlovákiában a 22 év alatt a rock és a metál műfajában?

Ha a szlovákiai magyar zenei színteret vesszük, az utóbbi 20 évben rengeteg zenekar alakult és esett szét.

Voltak, akikhez még mi is nagy reményeket fűztünk, és ma már egyik tag sem zenél. De vannak, akik kitartóan haladnak az általunk kitaposott úton, pl. a Phoenix RT. Szerintem hamarosan beérik nekik a gyümölcs, legalább is én szurkolok.

A legfontosabb, hogy szeressenek az emberek zenélni, ezt a közönség megérzi és meghálálja.

 

A Rust2dust alternatív metal banda basszusgitárosa vagy már egy ideje, mellyel egy albumotok jelent meg, és túlvagytok több menő koncerten is. Mikor és mi volt az a pont, amikor és ami által a metal zenét magadénak érezted, és úgy döntöttél, ennek a műfajnak szenteled az életed?

Nem állítanám, hogy kimondottan ennek a műfajnak szenteltem az életem, hiszen a hiphoptól kezdve a folklóron át rengeteg dologba belekóstoltam, és merem remélni, hogy lesz lehetőségem még több stílusban kipróbálni magam. De az tény, hogy a szívemhez legközelebb a metal áll, és a zenegyűjteményem nagyobb részét is ez tölti ki. 🙂

Pontosan emlékszem, mikor történt. 1996-ban, amikor a Prodigy előrukkolt a Breathe című dallal… Akkor és ott valami „összetört” bennem. Amikor meghallottam azt az erősen torzított gitárt, ami a metalra (is) jellemző, még nem is tudtam, mivel állok szemben, csak éreztem, hogy pontosan ez hiányzott nekem majdnem mindenből. Az a nyers erő. Innen azonnal a mélyvízbe ugrottam és csak az ilyen és durvább felvételeket kezdtem keresni. Mondhatni, hamar „radikalizálódtam”, de azért nyitott maradtam egyéb stílusok felé is. Ennek ellenére kevés műfajnak sikerült úgy magával ragadnia, mint a metalnak. Gitárt ugyanekkor fogtam először a kezembe, de ez már egy másik történet…

Hogy jellemeznéd napjaink metal zenéjét Szlovákiában?

Továbbra is erősen rétegzene. Ez mindig így volt, és valószínűleg így is marad, de ettől még határozottan fejlődik. Magam is meglepődtem, hogy mennyi tehetséges zenekar, és a műfaj hány ágában tevékenykedik manapság Szlovákiában. Talán ez annak is köszönhető, hogy a felvételek a technika gyors fejlődésének köszönhetően már kezdik elnyerni azt a nálunk is oly régóta áhított „nyugati” hangzást, amit anno csak horribilis összegek kifizetésével lehetett rögzíteni. Ez valamilyen szinten motiválja is a zenekarokat, hogy tovább álmodjanak a „garázsdemóknál”. Sikerült megismernem néhány olyan zenekart, akik már most könnyedén megállnák a helyüket a határokon túl is. Persze, sajnos olyanokkal is találkozom, akik egy remek hangzású albumot „építettek” a stúdióban, de sajnos élőben nem sikerül átadniuk az energiát.

Mindenesetre remélem, hogy továbbra is felfelé ível majd a fejlődés, és hogy a közönséget is egyre jobban fogja érdekelni a nagyobb nevek mellett a hazai felhozatal is.

Talán a legfontosabb hozzávaló, ami minden műfajban működik, és a kollégákkal talán csak ebben értünk maradéktalanul egyet, hogy a közönség csak akkor fogja igazán élvezni a zenédet, ha a zenekar maga is élvezi, amit csinál. Szerencsére a legtöbben nagyon is élvezik… 🙂 Hajrá!