A Szárnyas fejvadász 1982-ben nem teljesített valami jól bemutatásakor, ám az idők során lassan kultfilmmé avanzsált. 35 évre rá valamiért úgy gondolták, hogy a filmnek kell egy folytatás. Jó lett? Jó. Nagyon jó…
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Szőnye Alexandra
Nagyon nehéz dolog ez a film. Már az első rész sem volt könnyen befogadható, és hiába teljesít remekül a tengeren túl, azért a magyar jónépnek féltem, hogy sok lesz ebből a fridzsider tempóból. Szerencsére (?) be is jött az első megérzésem; miszerint ezt a folytatást nem lehet majd szeretni, értékelni, ha nem vagyunk tisztában az eredeti Blade Runerrel, vagy nem szeretjük az alapanyagot. Kivétel természetesen erősíti a szabályt, de a premieren bent ülő közönség 80%-ának valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy milyen filmet is fognak látni, két óra után pedig már hangot adtak szenvedésüknek. Amikor másodjára néztem, egy úriember keleti kényelemben végigaludta a film háromnegyedét. – Egyébként tavaly, az Arrival premierjén valaki konkrétan ki is ment a teremből, jelezve a teljes feladást – a felelősségteljes mozizásról és filmválasztásról is lehetne regélni, de most nem az a téma.
Spoilerek fellelhetők az alábbiakban.
A Szárnyas fejvadász 2049 maratoni hosszúságú, két és háromnegyed óra, ám senki se számítson olyasmi pörgésre, mint amivel ügyesen átvertek minket a trailerek vágói; teljes mértékben olyan a tempó, mint az ősé, néha talán még battyogósabb is. Ez azonban kifejezetten jót tesz a filmnek, míg az első filmben pulzáló, folyamatosan élő neonvilágba dobott be minket Ridley Scott (tele ázsiaiakkal persze), és úgy húzta a rétestésztát; itt Ryan Gosling egyedül van a világ ellen, egy olyan világ ellen, ami teljesen sivár, kihalt és hideg. Ez a szó jutott legelőször eszembe a film kapcsán – irdatlanul hideg. Denis Villeneuve mindig tartotta a távolságot mind a karaktereitől, mind a nézőtől (ezért is olyan zseniális), de itt kifejezetten idegennek érezzük a vásznon történteket. A Sicario-ban még együtt éreztünk kicsit a végén Benicio del Toro-val, az Arrivalben ment az érzelmekre hatás nagyban, itt azonban teljesen steril a világ, de mit is várnánk egy olyan filmtől, aminek eleve a főhőse sem ember?
A teljes cikk elolvasható az f21.hu oldalán.