Talán tényleg megérne egy hangyafingnyi siránkozást, hogy vajon kit tekinthetünk az utolsó, úgymond nagy rockbandának. A The White Stripes-ot, a Kings of Leont vagy a The Killerst, netán visszább kell menni az időben?
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/11. számában.
Ki az, aki nemcsak, hogy szupersztár lett, de viszonylag stabilan hoz némi színvonalat is?
Brandon Flowers, a The Killers frontembere a streaming-korszak kezdetére datálja az egész műfaj hígulását egy nemrég adott interjújában, és tulajdonképpen azt mondja, hogy az azóta mozgolódó rockbandák még nem eléggé jók.
Na már most, aztán azt is górcső alá lehetne venni, hogy a YouTube előtt befutott utolsó nagy zenekarok még eléggé jók-e.
Noha tény, hogy a Killerstől össze lehet rakni egy koncertnyit az erős és kiváló szerzeményekből, csakhogy azokat szinte kizárólag az első két albumukról válogathatnánk össze. A Hot Fuss (2004) után a Sam’s Town (2006) után izzadtságszagúvá vált az egész.
The Killers – Wonderful Wonderful
♥♥
Jelen: Run For Cover, The Man, The Calling, Tyson vs Douglas.
Múlt: Mr. Brightside, Read My Mind, All These Things That I’ve Done, Smile Like You Mean It, When You Where Young.
The Killers – Wonderful WonderfulA Wonderful előtt 2012-ben jelent meg albumuk, egy évre rá egy válogatáslemez, most meg potyog szét a banda.
Tény, hogy a legutóbbihoz képest ezen a lemezen legalább találni néhány izgalmas, a kezdeti vagány Killersre emlékeztető momentumot (Run For Cover), és az album leghallgatottabb slágere (The Man) is kapott némi súlyt a macsószerep idézőjelbe rakásával, öniróniájával, de vannak itt olyan mélypontok, melyet én személy szerint fél perc után inkább továbbtekertem.
Ezek miatt nemhogy egy koncertért, de azért a kb. háromnegyedóráért is kár, amíg végigmegy a lemez.