MAX RUN – nekünk csak futás, Tibornak óriási segítség

Tavaly az egyik legerősebb élményem Varga Zsolti meglátogatása volt, akiért több mint háromszázan futottak a MAX RUN jótékonysági akció keretében. Hm… egyáltalán ildomos valamilyen jelzőt használni ilyen találkozásokról? Legerősebb, leginkább elgondolkodtató, leg… Á hagyjuk… Nem ül ez… Ahogy A kis herceg című könyvben is olvasható: A beszéd csak a félreértések forrása. Néha nincsenek kellő jelzők, szavak, mondatok, amelyek hűen visszaadnák a nehézsorsú gyerekekkel töltött pillanatokat.

Ülök a számítógépem előtt, és elindítom a diktafont. Belehallgatok a feljátszott hangfelvétel első perceibe. Nagy Tibort és édesanyját, Györgyit látogattuk meg. Tibort, akiről szól a most vasárnap megrendezésre kerülő MAX RUN jótékonysági futóverseny.

A diktafon röpke egy és fél órás beszélgetést rögzít. Rajtam kívül Ferenci Ildikó, a MAX RUN szervezője, Túry Niki, aki a Klikkout rendezvényeiről is ismerős, Jurčó Erika, Ranostaj Renáta és a DAC játékosa, Vida Kristopher vette körül Tibor betegágyát.

Juraj Benkóczky felvételei

Mindent, ami elhangzott, Tibor beleegyezésével feljátszottam. Ám írás előtt leveszem a fülhallgatót, és képletesen elhajítom ,,messzi földre” az egész felvételt. Csinálok egy Harry Potteres félfordulatot, és utazok az időben. Az időutazás sikerült, és én újból Nagyék lakásában találom magam, szeptember 27-ét írunk, körülbelül negyed három van. Senki se lát engem, még a negyed háromkor itt ragadt énem sem, leülök és hallgatom a nagy zsivajt…

A tizenhét éves Tibor izomsorvadásban szenved, két éve fekvőbeteg.

Tibor saccolgatja, a vendégek közül ki, milyen korú. Én, Kristopher, a csajok, mindenki… Angolos száraz humorral adja elő a tippeket.

Édesanyja, Gyöngyi felszólítja, hogy hanyagolja mondataiból a ,,more” szót, de ő nem engedelmeskedik (elvégre szeveri). Időutazó énem látja, ahogy én is kisgyerekként viselkedek, és ,,morezunk”, ahogy ezt ez a lakótelep megkívánja.

Picit később. Kristophernek magyarázzuk, mit jelent az, ha kimondjuk: szeveri vagy víchodi…

Tibor elmondja, hogy a kedvenc énekese Zámbó Jimmy, a király… Megtudjuk azt is, hogy Jimmynek hetvenkét hivatalos dala van, és a fiú mindegyiket ismeri… Kedvenc műsora az Éjjel-nappal Budapest… Hogy mik vannak?

 

Következik egy komolyabb téma. Édesanyjával közösen elmagyarázzák nekünk, hogy miként működik a Tibit életben tartó felszerelés.

Elmondják, mit éltek át két éve, amikor a srác rosszul lett és végleg ágyba kényszerült. Az időutazó énem nézi a reakciómat.

Felelevenednek bennem a gondolatok, amikor hallgattam az egészségügyi személyzet egy részéről szóló nem éppen hízelgő mondatokat. Hm…

 

Mi a fene kell néhány, megismétlem, néhány egészségüggyel foglalkozó szakembernek ahhoz, hogy megértsék, nem csak a rokonaiknál és a high society-t alkotó embereknél kellene az utolsókig harcolni az életért? Na, mindegy, illetve nem mindegy, de inkább hagyjuk, vagyis, ezt inkább sose hagyjuk, de most beszéljünk kellemesebb dolgokról!

Tibor átveszi a hangadó szerepét és Kristophert, később a csajokat kérdezgeti. Szépen kifaggatja a lányokat, a szellemes kérdések csak úgy röpködnek. Közben egyesek hörpintenek a kávéból.

Facebook. Instagram. Két témaindító szó. Tiborral megbeszéljük, hogy bejelölöm a Facebookon, és az első mondat szeveriekhez illően ez lesz: Szohi, more?

 

Tibor elindít egy szépségversenyt. Mindegyik hölgyet egytagú zsűriként kiértékeli, humorral, kamaszos merészséggel, de egyben úriemberes eleganciával. Az első szerelemről beszél…

A fotózás előtt valaki megszólította őt: Tibike…  A válasza: jaj, miért Tibike, amikor Tibor vagyok? Szóval, Tibor, nem Tibike!

Lassan búcsúzunk. Kristopher aláírja a DAC-sálat, miközben a téma megint a zene… Modern Talking (anya kedvence), Zámbó Krisztián…

De most már tényleg búcsúzunk, bár még röviden beszélünk a lakótelepi ház előtt. Az időutazó énem benn maradt Tibor szobájában. Gondolkodom. Mit írjak majd a cikk végére? Tibor mellett maradtam, hogy ihletet kapjak egy cikk befejezéséhez? Mit is írjak?

Egyszerre csak visszatérek az időutazásból. A kávé a notebookom mellett már kihűlt, s ránézek a képernyőre. A cikkből már csak az utolsó három mondat hiányzik. Elkezdek pötyögtetni a billentyűzeten:

Vasárnap Tiborért futunk. Szüksége van a segítségre. Köszönjük.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább