Üdvözöllek magazinunk mixsorozatának 59. epizódjában, melyben, ahogy megszokhattuk, egy újabb érdekes embert ismerhetünk meg, és vele együtt betekinthetünk zenei világába, meghallgathatjuk kedvenc zenéit egy mixben.
Fotó: Ugróczky István
Mai főszereplőnket nem szimplán érdekesnek titulálnám. Egyszerűnek tűnő, ám annál bonyolultabb univerzumával az a fajta ember, aki olyan dolgokat tesz a zenével, ami újító és tanító jellegű is egyben. Ő Bernáth Miki, aki önálló projektje mellett fivérével és társaival a Damolh33 és megannyi más zenei projekt embere. Neve sok száz kiadott zenéhez fűződik, melyek garantáltan hosszú ideig keringenek majd a föld körül.
Szeptember elején egy Budapest felé tartó vonaton vele ülhettem egy fülkében és a zenéről, majd a Vikkendhouse-ról beszélgettünk. Kíváncsi voltam a mindig konstruktív véleményére és természetesen azonnal felkértem, hogy legyen az egyik epizód főszereplője.
Nagyon örültem, mikor a felkérésnek eleget tett, így megismerhetitek a patonyi Mikkét, alias Bernáth Mikit.
Bernáth Miki vagyok Dióspatonyból.
Mivel a zenéről van szó, ezért erről fogok most beszélni. Producerként tagja vagyok a Damolh33, a Liquid Delay és az Imiafan projekteknek és még saját néven is készítek zenéket, mint Miki Bernath. Elég sokat foglalkozom vele, mint zenerajongó, audiofil, DJ, producer, sound designer és hangmérnök.
Milyen volt az első találkozásod a zenével és hogyan történt?
Nagyon korán. Már egészen pici gyerekként szerettük a zenét. Ültünk a tesóimmal a rádió előtt, és hallgattuk a dalokat. Természetesen akkor még csak a kommersz dolgokat. Amióta az eszemet tudom, érdekelt a zene, de mindig is az alternatív zene iránt éreztem vonzalmat. Aztán persze csak tinédzser koromban kezdődött a saját zenei utam keresése.
Milyen zenei stílusokon mentél át egészen a mai napig?
Mondhatom, szép utat jártam be 🙂
Mindig volt egy stílus, amibe teljesen belebolondultam, és amit aztán orrvérzésig hallgattam. A 90-es évek elején tiniként elindult bennem a technoőrület. A rave-vel kezdődött, aztán a technónak mindenféle válfajaival folytatódott. Ilyen volt a hardcore techno, gabber, acid, detroit, hard techno, drum and bass, aztán később jöttek a finomabb dolgok, mint a house és a minimal.
Sosem voltam olyan, aki bármit meghallgat… Mindig kerestem azt, amihez úgy éreztem, van valami közöm. Kerestem, ami hozzám szólt, ami megmozgatott bennem valamit, és ez az érzés a mai napig tart. Mostanra a zenei paletta eléggé kiszélesedett: world music, psychedelic rock, (mint a Pink Floyd), jazz, dub techno meg sok-sok más.
De vannak stílusok amelyeket kimondottan nem csípek: ilyen a country, az EDM vagy az igénytelen popzene! Szenvedek tőle, ha hallgatnom kell! (nevet)
Mi volt a fő indítója, hogy te is zenei produkcióba kezdtél?
A szerelem az elektronikus zene iránt. Amint elkapott a 90-es évek elején a techno-láz, én is technót akartam csinálni!
Ki vagy kik a legnagyobb zenei inspirációid?
Csak párat említenék: Deepchord, Monolake, Boards of Canada, Autechre, Björk.
Mi alapján válogattad össze a zenéket a mai mixhez?
Régóta gyűjtöm a zenéket. Van egy örök kedvenc zenemappám, amiből újra, meg újra meghallgatok darabokat. Ezek amolyan pici válogatások egy nagy gyűjteményből. A mixbe szándékosan könnyebb, poposabb dalokat raktam, hogy ne fárasszam túl a hallgatókat. 🙂
Üzenet a mixhez:
Ez egy kis csokor a nagyon kedvenc válogatott zenéim közül, melyek nekem sokat jelentenek, de nem igazán szeretek rányomni senkire semmit. Ha valakinek tetszik a válogatás, örülök neki… de ha nem, úgyis jó. 🙂
A mix:
Tracklist:
1. Bibio – Down To The Sound
2. Boards of Canada – Reach for the Dead
3. Massive Attack – Rush Minute
4. Herbie Hancock – Chameleon
5. Air – Universal Traveler
6. Roisin Murphy – Let Me Know
7. Radiohead – Lotus Flower
8. Pink Floyd – Wish You Were Here
9. Monolake – Mass Transit Railway