A tegnapihoz hasonló mérkőzés egy emocionális bomba, ha akarjuk, ha nem, így tényleg jobb nekiállni egy mélyebb elemzéshez, miután az ember alszik legalább nyolc órát, hogy kiszivárogjon belőle a kisebb-nagyobb düh, frusztráció, és a szomorúság.
Kezdem a játékvezetővel. Már a meccsen visszanéztem az összes megkérdőjelezhető ítéletét a fontos szituációkban: az első félidőben jó döntéseket hozott mindkét oldalon, viszont a másodikban már hibát hibára halmozott.
A gólt megelőző kezezésről nem kell egy másodpercet sem vitatkozni, de hogy miért nem fújta le a slovanista kezezését, amit tisztán látott, az már valószínűleg a klasszikus és megszokott játékvezetői plusz a Slovannak kategória.
Itt viszont azt is meg kell jegyezni, hogy az amúgy fantasztikus teljesítményt nyújtó Jedlička kapus szerencsétlen megmozdulása után szintén tizenegyes járt volna – a fejelő Marint szinte leütötte, Martin nem a labdára ment, jogos lett volna a büntető, mert ez nem párbaj volt a levegőben, hanem szabálytalanság.
Viszont azokban a percekben Marinnak már rég zuhanyozni kellett volna a sárga lap után minimum háromszor sárga lapos belépése, vagy a bíróval folytatott veszekedése miatt.
A kiállítást bizony megúszta a mi csatárunk, Taiwo is, aki rettentően sokat szabálytalankodott a támadás közben – egyszer nagyon durván –, és többször feleslegesen és látványosan szimulált. Ami a bírót illeti, a Slovan gólja után klasszikusan elkezdte tördelni a játékot… Hm… Ő tudja legjobban, hogy az első félidei elfogadható teljesítménye a másodikban miért süllyedt le aratókupa szintre.
Na, de térjünk vissza a két csapat produkciójára. Tegnap szerintem még nem volt a csapatunk olyan fazonban, hogy a sok „ha” mellett esetleg sikerülhetett volna a három pont, vagy jobb teljesítményt nyújthatott volna, mint a Slovan. Okosan kiiktatták a játékból Kalmár Zsoltit, Vida Kris se kapott sok üres teret, nem mondanám, hogy ez a két játékos formán kívül játszott, inkább
úgy látom, hogy a Slovan játékosainak az volt az első számú feladatuk – eliminálni ezt a két játékost.
A másik Vida, viszont nem a legjobb meccsét játszotta, olyan labdákat vesztett feleslegesen, miután belefutott több felesleges párbajba, amiből már elég hamar eldőlhetett volna a meccs.
Több játékosunkra jellemző volt a rossz helyzetmegítélés, amikor egy kisegítő átadás helyett belefutottak az ellenfélbe, és elveszítették a labdát. Igen, sok hibával, pontatlansággal játszottunk, sokszor ún. nem kikényszerített hibákat vétettünk, de ez ellen a Slovan ellen jelenleg várható a nagyobb hibaszázalék. Tényleg nem volt esélyünk nyerni? Hm… a Slovan akkor volt gondban, és például Marin is, amikor felgyorsítottuk a játékot.
A meccs előtt úgy gondoltam, az nyer, aki az ellenfelet rákényszeríti a saját stílusára. A Slovan a lassúbb, ám tempós játéknál kigurigázott minket, a kontráit is egy klasszikus Slovan kigurigázás előzte meg, vagy egy hiba az egy az egyben gyorsaságmentes párbajban.
Azt szokás mondani, hogy a meccseken sokszor a leggyengébb láncszem minősége dönt, így volt ez szerintem tegnap is, amikor elég gyorsan nyilvánvaló lett, hogy ez egygólos meccs lesz. Nem szokásom használni azt a mondatot, hogy: ugye én mondtam, de most kivételt teszek.
A második félidő első tíz percében nem egyszer, már elég mérgesen megjegyeztem, hogy Taiwo abszolút dekoncentrált, taktikailag nagyon rossz teljesítményt nyújtott, és hasonló volumenű volt Blackman teljesítménye is. Persze, a többi játékosról se lehet mondani, hogy hibátlanok voltak, a hiba beletartozik a fociba, de ez már sávon kívül volt.
A legrosszabb az volt, amikor Taiwo Blackman oldalára vonult, és közel álltak egymáshoz. Idő kérdése volt, hogy valaki közülük összehoz valamit, és a káromkodásom nem akkor hangzott el, amikor a bíró lefújta a kezezést, hanem amikor láttam, milyen szétszórtan védekezett az akció elejetől. Így nem lehet játszani egy Slovan ellen. Mindkét srác érett volt a cserére, a hatvanadik percben már jogosultan is.
Még két játékost emelnék ki. Tretyakov. Egyértelmű, hogy a mozgásával megmutatta, milyen potenciál van benne, és hogy kulcsfontoságú játékosunk lesz.
Persze, csak akkor, ha nem az individuális érdekeit, hanem a csapat érdekét részesíti majd előnyben, és jobban felméri a szituációkat, például azt, hogy olyan távoli lövések, mint amilyeneket tegnap rúgott, egy Greif kvalitású kapusnak csemege, amit nagy effektekkel, de könnyedén hárít.
A végére pedig a legjobb: Martin Jedlička. Remek teljesítmény. Gratulálok a kapusedzőnek, erre a meccsre mentálisan is remekül felkészítette Martint.
A sok remekbe szabott védés mellett így kiemelném azt, hogy a kapunkban egy mentálisan nagyon erős kapus állt. Summa summarum… Annak ellenére, hogy az egészségtelen arrogancia csak úgy csöpög már Ševela edzőből is, ez a Slovan nagyon nehéz ellenfél. Talán, ha ez a meccs a negyedik körben van…
Na, de ne használjuk a „ha” szót, inkább most már arra koncentráljunk, hogy lépésről lépésre jobb legyen a fazonunk.