FORDÍTOTTA: NÉMETH ANDRÁS
FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
A tegnapi mérkőzés alatt átlagos képességű játékosok (tisztelet a kivételeknek) hidegét és a néhány napja tartó, a Nagyszombat az első hatba kerülését elősegítő, haszonleső számolgatás kisugárzását éreztem (tisztelet a nem számolgató kivételeknek).
Láttam, ahogy a csapat, az edző és mit tudom én, kicsoda, abszolút nem értették meg, hogy a nézők a pénzükért vért, verítéket és a futballra irányuló elementáris akaratot várják el a Nagyszombat ellen.
Láttam a vezetőedzőnket, aki rengeteg hibát követett el a mérkőzés alatt, de a sajtótájékoztatón kétszeres világbajnokként viselkedett a portugál kollégájával és sütött belőle a szurkolók lekicsinylése,
mert néhány mondata már tényleg úgy hangzik, mintha a Dumb és Dumber-Dilibogyók című film főszereplőinek címezné azokat. Igaz, hogy ugyanezt kapta a lelátóról, de a sajtótájékoztatókon elhangzott mondanivalójával hosszútávon szinte kérte ezt magának.
Még nem láttam olyasmit, hogy egy olyan edzőnek esélye legyen jó kapcsolatot kialakítani a szurkolókkal, aki nem képes kezelni a találkozó kulcspillanatait, és a válasza a szurkolók majdhogynem kinevetése a sajtótájékoztatón hangoztatott üzenetek formájában.
Hélder, legalább azt láttam volna a sajtótájékoztatón, hogy akárcsak egy kicsit is cseszi az agyadat a vereség… Hm… Talán a sugdolózások a Nagyszombat edzőjével fontosabbak voltak…
Más
Alaphiba: egy olyan klubot működtetni, amelynek a játékosok eladásán alapszik az üzleti terve és nem biztosítja be magát a lapok és a sérülések miatti eltiltások, kiesések esetére… hát, ez nem fog menni. Jóval a tavaszi szezon kezdete után ilyen erőnléti gondok – ez azonban már halálos hármas kombináció. Egyébként a gyenge erőnlét nem jó kifogás Hélder részéről, mert a nézők felmérgednek és azt mondják:
Oké, ha erőnlétileg átlagosan 75 százalékosak, akkor mi is 25 százalékos árengedményű jegyeket akarunk és csak akkor fizetjük ki a teljes árú belépőt, ha a srácok is százszázalékosak lesznek.
Hm… Most akkor szohi? Hm… Elsősorban összehangolhatnánk és újra definiálhatnánk a klub és a szurkolók kölcsönös elvárásait. Jobban.
Végezetül miről kellene szólnia a Nagyszombat elleni összecsapásnak? Mit jelent számunkra az egyik ősi rivális elleni meccs? Olvassák el az arról a találkozóról szóló cikket, amely paradox módon az olyan emberek idejében született, akik majdnem csődbe vitték a klubot.
Vastaps
Péntek, DAC stadion, a mérkőzés 79. perce.
Gašparík egy rövidke ideig a nagyszombati hátvédek orra előtt húzogatja a labdát. Ahogy a mézesmadzagot szokták húzogatni. A nézők türelmetlenül lövésre késztetik – „Lőjj már, az Isten szerelmére!” És Gaspi lő. Bámulatos, szenzációs, pókhálót tisztító, csodaországba illő, jobb lábbal eleresztett lövéssel, illetve kegyelemdöféssel, lő egy hihetetlen vinkli gólt. A stadion felrobban. Hangorkán a köbön…
Péntek, DAC stadion, a mérkőzés utolsó percei.
„Álljatok fel! Álljatok fel! Álljatok fel!”, önfeledten kiabálja a B-közép a „nyugdíjas” felé. Nem, nem kiabálja, inkább ordítva ráparancsolja. Viszont a nyugdíjas tribünre ma végképp nem kell semmit ráparancsolni, teszi a dolgát magától, további noszogatás nélkül. Mindenki feláll, és én közben kezdem sajnálni a futbalportal-os „billentyűzetforgatót”, aki online közvetíti a meccset. Néha morcos szokott lenni, főleg, amikor egy-egy helyzetnél felugorva felborítom a Szlovákiában megszokott, kissé rideg újságírói szokásokat. Nem értem, ha valaki szereti a focit, hogy lehet egy „szaftos” meccset végignézni 120/80-as vérnyomással?!? Példát véve inkább az olasz újságíróktól, hevesen gesztikulálok, kicsit ezzel Jozef munkáját nehezítve. Most ő sem morcos. A stadionban lévő parázs hangulat „megfogja” az ő focilelkét is, amely főleg a régi idők focijától lüktet. Feláll és ő is nézi-hallgatja a frenetikus vastapsot, örömöt. És ő is önfeledten mosolyog… Közben a stadion már szinte beremeg. Basszus, nehogy a fejünkre pottyanjon a „tribün szerhája”… Vastaps, libabőr, vastaps, libabőr, vastaps…
Péntek, DAC stadion, a mérkőzés után.
A játékosok a B-középbeli ünneplés után már bevonultak a nyugdíjas tribün „gyomrába”. A B-közép, ugyanúgy, mint a ,,nyugdíjas” több mint egyharmada marad, még nem hajlandó befejezni a fiesztát. Nem fejezik be addig, amíg nem hörpintik fel eme mámoros „győzelem ital” utolsó cseppjét! A B-közép „elereszti” a „Miki! A Miki! A Radványi Miki!” rigmust. Teli torokból. Ezt nem lehet nem hallani, erre nem lehet fittyet hányni. Lehet, hogy Miki csak úgy nézett a távolba és próbálta kiélvezni a pillanatot. Mielőtt a léptei a B-közép felé vezetnének, ránéz és int, de lehet, hogy szól is Németh Krisztihez. Lehet, hogy így volt, vagy hasonlóan. Próbálom elképzelni, miként zajlott le e mozaik számomra hiányzó része. Elindultak ketten a mámoros szurkolók felé… Vastaps, vastaps, vastaps… Srácok, ezt a fantasztikus pillanatot nagyon megérdemeltétek, és ha tehetitek, képletesen egy ideig hagyjátok magatokon és ne zuhanyozzátok le… Tudom, jönnek a mindennapok, de ebből az érzésből emléknek valamit hagyjatok meg. Nehéz pillanatok még lesznek, és természetesen kevésbé sikeres meccsek és kevésbé sikeres időszakok is. De ezek azok a pillanatok… Tudjátok… Valamire jó a MasterCard, de sok dologra nem… Egyszerűen, ezt nem lehet megvenni… Ilyen pillanatot… Csodás pillanatot…
Péntek, Zerda Pub, 22.30.
„Gyertek, már kezdődik!!!!”
„Mi?”
„Téá-hármason a sporthíradó, wazze!!!”
A Zerda Pub tömve van. Szórakozás, ünneplés, szórakozás… Könnyen lehet, hogy péntek este a város többi szórakozóhelyén ugyanolyan a helyzet. Kezdődik. A pub vendégei óriási buzdítással követik a mérkőzés pillanatait. Mintha élő adás lenne… Jön! Jön! Jön! Mi? Gaspi gólja!!! Struhárnál a labda, kiteszi jobb oldalra Obertnek. Obert nem húz el a jobbszélen, hanem egy picit visszahozza a labdát. Hajszálpontos beadással megtalálja Gaspit. Gaspi táncol… Táncolj, Gaspi, táncolj!!! És főleg rúgd már kapura!!!!! Góóóóóóóóól!!!!!!!!!!!!!!!!!
Száz petárda erejével és száz görögtűz mámoros fényével robban a Zerda Pub.
Álé, álé, álé… Szerdahelyi, szerdahelyi, szerdahelyi Déácé…
Van még valakinek pofája megkérdezni: Vajon miért beszél mindenki arról, hogy pénteken egy felejthetetlen meccs tanúi voltunk?
(Poór Tibor, 2010. november 15.)