ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: FEKETE NÁNDOR
Érezzük az élet komolyságát, néha kicsit vétkezünk, de a legfontosabb, hogy mindig legyünk őszinték egymáshoz! Rendben: a meccset a tesztelés és egyéb okok miatt csak felvételről láttam, és a felénél úgy éreztem, inkább visszamennék újra tesztelni. Nem azért, mivel olyan kellemes lenne, de biztosan hasznosabb, mint szenvedni a pályán. Ez a nap tulajdonképpen nem is erről a meccsről szólt, viszont, ha már volt meccs, írni kéne arról is valamit. Megszólalni a legnehezebb ilyenkor, régen rájöttem, ha az ember kicsit másképp lát dolgokat, seperc alatt lehurrogják. Nosza, tessék!
Még hajnalban jött a szomorú hír: éppen egy barátomtól/szurkolótársamtól kérdeztem meg (aki karanténban van), szüksége-e van boltból valamire, mindenhogy megyek, szóval nem lenne gond. Hullanak az emberek Roberto, láttad a Csóka Ferit? És elment a Rudika is, a Csülök meg kórházban van, nekem 41,5 volt nemrég a lázam – jött a válasz. Őt is a vírus vitte el, ez már nem játék, nagyon nem az – folytatta. Ferit én annyira nem ismertem, tudtam, ki ő, azt is, merrefelé mozgott, de ennyi. Most mit szépítsek a dolgon, ez az igazság.
Rudikáról viszont azonnal beugrott a kilencvenes évek foghíjas lelátója, Huliék, Uppasz, Zsoltiék, Pakke, meg a zászlói. Ott álltam tőlük pár méterre ugyanis.
Leírhatnám, hogy közéjük tartoztam, de akkor hazudnék, és írtam az imént valamit az őszinteségről.
Később persze közelebb mentem, de akkor már a teli lelátó fogadott, és a Rudika mindig hozott inni nekünk. A feles poharakat Ervin dobjára öntöttük, ő meg csak ütötte-verte, és szökött mindenfelé a pia. Fiatalok voltunk és szépek, ma már talán csak szépek vagyunk. Focitornán is, meg vásárkor, aztán megint a meccsen: Rudika hozhatnál valamit, ihatsz te is, később már úgy voltunk vele, hogy ő maga kérdezte, kéne-e valami üveg?
Persze hogy kellett, Feri pedig „nem látott semmit”, megígértük, hogy jók leszünk, és többnyire sikerült is. Remélem, senkit nem sértettem meg, én a szép dolgokra szeretek emlékezni, meg azokra a feledhetetlen élményekre, ez van. Ott a lelátón mindenki egyforma volt, mindenki mindenkinek a barátja, akkor még így működött…
Rudika, pedig hozhattál volna még valamit, csezdmeg ilyen fiatalon, neked még… meg a Ferinek is, és oly sok mindenki másnak élnetek kéne!
Annyira mocskos ez a vírus, ma meg meccs van, miért pont ma van meccs? Minden baj már, ideges az ember, frusztrált és morog. Rossz tulajdonság, a szentségit neki, mit akarunk mi, ha a második liga tizedik helyezettjétől kikapunk? Milyen amerikai, olasz, BL-győztes, argentin és brazil vérprofik ezek, meg a „Cselzi” mi?
Eddig se voltam oda, hogy nem a mi fiaink játszanak, de ma frusztrált is vagyok, szabadszájú, amolyan kössetek csak belém nyugodtan, és mondjátok el egy idegenlégiósnak hányszor jobbnak kell lenni a mi gyerekeinknél?
Mindenhol a világon védi a fanklub a sajátjait, csak nálunk van valahogy másképpen. De lehet, igazuk van, és mi ennyi esztendő alatt sem voltunk képesek környékbeli gyereket felhozni a nagycsapatba.
Bezzeg a Rudika idejében, aztán volt molinó, amit letépetett az arab. Roberto, tudnál nekem segíteni? – kérdezte nem egyszer. Rudika, neked nincs ember Szerdahelyen, aki nemet mondana, annyit tettél értünk, hogy a duplája járna vissza, de most már tehetetlenek vagyunk. Már csak egy mécsest tudunk gyújtani. Feri csinálj rendet odafent is, szóljatok a KisKapkónak segítsen, a Tóth Laci meg álljon centerbe! Légyszi, üzenem a Faternak, hogy szeretem és szurkoljon rendesen. Franci bácsinak, hogy írja meg a könyve folytatását, majd egyszer megyek és elolvasom, most még sok dolgom van idelent.
Vigyáznom kell a családomra, és meg kell mondanom a többieknek, ők is vigyázzanak a családjaikra. Aztán le kell írnom ezeknek a földi aranylábúaknak, hogy bár egy ilyen meccsen sosem az eredmény számít, azért futballozhatnának rendesebben!
Őszinte részvétem a családoknak, legyen könnyű nektek a föld! 🙁
Tessék, álljatok elém és mondjátok már el, ez a Vera gyerek mitől olyan drága? Müller mit keres még mindig a kezdőben, nosza halljam? A védelmünk nincs készen, akadozik az irányítás a középpályán, ha én látom, más is fogja.
Dühös vagyok a világra is, a védelmünk ott sem áll készen, az irányítás szintén akadozik, néha pedig teszünk rá egy lapáttal a felelőtlenségünkkel. A párhuzam viszont nem szerencsés, a fociban lehet visszavágó, de ha az életet lefújja a játékvezető, csak a csend marad, meg a könnyek…
DAC 1904–Máriatölgyes 2:3 (1:1)
Góllövőink: Ramirez és Sharani.
DAC:
1.félidő: Jedlička – Blackman, Müller, Kružliak, Beskorovainyi – Christie-Davies, Schäfer (53. Nicolaescu), Balić – Divković, Ramirez, Kalmár.
2. félidő: Száraz – Vera, Molnár (100. Bögi), Braun, Brunetti – Moumou, Njie, Nebyla, Andzouana – Taiwo, Nicolaescu (100. Sharani). Edző: Bernd Storck.