Az áprilisi esőkopogásban és extrém széllökésekben üldögélve két olyan dokumentumfilm is rám talált, amely a vizeink, óceánjaink védelméről szól.
Kezdjük talán földrajzilag egy kicsit közelebbről, mert nekünk sem kell ám a szomszédba mennünk egy „kis“ vízszennyezésért. Március elején röppent fel a hír, hogy a csallóközi Patonyrétet vízzel ellátó kút vizében egy 2004-ben az Európai Unió által betiltott veszélyes gyomirtószert találtak. A dolog nem újkeletű,
2017-ben több településen is megjelent az ivóvízben a fentebb említett méreg. A hozzáértők azt mondják, az efajta földalatti szivárgás bárhol előfordulhat a Csallóköz alatt.
Visszatérve a dokumentumfilmekhez, az egyik a minket csak 5,6 kilométeren érintő szőke Tiszáról szól, mely a Duna leghosszabb mellékfolyója. A Tisza nevében c. film március végén került fel a Youtube-ra, ingyenesen megtekinthető 55 perc arról, micsoda óriási szemétszigetek alakulnak ki a folyó egyes szakaszain. A szerző, Ljasuk Dimitry félig magyar, félig ukrán származású természetfilmes. Rajong a folyóért, gyermekkori vonzalma és személyes története erősen meg is jelenik a kisfilm során.
A nézőt egészen a Fekete-tengerig viszi kézenfogva, bemutatva a Kárpát-medence egyes szakaszait, ahol a szemét a folyó vizében landol, nincs benne bűnbakkeresés, a feltornyosuló szeméthegyek minden országot érintik, ahol a folyó egy kicsit is találkozik az emberi jelenléttel.
A filmben megjelennek konkrét aktivisták, akik saját pénzüket sem sajnálva pici, de annál hasznosabb gyűjtőudvarokat üzemeltetnek, hogy az emberek a szemetelés helyett, inkább őhozzájuk vigyék a zsákszámra megivott PET palackos ásványvizet. A Tisza nevében még egy üzenet is megfogalmazódik az ukrán miniszterelnök felé, nézzétek meg:
A másik dokumentumfilm, a Seaspiracy kicsi távolabbi vizekre evez. Indul ismét egy kisfiútól, bizonyos brit származású Ali Tabrizitól, aki a tengerek, óceánok szerelmese. Romantikus elképzelése van arról, felnőtt korában, hogyan fogja felfedezni a víz alatti sötét kékséget.
Aztán a rózsaszín szemüveg le is esik, amikoris felnőtté válik és rájön, a tengerek, óceánok ökoszisztémái több okból kifolyólag is a katasztrófa szélén állnak. Kiindulva a delfinektől eljutunk egészen Ázsia partjaiig, ahol is szisztematikus delfin- és bálnagyilkolás zajlik, rabszolgatartó halászattal, a minél nagyobb profit érdekében.
Nem árulok el mindent, Európa több partján is forog a kamera, bemutatva, hogy itt sem jobb a helyzet. A szerző kamerájával meglátogat több óceánvédő egyesületet, s a néző rájön, micsoda rejtett és egyáltalán nem tisztességes kapcsolatok vannak az egyes érdekvédelmi szervezetek közt. A filmet a Netflixen keressétek!