ANKÉT: Mit gondolsz a szépészeti beavatkozásokról? – Sallay Erika és Kálmán Norbi válaszol

A plasztikai beavatkozások eléggé megosztják a közvéleményt. Van, aki teljesen elzárkózik tőle, és van, aki bátran kés alá fekszik. E heti ankétunkban Sallay Erikát és Kálmán Norbit kérdeztük arról, ők vajon hogyan vélekednek a különféle szépészeti beavatkozásokról.

SALLAY ERIKA

(újságíró)

Hogyan vélekedsz a különféle szépészeti beavatkozásokról?

A plasztikai sebészet mostanra mindenki számára olyan könnyen elérhetővé és hétköznapivá vált, mint a boltba menés. Nem tartom egy egészséges állapotnak, mikor fiatal lányok a 18. szülinapjukra, vagy épp az érettségire korrekciós műtétet kérnek a szüleiktől. Sok esetben nem is tájékozódnak kellőképp az esetleges szövődményekről, a mellékhatásokról, azt sem tudják, mibe vágják a fejszéjüket. Az egészségügyi veszélyeken túl a másik nagy problémát a túlzott mértékű átalakításokban, a határok nem ismerésében látom. Egy testképzavaros ember a harmadik beavatkozás után sem fogja magát elég szépnek érezni. Ördögi kör ez, amiből mentális segítség nélkül lehetetlen kitörni.

Mindazonáltal tudom, hogy rengeteg nő szenved azért, mert egyszerűen képtelen kibékülni a külsejével, ezért, ha az illető lelki egyensúlyához pontosan egy szépészeti beavatkozás hiányzik, akkor egy műtét akár hasznos is lehet.

Indokoltnak találom továbbá a korrekciós műtéteket, amikor egy betegség vagy baleset utáni helyreállításról beszélünk. Továbbá elfogadhatónak találom, mikor az egyén a mindennapi életben zavaró külső hibái (elálló fülek, nagy orr…) szebbé tétele miatt vállalkozik a beavatkozásra. Ilyenkor egy műtét javíthat az érintett egyén önértékelésén, önelfogadásán. Hatására új lendületet is kaphat az élete.

A túlzott megfelelési vágyat, az örökké kamaszos kinézetet már kevésbé találom elfogadhatónak. A furcsán feszes vonások, a hiányzó mimika, a normálisnak nem mondható átalakítás, véleményem szerint, már kicsit sem ízléses.

Összességében, amennyiben a szépészeti beavatkozás a jó ízlés határain belül zajlik és a lehető legtermészetesebb hatást kelti, előfordul, hogy tetszik is. Ellenben korosodó hölgyek mellplasztikájával és ajakfeltöltésével nem tudok mit kezdeni. Úgy gondolom, öregedni is méltósággal kell.

 

KÁLMÁN NORBERT

(újságíró)

Hogyan vélekedsz a különféle szépészeti beavatkozásokról?

A plasztikázás szerintem megfelelési kényszerből születik, amikor a nő (ritkább esetben férfi) egy társadalmi nyomásnak próbál megfelelni, amely azt várja el és azt jutalmazza, ha feszes a popsi, cici, stb. Ez a megfelelési kényszer hajtja a nőket, amikor plasztikáztatnak.

Nem ítélem el azokat, akik belemennek, sokkal inkább hibáztatható az a tárgyiasító közvélekedés, ami a külsőre helyezi a hangsúlyt és lenézi az öregedés folyamatát. De ezek generációkon átívelő jelenségek, sajnos. Így hát összességében annyit tudok mondani, aki boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz attól, hogy megcsináltatja a cicijeit, tegye nyugodt szívvel. Nekem akkor fog tetszeni, ha saját magának tetszik. A kiegyensúlyozottság kisugárzik.