Úgy hiszem, a portugálok elleni jegyzetemből kimaradt, hogy a helyi kocsmában egy kis tippversennyel színesítettük a kontinensviadalt. Jó ötlet volt, azóta serényen kémleljük naponta a falat, ki hogy áll… A feladat szerint fogadni kellett (1-X-2) a labdarúgó Eb mind a 36 csoportmérkőzésére, aki pedig a legtöbb eredményt helyesen megtippeli, értelemszerűen mindent visz. A gond csak ott van, hogy elvből sosem tippelek a magyar válogatott mérkőzéseire, hasonlóképpen DAC-ra sem. Viszont, ha már „muszáj” volt, nem lehetett kérdés: mindhárom találkozóra magyar győzelmet jósoltam…
Ezt csak úgy a margóra írtam. A magyar virtus érzelmi szinten nem törődik a papírformával, s ha gazdaságilag kockázatos is, felvállalja, hogy talán ezen a három meccsen múlik majd sikerének végkimenenetele… Halálcsoport indult! Majd jöttek sorban a meccsek, a portugálok elleni, ahol vezetést szerzett a magyar nemzeti tizenegy – igaz, azt a gólt les címén érvénytelenítették. A háromgólos vereség után a korábbi világelső Franciaország került terítékre. Talán a legnehezebb csoportellenfél, sokan féltették a fiúkat, de aki látta a meccset, kétségtelenül nemzeti hősökkel találkozott a pályán.
Fiola Attila révén ismét a magyar csapat lőtte az első gólt, ezúttal már kétség sem fért a jogosságához.
A DAC-os Schäfer András megint fenomenális játékot mutatott. Bár maga a teljesítmény csapatjáték volt a javából, és ilyen esetben picit igazságtalan bárkit is kiemelni, engedtessék meg nekem, hogy a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” elv alapján ezt mégis megtegyem. Úgy kezdődött a találkozó, ahogy azt sejteni lehetett, ám a magyarok, mint afféle egri várvédők, állták a világkasszis francia együttes támadásait. Bárhogy is alakuljon a sorsunk, erről a meccsről még nagyon sokat fogunk beszélni.
Magyarország nem csupán védekezett, harcolt és támadott. Hiába a közel kétharmad arányú labdatartás a franciák javára, az arcokról leolvasható volt, hogy ők bizony ezzel a döntetlennel mekkorát veszítettek.
Ugyan mivel magyarázható, hogy a vendégszurkolók „kulturált nemzetként” teledobálták Gulácsi tizenhatosát? Ugyan mit látott a világ és mit láttunk mi magyarok? Látta és hallotta-e Európa a magyar szurkolótábor dalát? Hallotta-e a tapsorkánt és szívünk legszebb rigmusát: Hajrá Magyarország! Most hagyom, hogy gondolkozzon ez a vén kontinens, talán majd egyszer ráébrednek a fanyalgók is, hogy nincs visszataszítóbb annál, aki saját nemzetével hitványul bánik.
Most hagyom, inkább arra a kilencven percre gondolok, mikor ismét jó volt magyarnak lenni!
Égett „a napmelegtől a kopár szík sarja.” (Arany János). Rossi mester fiai a rekkenő hőség ellenére valóban a szívüket hagyták a pályán. A lefújás után „megenyhült a lég, vídul a határ” (Tompa Mihály), és együtt örvendezett a Kárpát-medence magyarsága. Szép volt, fiúk!
Mondhatjuk, hogy ez edzői pályafutásom egyik legszebb napja. Itt vagyunk, nagy a cirkusz körülöttünk, jól akarunk teljesíteni, ugyanakkor továbbra is két lábbal a földön kell járnunk. Nem vagyok arrogáns, hogy azt mondjam, elmegyünk Münchenbe és nyerünk, de azt mondhatom, hogy odamegyünk és a lehető legjobb teljesítményt fogjuk majd nyújtani. (Marco Rossi)
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 1:1 (1:0)
Góllövőnk: Fiola.
Budapest, Puskás Aréna, 55 998 néző.
Magyarország: Gulácsi – Botka, Orbán, Szalai A. – Nego, Nagy Á., Kleinheisler (84.Lovrencsics), Schäfer (75.Cseri), Fiola – Szalai Á. (26.Nikolics), Sallai.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Magyarország–Franciaország (1:1) mérkőzésről