FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Nos kérem, amíg nyíltan beszélt a vezetőség a bajnoki címről, addig az egyszerű halandó azon bosszankodott, hogy miért ígérnek olyat, amit nem tudnak teljesíteni. Ha pedig nem célunk a bajnoki cím, akkor… – hát ezek már ígérni sem tudnak? Ilyenek vagyunk, mi „egyszerű halandók”, megszállott szurkolók. Nem kell ide még pajzs sem, meg határtalanság. Ezen igazodjon ki, aki tud?!
Innentől kezdve azt hiszem, én csak élvezni szeretném a focit – meg a köretét – aztán ha lesz valami, annak örülni fogok, ha nem, hát legalább nem fogok bánkódni. Ugye mindenki előtt világos, hogy háromszor annyi néző volt a MOL Arénában, mint a forduló összes többi mérkőzésén?! Nem a duplája, háromszor annyi! Eszméletlen dolog, nyolcvan nap várakozás után.
Hosszú volt a szünet és – bár enyhébb, de mégiscsak – a télies idő sem riasztotta el a nagyérdeműt. Persze értem én, hogy a Slovan volt az ellenfél és nem a Marót pl.
Fúvósok, dobosok, vonulás, akciók, egyet fizetsz, kettőt kapsz… Mit iszol? Na most figyelj öcsém: Dj-szett és pálinkakóstoló a Silverben! Érted, hogy grátis pálinkát lehetett kóstolni – na ki állt sorba kétszer? „Megitta” a fene, mondaná rá az ismert magyar detox doktor. Tényleg mennyi ember, a teringettét neki! Mondjuk volt is forgalom a szerdahelyi kocsmákban, és órákkal a kezdés előtt benépesült az Aréna környéke. Ilyen egy derbi, vagyis A Derbi! Ilyen is… Csodálkozva láttam, hogy hogy tudnak vendégszurkolók csoportokban sétálgatni a városban, amikor minket farkaskutyával őriznek mindenütt?
Másrészről, mikor, ha nem most? Mert az is nyilvánvaló, hogy talán sosem jártunk még szinte kész csapattal edzőtáborban!
Mindig az utolsó pillanatokban ugrott be valaki vagy valakik… a Slovan pedig, hogy is mondjam: kicsit szolidabb lett, ezért aztán bár óvatosan, de a DAC-ot is beírta egy-két szaklap a „csúcsra”. Szóval így nekivágni ennek a „hatpontos” meccsnek, kell ennél több? Kell, vagyis kötelező a lelátókat befedő koreó – ugye, látta ország–világ?! …hogy extázisban tombolt az egész stadion újfent. Jó pár esztendeje nem történt ilyesmi, azt hiszem…
Tizenkilencre lapot? Persze: Marco Rossi végezhette el az ünnepélyes kezdőrúgást.
Egy perc néma csend Edebá emlékének… majd egy hektikus első félidő következett: ahol kellően korán vezetést szereztünk (Blackman), elvesztettük a legjobb góllövőnket (Krstović, sérülés), a legjobb védőnket (Risvanis, kiállítás) és kényszerű csere miatt csapatunk motorját is (Kalmár). Ez így nagyon meredek! Eggyel kevesebben lettünk a pályán… könnyen vágja rá az ember semleges meccsen: piros lap. A saját játékosomnak sosem adnék pirosat, bár ez a szitu valóban jogos volt. De még ha a merész jóslatom nem is jön be, a legforróbb tűzben kovácsolódik a legerősebb acél – gondoltam magamban.
Őszintén szólva nem értettem – s ezzel úgy sejtem, nem voltam egyedül – miért éppen Zsoltit kellett beáldozni. De Guľa az edző!
Ez a mozzanat eredményezte, hogy a második félidő elején a védekezésen kívül semmi mással nem foglalkoztunk, azzal viszont kiválóan – a dicséret a védelmet illeti inkább, mert a középpályánk alkotó ember híján passzivitásba vonult. Ez is a taktika része lehetett… Persze, ekkora nyomásnak a legnagyobb csapatok sem képesek hosszú távon ellenállni. Néha a játékvezető ténykedésén is elcsodálkoztam, viszont nem azért, mert kirívó esetekben a kárunkra döntött, hanem mivel oda-vissza hibásan döntött, néha pedig ugyanígy, kölcsönösen kedvezett.
Paradox módon a Slovan egyenlítő gólja után feléledt a játékunk és gólt is szerezhettünk volna.
Helyette a pozsonyiak lőttek, de les volt. Az volt? – visszanéztem, bár kissé félve: egyértelmű les, 13 centis. Petráš több esetben megtartotta a csapatot, képesek vagyunk kispasszos játékkal lendületbe jönni és őrületbe kergetni az ellenfelet. A mérkőzés kulcsmozzanata Risvanis kiállítása, s bár hoznunk kellett volna ezt a meccset, aki kizárólag a hibáinkra világítana rá, az nem látja a fától az erdőt. Van csapatunk és akad cserepadunk is! Az pedig, hogy nem tudok beletörődni a döntetlenbe, az én bajom…
Erőnlétileg és mentálisan rendben vagyunk, és messze még a bajnokság vége.
Szívem szerint az elmúlt esztendők képébe röhögnék, amiért annyit sanyargatott minket a lelátókon. Arra a kérdésre pedig, hogy mikor lesz, s lesz-e egyáltalán olyan hangulat a stadionban, mint régen, úgy hiszem, ez a mérkőzés megadta a választ. Győzelemre kevés volt, döntetlenre sok… jobb híján nem is találtam más címet. Hajrá, DAC!
DAC 1904–SLOVAN 1:1 (1:0)
Gólszerzőnk: Blackman
DAC 1904: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Káčer, Dimun, Kalmár (42. Kružliak) – Blackman (81. Szánthó), Krstović (27. Niarchos), Gavrić (81. Ramadan).