Amikor felmerült, hogy következő verseinket a popkultúra valamely szegmense, alkotása ihlesse, azonnal meg is volt az elképzelésem, hogy miről szól majd a szövegem. Tinikoromban teljesen elvarázsolt a Mátrix univerzuma, a filmet tartalmazó videokazettát rongyosra néztem, szerintem kis híján fejből tudtam a szöveget, és természetesen egy kicsit szerelmes voltam Keanu Reeves-be, no de hát akkoriban ki nem. (Manapság sem ritka a dolog.) Persze a gyerekes rajongást félretéve azért mondanivalónak sem volt híján ez a mű, és mind a mai napig hátborzongató az alapgondolat, hogy az életünk nem is a miénk. Különösen megragadott, hogy a gépek számunkra egy sokkal vidámabb világot alkottak kezdetben, ebből viszont minduntalan fel akart ébredni az emberi elme, amely a valóságot a szenvedésen keresztül definiálja.
Szóval nekiültem a dolognak, és született is több szövegváltozat, de valahogy nem éreztem egyiknél sem azt, hogy megállja a helyét. El kellett engednem végül a témát, és akkor meg is talált helyette az, amelynek jegyében végül sikerült megszületnie az új epizódnak. Aligha túlzok, ha azt állítom, az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású popkulturális alkotása George R. R. Martin Tűz és jég dala könyvsorozata, illetve az annak nyomán készült sorozat. A legikonikusabb karakter pedig természetesen Daenerys, a Targaryen-dinasztia utolsó leszármazotta…
Sipos Janka: Örökláng
Azt mondják, mikor az őseid születtek,
fejük fölött érmét vetettek az istenek,
s aszerint, hogy az melyik oldalára
esett, süllyedtek el az őrület mocsarában,
vagy szenvedték az épelméjűek átkát
egy szenvedéssel sújtott, megmagyarázhatatlan világban.
Te tudtad ezt. Láttad, ahogy bátyád
tekintete lassan elhomályosul,
megjegecesedik benne a becsvágy.
Megborzongtál kétértelmű érintése alatt,
s talán kezdettől fogva ott motozott benned
a kétely, minden döntésed szerves
alkotórészeként. A nagyságot kerülni kellene
minden magadfajtának, de hát puszta tárgyként
kezdted, fizetőeszköz voltál
egy ambíció oltárán.
Világnézeti kérdés, hogy sorsszerű,
vagy pusztán a véletlenek összjátéka, hogy
újraszülettél a téged elemésztő lángok
nyomán, válladon a káosz és háború
frissen kikelt, pikkelyes ígéretével.
De innentől, akárhogy is,
józan ítélőképességed híján vagy birtokában,
akármerre jársz, a nyomod otthagyod,
s a remény rettegésével suttogott neved
sokak torkában gyújt majd öröklángot.
