FOTÓK, VIDEÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A bulvársajtó már napokkal a mérkőzés előtt Pozsony sárga-kék inváziójával fenyegetett. Rácuppantak a témára, mint maci a mézre, írásaikban előre készenlétbe állítva a fegyveres erőket, a tűzoltóságot, meg a pozsonyi állatkert gondnokát. Nem jó, de nem is tragikus – mondaná rá Gyatlov elvtárs. De azért kicsit nevetséges cikkek voltak. Kisgyereket szoktak így riogatni a mumussal: Ha nem leszel jó, jön a mumus és elvisz…
Aztán tévéstábok fogadták a DAC-szurkolókat Pozsonyban. Állítólag jókedvűen érkeztünk – talán sírnunk kellett volna átlépve a főváros határát? Na igen, a bajnokaspiráns csapat drukkerei vagyunk, azé a klubé, amelyik éppen történelmet készül írni. Nagyjából az egész ország tűkön ül miattunk, mert ez a tény úgy borzolja a kedélyeket, akárcsak a húsvéti ünnepek előtti nagybevásárlás. Invázió, rendben. Mi is felkészültünk azért a „pozsonyi csatára”, igaz, egyesek szerint talán nagyobb létszámban is megtölthettük volna a vendégszektort?!
Szerintem meg el kéne engedni részünkről ezt a kényszert, látjuk az otthoni számokat.
Aki ment, az ott van, aki nem, az nincs. 600+ DAC-szurkoló. Tény, hogy az elmúlt években ezren is összejöttünk ilyen alkalmakkor, teltházas volt otthon akár még egy Zólyombrézó elleni meccs is… Kicsit újdonság volt annak idején a DAC, sikkes lett DAC-meccsre járni, a stadionban mutatkozni. A Kysucký Lieskovecot, meg a Ružinát pedig ezen a sikkes életérzés közepette a 80%-a azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák. Bár senki sem várhatta el tőlük. Aztán megváltoztak a körülmények és sok minden más is megváltozott. A mostani számok nagyon is reálisak otthon és idegenben is. Hogy sajnos, vagy nem sajnos, ezt mindenki döntse el maga. Egyébként Pozsonynak mennyi lakosa van Szerdahelyhez képest, és… (tessék nyugodtan befejezni a mondatom…) még úgy is, hogy Pozsonyba sem csak pozsonyi jár, ahogy Szerdahelyre pláne nem csak szerdahelyi…
Majd a bajnokavatón megint telt ház lesz a MOL Arénában. Ez van… Nyilván, ha győztesen hagytuk volna el a játékteret, egészen más témánk lenne!
A foci a mai fogyasztói társadalmunkban sok embernél nem jelent többet egy jó filmnél, ami vagy izgalmas vagy érdektelen. Ha ezek a „fogyasztók” nem jelentek volna meg anno a stadionban, nem lett volna telt ház. Bezzeg a Tbiliszi ellen sem telt meg a MOL Aréna, pedig akkor már 25 évet vártunk Európára. Aki átérzi, mit jelent jó eséllyel a bajnoki címért küzdeni, az nem fog mérlegelni a „jó, avagy a rossz film” között. Talán picit feleslegesen tértem ki erre a ki a „divatdrukker” és ki nem az témára, kinél számít a pénz és ki adná oda az utolsó centjét is. Esetleg kinek nem mindegy, hogy a szombatból egy tollvonással vasárnap lesz, mert hónapokkal előre kell terveznie az életét…
A lelátói egység elsősorban ott kezdődjön, hogy magunkkal foglalkozunk, azok számítanak, akik éppen ott vannak.
Slovan–DAC rangadó Pozsonyban, húsvétvasárnap, a feltámadás ünnepén. Azt tudni lehetett, hogy nem lesz egy sétagalopp, de mindent egybevetve úgy vélem, nincs miért szégyenkeznünk. Előtte kiegyeztünk volna a döntetlenben, a gólunkig bosszankodtunk volna, ha nem húzzuk be mind a három pontot. Královič játékvezetőre azt írtam hétközben, hogy olyan, mint a tyúkszem: mindig velünk van. Mire egy kedves hozzászóló megjegyezte, hogy a tyúkszemet ki lehet metszeni. Ki lehet, de visszanő, Královičnak hívják. Aki hozzám hasonlóan éles szemű is (és nem csak tyúkszemű) észrevehette a Téglamezei stadion „tiltott jelképeit”: a grúz, portugál és szerb zászlókat a lelátón – jólvanazúgy, csak magyar ne legyen (sic!). A szenzációt kereső tévéstábok figyelmébe ajánlom… Meg egy DAC Store-os drapi is feltűnt, fejjel lefelé kilógatva. Gondolom, neten „húzták be”, viccesek ezek a pozsonyi drukkerek. Viccesek és faragatlanok, bár az utóbbi nem újdonság tőlük.
KIPP-KOPP házhoz jöttünk a bajnoki címért!
Ez a kiírás állt a szektorunkban a meccs kezdetekor. Aki értékeli, mily’ sikert értünk el már azzal is, hogy hatpontos előnnyel vezetve a bajnokságot érkeztünk Pozsonyba, nem keres kibúvókat, hogy végül miért vesztettük el a csatát. Három alapemberünk hiányzott, a bíró rosszul fütyörészett – ezek tények, de menni kell tovább, harcolnunk kell a végsőkig. Az égszínkékek otthonában, a hiányzóinkkal együtt is miénk volt az első félidő. Kalmár révén lőttünk egy gyönyörű gólt… és igen, picit baj volt a koncentrációinkkal, de még így is jó csapatunk van. Ezek a fiúk képesek rá, hogy bár a csatát ezúttal elvesztettük, a háborút végül megnyerjük. Talán még jól is jött ez a pofon, maximális koncentráció fog majd kelleni a továbbiakban! Mindent bele!
SLOVAN–DAC 1904 2:1 (0:0)
Gólszerzőnk: Kalmár
DAC 1904: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Káčer, Dimun, Kalmár (88. Kružliak), Blackman (88. Nebyla), Niarchos (88. Szánthó), Mendez (81. Veselovský).