FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Aznap a stadionhoz menet már a második pár cipőm ázott be. Feleségem 3:2-es győzelmet jósolt szendvicskészítés közben: és lesz egy meg nem adott gól is – mondja – én pedig hiszek neki. Jobban mondva, szeretném, hogy igaza legyen, mert a hangsúly a győzelmen volna. Jól tudom ugyanis, hogy pár évvel ezelőtt az ilyen meccseket rendre elbuktuk. Az „ilyen meccsek” alatt azt értem, amikor fejben még valahol teljesen máshol járunk. Megragadtunk…
Nos igen, mi egész héten a pozsonyi meccset oldottuk, a boltban, a munkahelyen, az öltözőben. Kéz volt, vissza sem játszották! És majd megint nem lesz semmi a nemzetgyalázásból sem, mindenki hallgat, akinek szava lehetne hozzá, vagy csak kivár. Taktikázik. A számtalanszor magára – és cserben hagyott felvidéki magyarság pedig ismét nyelheti a keserű pirulát. De ne politizáljunk, igaz-e? Ez csak sport – ugyan már kedves közvélemény, ugyan már!
Rendben, ha csak sport, akkor nézzük a két Weiss sporttárs ténykedését.
Az egyik eljátssza a hattyúk halálát, miután a meccsen predátor módjára felzabálna mindent, főleg minket. Összeteszem a két kezemet, mert ezek az emberek csaknem nálunk kötöttek ki, más részről viszont tudom, hogy nálunk is megtennék ugyanezt. A szurkoló hite szerint az első sarkon felpofozná őket, közben csak az ösztönükbe van vésve, hogy a csapatukért „megdögöljenek” a pályán.
Ha kell képletesen, ha úgy adódik csellel, de kivívják magunknak az előnyt. Tudom, ez ellenfélként roppant visszataszító! Nincs fair play, ha az eredmény számít.
Igen, ők sportemberek, ahogy az volt nyugodjék Adamec tréner is, akit annak idején kicsit sem szerettünk, de a DAC kispadján ugyanúgy földhöz vágta a törölközőjét és elindult a bíró felé – amiért rögtön megkedveltük, hisz akkor már velünk, értünk DAColt. Egy szurkolóba teljesen más van kódolva, a szurkoló nem fogna kezet az ellenfél szurkolójával, inkább fellökné őt. Egy Kalmár Zsolti mégis megteszi a pozsonyi „csékával”, mert ő sportember. De ő is csak ember, attól még fejben ugyanúgy Pozsonyban maradhatott. Krstović, Gavrić a sérültek listáján, Brunetti „besárgult”, KáZsé beteg volt…
Teleírtam fél lapot, viszont egy szó sem esett még a jegyzet valódi tartalmáról. Kemény csata volt – fejben, harc az elemekkel is, a pályán.
A játékvezető lefújta a meccset, nyertünk 2:1-re, zsebben a három pont. A győzelmet nem szokás megmagyarázni. Holnap már senki sem fog emlékezni rá, miért lett „csak” 2:1, holnap már csak a három pont az, ami számít. Holnap talán arra sem emlékszik senki emberfia, hogy szidta Nebylát, vagy elküldte volna a Veselovskýt – és hogy Guľa miért nem cserélt hamarabb?! Májusban itt fieszta lesz, ha mindannyian „belepusztulunk”, akkor is!
Harmadik perc, beteljesülni látszik a jóslat, vezet az ellenfél.
Az üresen hagyott alsó sorok jelzik, hogy az időjárással a játékosokon kívül senkinek sincs kedve ujjat húzni. Talán csak a cápó áztatja magát és Bohuš bátyám a mozgáskorlátozottak számára kijelölt szektorban. A cápónak „munkaköri kötelessége” alsógatyáig nedvesedni, a tolószékes pedig nem tud mást tenni. Bár, ahogy ismerem az öreget, nem is érdekli, hogy esik. Pont lesz*rja, játszik a DAC, meg kell fújni a győzelmi harsonát. Ennyi csapadék után a pályán mégsem vízilabda folyik, remek munkát végeztek a „füves emberek” megint! Péntek van, azért mondhat vagy írhat bárki bármit, 5548-an vagyunk. Ítéletidőben!
Egyenlíthetnénk, ám les címén visszafújja a spori az örömünk. Nem túl jó ómen a folytatásra nézve…
Lehetne rajta vitatkozni, les volt-e, bár felesleges. Ez a meccs, ha elmegy, nem a bírón múlt volna, ahogy végső soron a győzelmünk sem. Az ellenfélen pláne nem, ők focizni jöttek, a fű pedig egyformán csúszik mindkét csapatnak. Ezt a meccset azért nyertük meg, mert meg tudtuk csinálni – immár képesek vagyunk felülkerekedni a saját árnyékunkon. Senkinek sem ízlik a taktikázás, viszont a labdatartás a taktika része. Ezt a mérkőzést simán elveszthettük volna, és vele együtt valószínűleg a bajnoki cím is elúszik… Nincs csatárunk? Nincs! De volt egy ember, akinek eddig a vízhordó szerep jutott és ezt a kemény melót most megkoronázta két góllal.
Köszi Dimun!
Így, hogy behúztuk, már megvan Nagyszombat is – fejben. Emberek, szurkolótársak, most csak a győzelem számít, ha örülni akarsz a serlegnek, tedd félre a nyafogást! Légy te is ultra, aki akkor is szurkol, ha mindenki más már rég feladta. Tartjuk az első helyet, pontelőnnyel. Ne légy „izé”, mégis mit szeretnétek még ezen felül? A tulajdonos úr e hó 17-én lesz 60, előre nem szokásom köszönteni senkit, csak megjegyeztem. A kézicsarnok viszont holnap bajnokot avat! Dupla vagy semmi lesz, így játszik az élet…
DAC 1904–ZÓLYOMBRÉZÓ 2:1 (0:1)
Gólszerzőnk: Dimun 2x
DAC 1904: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Kružliak, Andzouana – Káčer, Dimun, Nebyla (61. Szánthó) – Blackman, Niarchos (16. Ramadan, 89. Mendez), Veselovský (61. Kalmár).