A montenegrói döntetlen után a magyar válogatottnak Litvánia ellen csak egy célja lehetett: a három pont megszerzése! Ahogy az utóbbi időben már rendszeressé vált, a szurkolók rövid idő leforgása alatt elkapkodták a jegyeket, így az ellenfél rangjától függetlenül ismét telt ház várta a csapatokat a Puskás Arénában. Mert: „MINDEN MECCSNAP; ÜNNEPNAP!” – állt a magyar tábor mérkőzés előtti koreográfiáján, megspékelve több száz nemzeti színű lobogóval.
Kell ennél több? Talán csak annyi, hogy Marco Rossi éppen a napokban ünnepelhette, hogy pontosan öt éve nevezték ki szövetségi kapitánynak. Hogy is volt ez? Bizonyára még sokan emlékeznek azokra a napokra, amikor a DAC háza táján öt esztendeje, az európai küzdőtér kiteljesedése közepette híre ment: Rossi mester távozik a sárga-kékektől. És az egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett, mert bár egy nagyszerű szakembert veszített szeretett klubunk, de Kölcsey Ferenc örök érvényű szállóigéje szerint:
„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl, ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.”
Azóta hányszor, de hányszor hallottam, hogy Rossival már bajnokok lennénk… – ám az olasz szakember második, vagyis választott nemzete élén is bizonyított. A magyar nemzeti tizenegy vezetése alatt az aktuális megmérettetés harmadik mérkőzésén sem kapott gólt, és másodjára gyűjtötte be a három pontot, miután Varga Barnabás és Sallai Roland góljával 2-0-ra legyőzte a litvánokat.
A mérkőzés végeredménye cseppet sem tükrözi a játék képét, hiszen a nemzeti tizenegy minden mutatóban felülmúlta szerényebb képességű ellenfelét.
Rossi három helyen változtatott a három nappal ezelőtti podgoricai kezdőcsapathoz képest, Kalmár Zsolt ezúttal csereként sem jutott szóhoz. A mester türelmes játékot kért, ennek megfelelően nem estünk neki a litvánoknak, de az első tíz percben két nagy helyzetünk így is adódott. Ezt követően, ha lehet még inkább rákapcsoltunk, esélyt sem adva a balti állam fiainak, akik leginkább a védekezésre helyezték a hangsúlyt.
A 32. percben megszereztük a vezetést: Szalai Attila a tizenhatos bal sarkáról középre ívelt, a hosszú oldalon érkező Varga Barnabás pedig közelről a kapuba lőtt (1-0).
Az NB1 aktuális gólkirályának egyébként ez volt az első találata a meggypiros nemzeti mezben. A második játékrész is magyar rohamokkal kezdődött, majd a játék egyes periódusaiban kevésbé voltunk aktívak az ellenfél kapuja előtt. Ezen „hátrányunkat” megdöbbentő labdabirtoklási arannyal ellensúlyoztuk, de nyilván a tisztelt nagyérdemű – akik között ismételten szép számú felvidéki honfitársunk is képviseltette magát – egy újabb magyar gólt szívesebben látott volna, mint a jegyzőkönyv százalékait…
A 83. percben végül egy látványos találattal megdupláztuk az előnyünket: Sallai Roland 25 méterről bombázott a jobb felső sarokba (2-0), eldöntve ezzel a mérkőzést.
A hátralévő percekben magabiztosan őriztük az eredményt, és a megérdemelt sikerrel hétre növeltük a pontjaink számát a csoportunkban. Magyarország három mérkőzés után 5-0-ás (jobb) gólkülönbséggel vezeti a csoportját a Bulgáriában 1-1-es döntetlent játszó szerbek előtt, akik szintén hét ponttal a másodikok. Rossi legénysége legközelebb szeptemberben 7-én, éppen a szerbek otthonában folytatja a küzdelmeket. Bízzunk az eredményes folytatásban, hiszen nekünk minden meccsnap, ünnepnap! Addig persze akad még izgalom bőven, és meccsjegyzetekből sem lesz hiány: a DAC szombaton Békén lép pályára a brünni Zbrojovka ellenében, előkészületi mérkőzésen…
Hajrá magyarok, hajrá DAC!
Magyarország–Litvánia 2:0 (1:0)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Botka, Orbán, Szalai – Sallai (88. Baráth), Nagy, Styles (60. Kleinheisler), Kerkez (79. Ferenczi) – Gazdag (79. Lang), Szoboszlai – Varga (60. Ádám).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Magyarország–Litvánia (2:0) Európa-bajnoki selejtezőről