FOTÓK: PIXABAY (1), SZERZŐ (1)
Megszokhattuk, hogy a legtöbb szakmának megvan a maga védőszentje, ugyanakkor kevés olyan ágazat tudhat maga mögött annyi szentet, mint éppen a szőlőtermesztés. Ennek oka, hogy a szőlőtermesztők egész évben fohászkodtak Istenhez és a szentekhez, abban bízva, hogy segítségükkel a termés sikeres és bőséges lesz. Szokások és hiedelmek tucatjai születtek, a gazdák pedig kereszteket, szobrokat és egyéb szakrális építményeket állítottak – ahogy egy korábbi fejezetben Imre barátom Szent Orbán szobrot faragott, a „mendemondákat”, de főként a vallást addig alapjaiban nélkülöző szövetkezeti szőlőskertben.
Pedig a csallóközitől tradicionálisabb és gazdagabb szőlőtermesztő vidékeken nem ritkák a szőlőskerti kápolnák sem. Anno ezeket a környékbeli szőlőtermesztők adományaiból vagy egy módosabb család költségén emelték. A szőlőtermesztés eredményessége mindenkor függött az időjárástól, a természeti csapásoktól, a hirtelen viharoktól, de akár az aszálytól és az extrém telektől is. Ezek mind-mind veszélyt jelenthettek a meleget és kiegyenlített csapadékeloszlást kedvelő szőlőre. Mit volt mit tenni, szokássá vált hát imádkozni a szőlőért. Nem mellesleg, a szőlő és a bor keresztény jelképek, így nem csupán a népszokásokban vannak jelen, hanem a keresztény vallási liturgiában is.
A kereszténységgel kapcsolatos dolgok már gyerekkoromtól foglalkoztattak, legyen az szobor, kereszt, a templomi építészet vagy éppen a szentek élete. Jelen esetben a szőlővédő szenteké.
Mert a szőlővédő szentek hitvilága legalább annyira végigkíséri az esztendőt, mint maga a szőlővel való törődés. A katolikus területek szőlőhegyein Máriának és Jézusnak általános védő szerepet tulajdonítottak és kereszteket, szobrokat, kápolnákat emeltek a hegy védelméért és a termés biztonságáért. Mária alakjával jelenítették meg például a termékenységet, amint egyik karján a kisdedet, másik kezében pedig szőlőfürtöt tart. Ezek lettek az ún. szőlőfürtös Madonnák. A szentek közül csaknem mindegyikük szerepelt külön-külön már az olvasmányomban, azonban itt az utószóban a kalendárium szerint foglalnám össze jelentőségüket.
Szent Vince – január 22.
Zaragozai Szent Vince napjához több termékenységi és időjárási jóslat kapcsolódik. Ezen a napon a bortermésre jósolnak, mely szerint, ha január végére enyhül az idő, abban az évben bő termésre lehet számítani: „Ha csordul Vince, megtelik a pince”. Továbbá ún. Vince-vesszőket vágtak a szőlőből és a vízbe helyezett vesszők hajtásaiból mondták meg, milyen lesz a következő évi termés.
Gyümölcsoltó Boldogasszony – március 25.
Annak emlékezetére, hogy a Biblia szerint Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust, általános szokás országszerte a fák szemzése, oltása. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén egyes helyeken a szőlőskertek négy sarkában jelképesen megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen, illetve a szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak.
Szent György – április 24.
Szent György napján, az utolsó fagyok elmúltával elkezdődtek a nagyobb munkák a szőlőben. Ezen a napon sok helyen tartottak körmenetet, amikor a pap megáldotta a szőlőket, s imádkoztak a természeti csapások elkerüléséért. Valamint összeült a hegyközségek törvénykezése, hogy megválassza az új hegymestert, aki a következő évben a közösség érdekében munkálkodott. Dunaszerdahelyen a Szent György Lovagrend lovagavató ünnepségét tartják ezen a napon.
Szent Orbán – május 25.
A szőlőművesek, kádárok és kocsmárosok védőszentjeként és az utolsó fagyosszentek egyikeként ismerjük. Orbán a vincellérek pártfogója, a szőlők őre, a pincék oltalmazója. Ünnepnapja a szőlővirágzás időszakára esik, az ekkor esetlegesen érkező tavaszi fagyok még nagy károkat okozhatnak a későbbi termésben, így főként a fagyok, az időjárás pusztítása ellen fohászkodtak hozzá. A szőlőhegyeken körmenetet rendeznek és díszes poharakból, üvegekből isszák a bort a tiszteletére. A néphagyomány szerint, ha Orbán megvédte a termést a fagytól, akkor szobrát megjutalmazták, virágokkal díszítették, borral öntözték, ellenkező esetben viszont sárral öntötték le vagy megvesszőzték.
Szent Illés – július 20.
Július második felében több olyan szent napjával találkozhatunk, melyek kiemelten fontosak a szőlőtermesztők körében. A népi megfigyelések szerint ilyenkor köszöntöttek be először a jégesővel fenyegető nyári viharok. Így Illéstől, Mária Magdolnától (július 22.), Jakabtól (július 25.) és Szent Annától (július 26.) elsősorban a vihar és jégeső ellen kértek védelmet. Bizonyára hallották már az idősebbektől, amikor dörög az ég: „Illés a hordókat gurítja a mennyekben”.
Szent Donát – augusztus 7.
Számos borvidék szőlővédő szentje, a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Szobrait főként az utak mentén és a szőlőkben emelték, kultuszát a betelepített német ajkú lakosság hozta a történelmi Magyarországra. Névünnepén a szőlőérést ünneplik, de a jégeső és a mennydörgés elkerülése érdekében is fohászkodnak hozzá.
Szent Vencel – szeptember 28.
Csehország védőszentjének legendájából tudjuk, hogy az Oltáriszentség iránti tiszteletét azzal fejezte ki, hogy apródaival maga aratta, csépelte és őrölte a búzát, amiből ostyát sütöttek. Vencel sajátkezűleg szüretelte, préselte a szőlőt, ami borként aztán az oltárokra került. Később emiatt lett a szőlők kedvelt és tisztelt patrónusa. Ünnepét követő vasárnap a szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával érkeztek misére, ahol szőlőfürtökkel és venyigével díszítették föl az oltárképet és a templomi szobrokat.
Szent Mihály – szeptember 29.
A történelmi Magyarországon a szüretek kezdetét valamilyen jeles naphoz kötötték, Szent Mihály napjától Simon-Júda napjáig (október 28.). Ezt a napot a kisfarsang kezdetének is nevezik. Országszerte híresek voltak a Mihály-napi vásárok, és a lakodalmak őszi évadját is Borszűrő Szent Mihály nyitotta.
Szent Márton – november 11.
A Savariában, vagyis Szombathelyen születetett szentnek életében nem volt ugyan kapcsolatban a borral, azonban a hagyomány szerint ünnepének időpontjára forr ki a must és ekkor kell az újbort kóstolni. Márton napjához időjóslási hagyomány is tartozik, mivel november 11-ére sokszor leesett az első hó, és ha „Szent Márton fehér lovon érkezik”, akkor enyhe télre lehet számítani.
Szent János – december 27.
János apostolhoz kötődő népszokás a jánosolás, a borral való köszöntés, azaz Szent János áldása. A János-napi borszentelés a mai napig élő hagyomány, a szőlősgazdák egy üveg bort visznek a János-napi misére, melyet a pap megszentel. A megáldott ital betegségek, főként torokfájás ellen jó, de a hordókba is csepegtetnek belőle, nehogy megromoljon az egész évi termés.