Fotó: Horen
Ő még ilyet persze nem mond, de gondol. Ebben biztos vagyok!
Földszinti lakásban éldegélünk, amelynek az egyik ablaka a parkolóra néz, és folyton piszkos az utcai szmogtól, portól. A minap jövünk haza az első belvárosi babakocsikázásunkból, és az alábbi párbeszéd zajlott le Reni és köztem:
R.: Meg kéne mosni ezt az ablakot.
T.: Ezt az ablakot sose érdemes megmosni.
R.: De azért majd valamikor meg fogom.
T.: Elég akkor, amikor a Roki hazahozza bemutatni az első barátnőjét.
R.: …vagy akkor, amikor elhozza a barátnője szüleit…!
Azt nem állítom, hogy nálunk egy retek mindig minden, de mi legalábbis gyakran így érezzük (Reni meg is ölne, ha ez kitudódik, szóval pszt!). A takarítás mindenkinek a privát keresztje, olyan nehéz, amilyen nehéznek szeretné, gondoltam mindig. Két mázsa lett, maradhat? Na, kösz!
Mindenesetre Roki a takarítással szembeni addigi hozzáállásunk egyébként is lazának vélt övét fogta és kitépte a nadrágból.
A Benedict Cumberbatch-féle Sherlock-sorozat egyik részében fény derült arra, hogy a legapróbb részletekig a patikamérleg precizitásával asszociáló és elemző címszereplő lexikális tudása helyenként nagyon silány, azt hiszem, egy földrajzi kérdésnél bukott volna meg egy negyedikessel szemben, de ekkor megjegyezte: ő csak olyan információkat rögzít, amelyek nem feleslegesek, hanem hasznára válhatnak. (Évekig vártam, hogy ezt végre elsüthessem!) Nos, amiért ezt felhoztam, az az, hogy a pici tulajdonképpen e tétel alapján rendezi át a prioritásainkat.
Hiába is kínlódnánk azon, mit és hogyan nem tudunk csinálni, megcsinálni, amikor nem mi alakítjuk a napirendünket, hanem a Főnök. És különben is, most egy-két porcica miatt fogunk a kardunkba dőlni? Nyugi, az a megbékélés és kiegyensúlyozottság, ami esetleg árad ezekből a sorokból, nem létezik. Néhány óra múlva Renivel felváltva fogunk mély depresszióba esni attól, hogy néz ki már megint a konyhapult, vagy a lakás egyetlen szőnyege, illetve mindenekelőtt a már ez utóbbira telepített játszószőnyeg. Szóval ezt itt magamnak is írom, helló, hogy legyen, ami végső soron figyelmeztet: csak semmi pánik!
De készítettem a mindennapok módosult főbb momentumairól is egy listát, mert a listák arra jók, hogy legyen mit elkészítenünk!
Témánál vagyunk. Tudni kell, hogy mindenki számára a saját lakása a legretkesebb. Meg azt, hogy macskákkal élni öröm. Azt meg pláne, hogy a mai állapot még az Apokalipszis előtti ahhoz képest, ami valószínűleg eljön, miután a kicsi elkezd maga enni.
Reni Ottlik Géza Iskola a határon c. művét, én pedig a Kiéhezettek c. posztapokaliptikus zombiregényt kezdtem olvasni a minap. Hoppá, vagyis már öt hónapja, miután Roki megszületett! Hónapok óta ugyanonnan kandikál a könyvjelző. No, de majd mikor elmegy oviba! A témaválasztást illetően legalább nyertem, hisz míg Renivel úgy nézünk ki, úgy járunk és úgy beszélünk, mint egy-egy zombi, addig az iskola még a következő jó pár kanyaron túli láthatáron sincs.
Csodásan alakultak a dolgok, Roki ugyanis segített átalakítani a munkaidőnket. Az enyém per pillanat a néhány napon érvényes kötöttön kívül hajnali négytől hatig tart, aztán napközben még úgy másfél óránként fél óráig (ennyit alszik), Renié pedig a többi.
Sajnálom, ilyesmivel nem rendelkezünk. Vagyis várjunk csak, a Wikipédia szerint ez „a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve”. Akkor megvan: babakocsizás, ergo a környék fáinak leltározása fokozott izgalmi állapotban; altatás közbeni éneklés (Bóbita forever!); és talán a legbizarrabb: kakiszimatolás (Joachim Löw tudhat valamit), majd ganézás! Mindig sikerül valami újat felfedezni!
Ide is passzol ránk az a szó, hogy „Kiéhezettek”. Amúgy meg magánterület, belépni tilos!
De tudjátok, mit?! Teringettét! Panaszkodjon a halál, mikor életlen a kaszája! Én tojok rá, ha a csemeténk közben teli szájjal nevetve felzabálja a pillanatokig feltörő indulatainkat, kibökdösi belőlünk a hétköznapokon összeszedett tüskéket, és megsimogatja az össze-vissza karmolt lelkünket.
Szóval engedjétek meg, hogy még remélhetőleg jó néhány jegyzet erejéig bemutassam Nektek Szilvási Rókus életmenedzsert!
Az előző részek:
2. Rókus úrfi
3. Ott voltam!
4. Tíz dolog, amit imádok benned!
5. A Vuclik, a Muclik, a Durcik meg a Hurcik!
7. Hogyan szerettem meg a kisfiamat?
8. Szóltunk a kis köpcösnek, és ő válaszolt!
9. Mi nem leszünk olyan szülők…!
10. Husi a köbön!
11. Pusztító utolsó mondatok a kicsi mellett
12. Azt a hétszázát, megtanultam énekelni!
13. Embert faragunk belőle – meg magunkból
14. Mosolyogj, nevess, kuncogj, kacagj!