NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ILLUSZTRÁCIÓS, ARCHÍV FELVÉTELE
A nyári felkészülés második mérkőzésén a TSC Topolya együttesét, valamint annak szurkolóit fogadtuk az akadémiánkon. A délvidéki testvérklubunkkal vívott összecsapáson 1:1-es döntetlen született. „Testvérklub”? Amíg nem ismertük az UEFA többklubos tulajdonlásra (multi-club ownership, MCO) vonatkozó szabályzatát, testvérklubnak tekintettünk minimum minden olyan klubot, akik velünk együtt a külhoni magyarságot képviselik. Mert hát ki ért meg jobban egy külhoni magyart, mint éppen egy másik az anyaországon kívül rekedt nemzettársunk. És persze, ugyanígy testvérklubok vagyunk – sőt több is annál – a Győri ETO-val – tudjuk miért, plusz lépten-nyomon ezt prezentáltuk a külvilág felé. Amíg körmünkre nem égett a gyertya…
És a MOL kapcsán még folytathatnám a sort, Komárom, Videoton, Újpest, s a már felületesen említett Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Eszék meg hát a Topolya. Persze értem a szabályt, így utólag könnyű okoskodni: a tulajdonos nem lehet ugyanaz. Fia, lánya, veje… azt hiszem, ezt nevezik összeférhetetlenségnek. Mégis, amikor egy kedves barátom felhívott, hogy vajon mit csinálok szerdán dél körül, mert jönne pár topolyai arc a Turulba, bizony megdobbant a szívem. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyedül ebben a marcona világban! Bárcsak ott lehetnék! – holott tisztában voltam vele, hogy nem fog menni. Bocsi, Blue Betyars!
A hétfői UEFA-döntés után nagyon bosszús voltam, de hát ki nem? Igen, elsősorban a DAC vezetőségére haragudtam, akik korábban biztosítottak mindnyájunkat, hogy ők mindent megtettek. És mégsem tettek meg mindent?
Aztán látva kétmaroknyi szurkolótábor összefonódását a lelátón, pláne azt, hogy ugyanazon színeket „füstölik”, alábbhagyott a haragom. Kedves UEFA, tessék a „Vörös Bikákkal” precedenst teremteni, esetleg a sok olajmágnással, akik jókedvükben európai klubokba fektetnek be, de rólunk, külhoni magyarokról, meg úgy általában a magyarokról le lehet szállni. Eleget ártott már nekünk a vén Európa, a szórakozásunk, a szenvedélyünk nem kéne elvenni! Ugyanis, ha le kellett szerelni a MOL betűit az U21-es Eb miatt, legközelebb majd belekötnek abba is, hogy ide is, oda is csepegtetnek egy kis „dízelt”. És akkor már az is összeférhetetlen lesz? Márpedig én egy külhoni magyarral sem vagyok összeférhetetlen! Sőt, testvérem nekem minden olyan „határtalanul magyar”, aki még képes könnyes szemmel énekelni a Himnuszt!
Elnézést az agymenésemért, remélem némileg azért érthető voltam!? Világiéknak két klubjuk van, nagy dolog, nem irigylem tőlük. Nekem is van két biciklim, mondjuk egyik évek óta defektes…
A Délvidék északi részén fekvő, 12 ezer lakosú, többségében magyar ajkú városka csapata szombat óta Dunaszerdahelyen edzőtáborozott, akik hozzánk hasonlóan a második találkozójukat abszolválták a nyári felkészülés során. A TSC megküzd többek közt még a Győri ETO-val is – némi iróniával hozzátenném, hogy amennyiben az UEFA ezt engedélyezi nekik, miután velünk már játszottak? Ezt megelőzően kétszer találkoztunk a topolyaiakkal: 2022 januárjában a törökországi edzőtáborban ugyanígy 1:1-es döntetlen született, illetve 2023 szeptemberében, a TSC alapításának 110. évfordulója alkalmából megrendezett találkozón, amikor is 1:4-re elhúzták a nótánkat. Nekik is vannak nótáik!
A rekkenő hőségben megrendezett mérkőzést mit ad Isten, az RTVS Šport televíziós csatornája árgus szemmel, élőben közvetítette. Az ő szerencséjük, hogy nem értették a lelátó szavát, ahol olykor több szexuális tartalom hangzott el, mint Kovi felnőtt filmjeiben. Utóbbit a haver mondta! Belefért srácok, legalább jókedvre derültem.
Meggyőződésem, hogy a hétfői letargikus hangulat után a legjobbkor jött ez a meccs. A szurkolót nem tudod becsapni, egy ultrát meg pláne nem. A két szurkolótábor együtt és felváltva olyan hangulatot teremtett, amilyen csak faluhelyen lehet egy búcsúban. Ezt most értsd jól, oké! A szerb legfelső osztály legutóbbi idényének hetedik helyezettje egyébként komoly játékerőt képvisel. Az első félidőben kicsit beszunnyadtunk a pályán, aztán a második 45 perc helyretette az arányokat. Ilyen tikkasztó melegben meg, amikor a kutya is a fa alatt hűsöl, ne várjon az ember BL-szintű színvonalat. Na igen, már megint egy UEFA-rendezvény. Esetleg nem akarna a MOL mondjuk saját ligát rendezni? Szerintem jobban ellennénk, mint egy nevenincs örmény vagy azeri csapattal szenvedni!?
Braňo Fodrek vezetőedzőnek 19 mezőnyjátékos állt a rendelkezésére. Trusa, Ramadan és Redzic betegség, illetve kisebb sérülések miatt nem voltak bevethető állapotban. Vagy ki tudja, miért? Nem oldom.
A 15. perc tájékán büntetőhöz jutottunk, amit megelőzött a Niarchos elleni szabálytalanság, majd a sértett és Djukanović kakaskodása a labdáért. Pistike elszedte Ferike autóját az oviban, nagy ügy. Csak tudjátok srácok, az a baj, hogy ti már nem vagytok ovisok, és pont most nem kéne ilyet mutatni a szurkolók felé. Ti profik vagytok, mi csak műkedvelők. Aztán Djukanović gyatra lövését ki is ütötte a TSC kapusa. Mert, azért! 34. perc: labdát vesztünk a félpályán, a topolyaiak megiramodnak és egyikük távolról rá is tűzi – 0:1.
Összesen kilenc csere nálunk a félidőben, kilenc mezőnyjátékos. Csak Bősze Levi marad, meg „Popo” a kapuban.
A tömeges cseréket követően a második játékrész elejét jelesre hozzuk: az 51. percben Kapanadze végigvisz egy támadást, majd Mendezhez továbbít, a spanyol pedig Sylla fejére – 1:1. Egy perc múlva ugyanígy a grúz húzta meg a támadásunk, s akár fordíthattunk is volna, de lesállás miatt megrekedt az akciónk. A második félidőre beállt Kiko Herc húsz perc játék után eléggé kellemetlen módon megsérült, le kellett őt cserélni. Vagyis cserénk híján visszaállt Fellipe, pont, ahogy mi szoktuk a grundom 85 és 90 között. A lefújásig maradt a testvéries 1:1. Elnézést, barátias, elvégre ez egy barátságos mérkőzés volt. Ahogy majd a harmadik is az lesz, immár az ausztriai edzőtáborban szombaton, az ukrán Polissya Zsitomir együttese ellen. Hajrá, DAC!
Mert ahogy a Medgyes Józsival készült szurkolói interjú 2. részében is elhangzik: „A DAC az örökös, mert a DAC-ot az emberek viszik tovább, nem a tulajdonosok. A DAC 1904-től DAC!”
Ha jól figyeltél, én egy pillanatra sem állítom azt, hogy spongyát rá, lesz, ami lesz!? Csak ez a lelátói etűd most jólesett az egyébként gyenge lelkemnek. Meg aztán fellebbezünk is, vagy mi a szösz. Nehogy már a tudatlan ÚLK benyomja a helyünkre a Zólyombrézót. Egyébként nem kicsit frusztrált a szitu, hiszen a Konferencia Liga sorsolása adott, mi a kiemelt kalapból kaptunk egy nem kiemelt csapatot, viszont a Zólyombrézó sehogy sem lehet „kiemelt”, ugyanis ahhoz virítani kéne egy kis koefficienst. Sotákéknak az meg nincs! Figyeljünk oda, lehet, valaki csalni fog? – és tuti nem mi leszünk azok…
DAC 1904–TSC TOPOLYA 1:1 (0:1)
Gólszerzőnk: Sylla
DAC – 1. félidő: Popović – Bősze, Kacharaba, Nemanić, Andzouana – Fellipe, Bajo, Udvaros – Grüber, Niarchos, Djukanović.
DAC – 2. félidő: Popović (62. Kaltsas) – Kapanadze, Csinger, Modesto, Mendez – Blaško, Tuboly, Herc (64. Fellipe) – Sylla, Valko, Bősze.