Reklám
A LEGO egy olyan játék, amin generációk nőttek fel, és még felnőttként is ugyanúgy képes beszippantani. Kockák, amelyekből nemcsak várak és kalózhajók, hanem emlékek, történetek és közös élmények is épülnek. Csiba Gábor és Nagy Tibor számára a legózás nem csupán gyerekkori szórakozás, hanem ma is élő szenvedély. Velük beszélgettem arról, hogyan épül kockáról kockára a gyerekkori játékból felnőtt szenvedély.
Hogyan kezdődött nálad a legózás?
Csiba Gábor: Gyermekkorom meghatározó játéka volt a LEGO. A mai napig emlékszem arra a karácsonyra, amikor megkaptam az első készletemet, egy kalózhajót. Magával ragadott, és egészen tinédzser koromig aktívan legóztam. Nem is volt kérdés, mit kérek születésnapomra vagy karácsonyra. 🙂 Hosszabb kihagyás után a húszas éveim végén újra elfogott a legózás iránti vágy, részben nosztalgiából, részben azért, mert elkezdtek kifejezetten felnőtteknek szóló készleteket kiadni. Előszedtem a régi szetteket, leporoltam őket, és jó párat újra is építettem.
Nagy Tibi: A legelső élményemre nem emlékszem, de a LEGO szerves része volt a gyerekkoromnak. Rengeteg szettem volt több tematikában, és viszonylag gyakran bővült a gyűjteményem. Legtöbbször egyedül építettem, de néha barátokkal vagy a szüleimmel álltunk neki egy-egy új darab összerakásának.
Ha tervezhetnél egy saját LEGO készletet, mi lenne a témája?
Csiba Gábor: A LEGO néhány éve kiadott egy készletet egy legendás gitárról. Én ezt a vonalat folytatnám, és ikonikus hangszerekről készült készleteket adnék ki. Emellett szívesen újraéleszteném a kalóztematikát is.
Nagy Tibi: Valamilyen zenekaros téma, például próba- vagy koncertterem, esetleg egy fesztiválszínpad.
Mi volt a legemlékezetesebb legózós élményed?
Csiba Gábor: Gyermekkoromból rengeteg élményem van, szinte az összes készletre emlékszem, amit kaptam. Pár éve azonban összeépítettem a legnagyobb Star Wars-szettet, ami hatalmas élmény volt. Napokig készült, és lenyűgöztek az építési megoldásai. Valódi mérnöki remekmű, ráadásul egy igazán látványos kiállítási darab lett belőle.
Nagy Tibi: Amikor gyerekként kaptam a szüleimtől egy középkori kastélyt, amit együtt építettünk fel. Évekig a polcomon állt, de egy költözés után sajnos elkeveredett, és azóta sem tudom, hová tűnt.
Ha bármit megépíthetnél, korlátlan kockából, mi lenne az?
Csiba Gábor: Ez egy érdekes kérdés. Fiatalabb koromban biztosan azt mondtam volna, hogy egy hatalmas vitorláshajót építenék.
Nagy Tibi: Én egy működő gitárt próbálnék megépíteni. 😀 Láttam is ilyet valamikor a neten, szóval nem lehetetlen.
Inkább a készleteket szereted megépíteni útmutató alapján, vagy saját ötleteket valósítasz meg?
Csiba Gábor: Mostanában inkább az útmutatók alapján építek, számomra ez egyfajta kikapcsolódás, szinte meditáció. Természetesen gyerekkoromban csak a fantáziám szabott határt az építésnek.
Nagy Tibi: Annak idején szerintem a legtöbben útmutató alapján raktuk össze a készleteket, én is közéjük tartoztam. Manapság már kaphatók olyan LEGO-szettek, amelyekhez nem adnak útmutatót, kifejezetten a kreatív gondolatok megvalósítására. Akkoriban erre még nem volt lehetőség.
Mit gondolsz, miben különbözik a gyerekkori és a felnőttkori legózás élménye?
Csiba Gábor: Leginkább abban, amit az előbb is említettem, gyerekkoromban az tette érdekessé a legózást, hogy bármit átépíthettem bármivé, és szabadon, kreatívan használtam a legókat. Mostanra viszont kielégít a készletek útmutató szerinti összerakása is. A kreatív energiáimat máshol élem ki, a legózás pedig megmaradt kikapcsolódásnak.
Nagy Tibi: Felnőttként inkább nosztalgikus élmény az építés. Segít kiszakadni a mindennapokból és megszabadulni a gondolatoktól. Számomra a vásárlás célja is megváltozott, míg gyerekként a játékélmény volt az elsődleges, ma már inkább dekoratív szándékkal vásárolok évente 1–2 alkalommal. Az utóbbi időben sok olyan LEGO jelent meg, amely kifejezetten ezt az igényt célozza, szobrok, híres festmények, poszterek LEGO-ból.
