Szeretek „gúzsba kötve táncolni” – bár Kosztolányi a műfordítást jellemezte így. Szeretem, ahogy a rímek egymásba folyva hömpölyögtetik a szép, szabályos sorokat.
A szívek száma azt sugallja, hogy válogassunk csak bátran, s nyugodtan dobáljuk a kukába az első pillanatra nem tetszőket, hisz úgyis van belőlük dögivel.