Eddig még sosem voltam tagja egy társkereső oldalnak sem. Viszont furdalt a kíváncsiság, hogyan is néz ki és hogyan működik egy ilyen. Így hát nagy levegőt vettem és regisztráltam egyre.
Na jó, ez nem ment olyan könnyen, mert először rá kellett keresnem a neten, hogy milyen társkereső oldalak vannak, s melyik a legfelkapottabb. Ezután jött a regisztráció. Az volt a tervem, hogy fénykép nélkül, álnéven, minden személyes adat megadása nélkül teszem mindezt, hiszen csak körül szeretnék ott nézni. Persze, ez a terv hamar meghiúsult, ugyanis fénykép nélkül szinte semmit sem tudtam csinálni az oldalon. Miután morcogtam egy sort, feltöltöttem egy profilképet. Ezután pedig megadtam a valódi nevemet, mert valljuk be, elég furcsa lett volna az arcom valami random névvel. 😀
Azt követően, hogy eleget tettem a weboldal kéréseinek, már lapozgathattam is az „arcok könyvét”. Tényleg olyan volt, mint egy könyv, tele arcokkal, életkorokkal, nevekkel, meg mindenféle érdekes információval. Szóval, míg én nézelődtem és olvasgattam, vajon ki mennyire mélyremenő leírást ad meg magáról, arra lettem figyelmes, hogy a telefonom bal felső sarkában állandóan felvillant egy piros kis ablakocska, mely egyre csak növekvő számot mutatott. „Vajon ez mi lehet” alapon ráböktem. A lélegzetem fél pillanat alatt elállt.
Mindössze húsz perc alatt 100 darab férfi küldött szívet, ezzel jelezve, hogy „tetszel”. Egy majdhogynem semennyire kitöltött adatlapra és egyetlen, csupán az arcomat mutató fényképre húsz perc alatt 100 lájk érkezett. Megdöbbentő volt. Mennyi férfi jelentkezhet annál, aki szexi képekkel és mindenféle információval látja el az adatlapját?
Lényegében kedvünkre szemezgethetünk a lelkes jelentkezők között. A bőség zavarában azonban nem nagyon tudom elképzelni, hogy tud valaki dönteni. Hiszen a szívek száma azt sugallja, hogy válogassunk csak bátran, s nyugodtan dobáljuk a kukába az első pillanatra nem tetszőket, hisz úgyis van belőlük dögivel. Vagyis, keresgélj csak, mindig van jobb.
Ez a sugallat pedig a zsákutcán kívül sehová nem vezet. Mégis hogy lehet megismerni valakit úgy, hogy közben az motoszkál a fejünkben, hogy meg kellene nézni a legújabb szívecskéket, mert lehet, hogy azok között van még jobb. Ezzel valójában bekerülünk egy körforgásba, aminek sosincs vége, s addig lapozgatunk a sok arc között, míg el nem fogynak.
Nagyjából két hétig lehettem fent az oldalon, majd amikor a közösségi hálón kerestek meg az emberek, ahelyett, hogy egyszerűen csak dobtak volna egy szívet, töröltem a profilomat. Kezdett bűntudatom lenni, hogy becsapom őket. Merthogy ismerkedni nem állt szándékomban, viszont azzal, hogy ott voltam a listán, azt éreztettem, hogy randipartnert keresek.
A két hét eredménye az lett, hogy elhatároztam, soha többet nem teszek ilyet. Nagyon nem jött be, hogy egy katalógusból válogassak pasikat, mintha csak egy új ülőgarnitúrát keresnék a nappaliba…
Biztosan van, akinek az ismerkedés eme módja teljesen megfelel és szimpatikus, nincs is ezzel semmi baj. Attól szép a világ, hogy mind mások vagyunk, de én, köszönöm szépen, többet nem kérek belőle. 😀