Lassan teltek a napok. Mivel a ránk háruló feladatokat szinte teljesen átvették az újonnan érkezett fiatalok, így más dolgunk nem volt, mint őrségbe járni és a légvédelmi feladatokat ellátni.
Az írás megjelent a Klikkout 2019/12. számában.
A 24 órás őrség elég lassan telt, de nyugtunk volt, ami a napközbeni b@sztatást illette a lampaszákok részéről. Személy szerint gombát szedtem az erdőben, amiből aztán Ľuboš Vlček vagy Maglódi Norbert barátom kitűnő dolgokat főzött, vagy keresztrejtvényt fejtettem, és bizony magyarul, mert mindig sikerült magyar újságokat beszereznem.
A késő délutánjaink pedig focival teltek. Volt egy jó salakos focipályánk, ahol bizony nagyon jó kis focisták jöttek össze. Fantasztikus csatákat vívtunk, és mindig volt tétje a meccseknek (kivétel nélkül sör), amit általában aztán együtt fogyasztottunk el.
Amikor a kéthetes készültséget teljesítettük, a nap 24 órájában vártuk, hogy jön valami szignál, és akkor 3 perc alatt a helyünkön kellett lenni. Pár mondatban leírnám a légvédelmi rendszerünket, amit akkoriban az orosz légvédelem is használt.
Tehát, ha valami repülőgépet észleltek a radarjaink a légtérben, ami az általunk védett városok vagy objektumok felé közeledett, azonnal szignált fújtak, s akkor 3 perc alatt mindenkinek a helyén kellett lenni. Volt, hogy pizsamában, volt, aki vécézés közben, de a helyén és csinálni a feladatokat.
Szignál ŽICHOVICE: 3 perc alatt mindenki elfoglalja a helyét, a kaszárnyát lekötik a villanyhálózatról és saját áramfejlesztőt kapcsolnak, a rakéták elektronikai rendszere bekapcsolva.
Szignál LYKOVEC: a rakéták kilövésére való felkészülés, ami 3 rakétából áll, az antennák befogják és az operátorok követik a cél mozgását, kiértékelésre kerül a cél helyzete és a rakéták optimális kilövése.
Szignál PONIKLÁ: teljes harckészültség, minden rakétaállás betöltve és élesítve, a cél mozgásának követése és várni a parancsot, aminek a jelszava TÝNIŠTĚ (zničit cíl!) a cél megsemmisítését jelentette.
Megjegyzem, az utolsó szignált a 2 éves katonai szolgálatom alatt csak egyszer jelezte a rendszer, azt is valami túlbuzgó hivatásos „lampaszák” miatt, aki több alkoholt fogyasztott a kelleténél. Állítólag a csávó hadbíróság előtt végezte.
Szerettem készültséget tartani. Kevés zöldagyú járt le a „C” szektorba, és nyugtunk volt egész nap. Itt tanultam ki a karambol biliárd fortélyait Papierník Zdeno barátomtól, aki mestere volt ennek a játéknak. Itt jegyezném meg, hogy volt rá példa, amikor anyagi fedezet nélkül indultunk kimenőre, de néhány játék után a legközelebbi falubeliekkel még maradt is a pénzből, amit nyertünk.
Zdenóval képesek voltunk 8-10 órát játszani megszakítás nélkül, és bátran ki merem jelenteni, csak kevesen tudtak megverni bennünket a környéken. A kaszárnyában senki.
Ez az időszak már teljes erőbedobással készített fel bennünket a kazahsztáni éleslövészetre, amiről a későbbiekben szeretnék részletesen írni.
Ki is találtunk egy jelmondatot annak idején, ami valahogy így szólt:
Za slobodu a chlasť, ubráníme vlasť! 🙂