A következő 6 hónap a katonai szolgálatból valahogy gyorsabban telt. Hódolhattunk a hobbijainknak, ami focizásban, asztaliteniszben, biliárdozásban és testépítésben merült ki.
Az írás megjelent a Klikkout 2020. januári számában.
Szóval, mikor 15.30-kor kiestek a lampiónok és csak a szolgálati tiszt maradt a kaszárnyában, szinte nekünk is lejárt a napi teendőnk, ha nem voltunk szolgálatban. Ezen kívül ebben a félévben fújtak két nagy gyakorlatot, ami az egész antennarendszer szétszedését és összerakását jelentette. A rakétákat kellett bevagoníroznunk, és mikor minden kész volt, újra üzembe kellett helyeznünk a komplexot. Volt rá egy egész éjszakánk!
Lassan egyévesek lettünk, és a mi mazákjaink már nagyon várták a civilt. Nem foglalkoztak velünk, mindent megcsináltak a fiatal katonák és eljött a felütés napja is. Nem volt egy hű de nagy valami, de azért bekészítettük a kötelezőt – sör és pálinka formájában. Érdekes módon a tisztek sem szagoltak ki semmit, vagy nem akartak.
Aztán elérkezett a búcsú napja is, mazákjaink már civil ruhában szálltak fel a teherautóra.
Emlékszem, a szobában feküdtem az ágyon, felrakott lábakkal olvastam valamelyik napilapot. Bejöttek a szobába elbúcsúzni, és mit ad isten, Malovec Milannak, Širokýnak, miközben megöleltek, könnybe lábadt a szemük. Petrák keményen kezet fogott velem, és csak annyit mondott: vydrž, si tvrdý!
A többiek is bejöttek, de talán ők álltak a leginkább közel hozzám. Általuk tanultam alázatot, keménységet, kitartást.
Érdekes módon, annak ellenére, hogy magyar gyerek voltam, szinte mindenki odajött hozzám elbúcsúzni, és bizony megesett, hogy pár szlovákhoz nem.
Másnap aztán szembesültünk azzal, hogy a képzeletbeli ranglétra azon fokára léptünk, amikor már senkinek sem kellett elszámolnunk. Šabík, az írnok például megkérdezte, akarok-e szolgálatba menni, vagy esetleg kimenőre. A szakács megkérdezte tőlünk, mit szeretnénk vacsorára, mert maradt pár kiló hús a disznóölésből, és az is előfordult, hogy pár órára hazaugrottam Dunaszerdahelyre.
…de ez már egy következő fejezet.
Következik a pár óra otthon.