A kolumbiai Santiago egy évig Dunaszerdahelyen élt, ide járt a szlovák gimibe. Most otthon van, több értelemben is. Egyrészt visszatért szülőföldjére, másrészt pedig önkéntes szobafogságát tölti, miközben Caliban áldozatait szedi a koronavírus…
Az előző rész:
Egyesült Királyság – Szelle Gábor / Sidó Emese
Egy évig Szlovákiában éltél mint cserediák. Mi volt a benyomásod az országról?
Ha voltál már Dél-Amerikában, vagy legalábbis Kolumbiához hasonló országokban, evidens, hogy Szlovákia, illetve Európa nagy része sokkal szervezettebb. Hogy mondjak egy példát, a tömegközlekedés Szlovákiában sokkal jobb, pontosabban tartják a menetrendet és kényelmesebbek a járművek. Nálunk, Kolumbiában sajnos nem működik már a vasút, amit sajnálok, mert nagyon hatékony módja a közlekedésnek. Továbbá Szlovákiában sokkal kevesebb ember él, ami nálam nagy plusz, mert nem szeretem a tömeget.
Én azelőtt soha nem voltam külföldön, úgyhogy Szlovákia nekem egy teljesen új világ volt.
Mi a három legnagyobb különbség a szemedben a két ország között?
Ez nehéz kérdés, de próbálom megválaszolni.
1. Kolumbia hatalmas, és a különböző régiói nincsenek nagyon összeköttetésben, főleg a kedvezőtlen földrajzi viszonyok miatt. Szlovákia kicsi, és könnyen el lehet jutni egyik végéből a másikba egy nap alatt.
2. A világon mindenhol jelen van a szegénység, de Szlovákiában nem olyan szemet szúróan, mint Kolumbiában. Európa összességében fejlettebb Dél-Amerikánál, és ez alól Szlovákia sem kivétel.
3. A táj. Ha a természetet nézed, Kolumbia Jurassic Park-szerű, mivel trópusi ország, és területe nagy részét esőerdők alkotják. Szlovákia viszont középkori, mesebeli táj az én szememben. Szép, ahogy változik az évszakokkal. Különösen a telet szerettem. A hó mindent szebbé varázsol.
Épp egy világjárvány közepén vagyunk. Mikor kezdődött a koronakrízis Kolumbiában? Mikor észlelték az első esetet?
Március 6-án. Egy 19 éves lány volt, aki Milánóból jött haza. Azóta az esetek száma az egekbe szökött.
Mennyire figyeled a híreket? Mikor tudatosítottad, hogy hamar komollyá fordulhat a helyzet?
Januárban hallottam a vírusról először. Egy argentin-venezuelai youtuber, akit követek, sokat beszélt róla. Nem voltam benne biztos, hogy ez tényleg ilyen súlyos, de aztán elterjedt Olaszországban, majd szerte a világban, pont mint annak idején a Fekete Halál.
Aztán itt is megjelentek az első esetek, és kevesebb mint egy hét alatt az egyetem, amire járok, bezárta a kapuit, és online oktatásra váltott. Legutóbb márciusban voltam kinn. Most már május van.
Gyorsan reagált Kolumbia kormánya a helyzetre? Milyen rendeleteket hoztak?
Nagyon gyorsan cselekedtek. Bezárták az összes iskolát és egyetemet, és az embereknek azt ajánlották, hogy csak akkor menjenek el otthonról, ha az feltétlenül szükséges. Este kilenctől reggel kilencig kijárási tilalmat vezettek be a hétvégéken a 24 évesnél fiatalabbak számára, de mivel még mindig romlott a helyzet, a tilalmat egész naposra változtatták, és mindenkire érvényes lett. Csak élelem, és egyéb létfontosságú dolog beszerzése céljából mehetsz ki, és ezt be is kell tudnod bizonyítani. Nem tudok sokat a politikáról, sem a járványkezelésről, de szerintem gyorsan reagált a kormány. Mégsem vagyok benne biztos, hogy eléggé hatékonyak a megtett lépések. A karantén nyilván működik, de lehetne jobb is.
Úgy gondolod, többet is tehetnének azért, hogy az emberek biztonságban legyenek és kevesebb legyen a halálos áldozat?
A kormánynak többet kellene tennie annak érdekében, hogy mindenki komolyan vegye a helyzetet, mert ez sajnos nem így van. Az embereknek meg kellene érteniük, hogy a kijárási tilalom megszegése kollektív öngyilkosság. Talán értik is, de nem akarják elfogadni. De ahogy már mondtam, nem vagyok sem politológus, sem epidemiológus.
Hogy reagáltak a kolumbiaiak a helyzetre? Félnek? Érezhető politikai feszültség ennek következtében?
Kolumbia legnagyobb problémája, hogy a lakosság 80 százaléka aluliskolázott. Nem tudnak gondolkodni, mert senki nem tanította meg rá őket. Szóval, amikor a mostanihoz hasonlóan súlyos dolog történik, nem hiszik el, nem értik, vagy bagatellizálják.
Ráadásul néhányaknak muszáj kimenniük és dolgozniuk, különben éhen halnának. Úgyhogy a város legszegényebb részein (és ezek a város nagy részét kiteszik), úgy mászkálnak kint az emberek, mintha semmi sem történt volna. Ha elkapnak, megbírságolnak, de persze nem büntethetnek meg mindenkit. Van politikai feszültség. A kormány csak a nagyvállalatoknak segít. Segélyeket ad a bankoknak, míg a szegények csak még jobban ellehetetlenülnek. Az elnököt pedig az egész nem érdekli. Ivan Duque nem jó elnök. Álvaro Uribe bábja nem is lehet az.
A jelenlegi adatok szerint körülbelül 11 ezer fertőzöttet tartanak nyilván Kolumbiában, és közel 500 ember hunyt el. A többi Latin-Amerikai országgal összehasonlítva mennyire áll jól vagy rosszul Kolumbia?
Nagyon rossz itt a helyzet. Emberek halnak meg, és nem biztonságos kimenni. Mégis, úgy tűnik, a környező országokhoz viszonyítva jól állunk. Nem csoda, hogy Venezuelában nagy a baj, Maduro kormányától nem is lehetett sajnos többet várni. Ecuador is komoly problémákkal küzd. Guayaquilban emberek holtan esnek össze az utcán. Szerencsére ilyesmit azért Kolumbiában nem látni.
Milyen az egészségügy? Bírja a betegek áradatát?
Az egészségügyi rendszerünk egy vicc. Ha nincsen biztosításod, imádkozhatsz, hogy egyáltalán feléd nézzenek, mielőtt meghalsz. A szegények végtelen sorokba tömörülnek, hogy ellátást kaphassanak.
Az egészségügyi dolgozók attól félnek leginkább, hogy több eset lesz, mint amivel bírni fognak. Egyelőre ez még nem következett be, de otthon kell maradnunk, hogy ne omoljon össze az ellátórendszer.
Az ország harmadik legnagyobb városában, Caliban élsz, ugye? Cali nem éppen arról híres, hogy a legbiztonságosabb város lenne a Földön, még ha jobb is a helyzet, mint a kilencvenes években. Milyen hatással van a vírus a közbiztonságra?
Valóban, Santiago de Cali Kolumbia harmadik legnagyobb városa, nagyjából 2,4 millió lakosa van. A késő nyolcvanas évektől különösen veszélyes város ez. Most már valóban nem annyira, mint a kilencvenes években, de még mindig rengeteg az erőszakos bűncselekmény, főleg a legszegényebb negyedekben.
Ha egy nap nem történik itt gyilkosság, azt bemondja a tévé. Gyakran hallani lövést, és a legtöbb embernek van legalább egy története arról, amikor kirabolták.
Ha elindulok az autóval, a telefonomat rejtett helyre teszem, nehogy egy motorbiciklis tolvaj nekem szegezze a fegyverét, hogy adjam át. Nem tudom, hogy a bűnözés csökkent vagy nőtt a pandémia hatására, de szerintem a bűnözők nem zavartatják magukat túlságosan a járvány miatt.
Szlovákiában rengeteg vírussal kapcsolatos álhír látott napvilágot, és terjed a világhálón. Hasonló jelenséget ott is meg lehet figyelni?
Igen. Valamilyen okból kifolyólag az emberek fogékonyak az összeesküvés-elméletekre. Néhányan – nem viccelek – Bill Gates-t vagy a kínaiakat okolják a történtek miatt. Talán csak unatkoznak, ki tudja. Végül is, ha otthon ülsz, nincs nagyon mit csinálni.
Egyetemre jársz, pszichológiát tanulsz. Minden iskola be van zárva? Hogy működik az online oktatás?
Igen, az összes iskola bezárt. Én ennek nem örülök. A tanulásban kulcsfontosságú a motiváció. Ez minden embernél máshogy működik, de nálam nagyon fontos a többi diákkal, tanárokkal való interakció. Ha az oktatás online folyik, az olyan, mintha az egész életed egy laptopba lenne zárva. De mit lehet tenni?
Mint pszichológiát tanuló diák, szerinted a vírus körüli krízishelyzet, és az emberek reakciói adnak egy sajátos nézőpontot az emberi pszichére? Érdekesnek találod ezt a tanulmányaid tükrében?
Még csak elsőéves vagyok, úgyhogy nem gondolom, hogy én vagyok a legjobb, aki erről beszélhet, de gondolataim azért vannak. A viselkedés minden élőlény fontos jellemzője. Az embereket a szokás mozgatja.
Amikor a környezetünk és életvitelünk megváltozik, a szokásaink ehhez nem feltétlenül illeszkednek. A pszichológusközösség érdeklődésének középpontjában ezért most a mentális egészség áll. Az emberek frusztráltak lesznek, ha a tetteikre nem az elvárt reakció érkezik, és ez nagyon jellemző az ilyen, életeket megváltoztató helyzetekre, mint a mostani.
El kell fogadnunk a dolgokat olyannak, amilyenek, és alkalmazkodnunk kell. Ha alkalmazkodunk, az sikernek számít. Az új szokások kialakításánál mindig a kezdet a nehéz. A lényeg, hogy felülemelkedjünk a frusztráción, és ne adjuk fel.
Gazdaságilag mennyire sínyli meg az ország a krízist?
Nem vagyok szakértő, de attól félek, erős recesszió következik. Kolumbiaiak százezreit bizonytalan idénymunkák tartják fenn, és ezek a pandémia kezdetével még bizonytalanabbá váltak. A helyi kisvállalkozások is bajban lesznek. A kormányunk csak az olyan nagy cégek megsegítésére fókuszál, mint a bankok, vagy az Avianca (mondván, hogy ez a nemzeti légitársaság, miközben a United Airlines tulajdona), és erre az átlagemberek fognak ráfizetni. A gazdaságunk főként az olajkitermelésre épül, arról pedig inkább nem is szeretnék beszélni.
A te életed mennyiben változott most meg?
Jobb kérdés lenne, hogy mennyiben nem változott meg. Minden más lett.
Felébredek, de úgy érzem, nincs miért felkelnem. Nincs mit várnom. Állandó az unalom. Nehéz tanulni, ha nincs meg a motivációd, de megteszed, amit lehet. Jelenleg az a világ számomra, amit a képernyőn keresztül látok.
A fizikai világ mindössze a lakásomból áll, ami túl kicsi ahhoz, hogy igazi világnak érződjön. Csak meghallgatom az online kurzusokat, eszek, olvasok, aztán órákig Netflixet vagy Youtube-videókat nézek. Már kezd aggasztani, hogy mennyit füvezek. A fű általában nem túl veszélyes, de ha túl sok felesleges időd van, hamar szokássá válhat, és az soha nem szerencsés, még ha csak olyan “ártalmatlan” anyagról is van szó, mint a fű.
Ismersz bárkit, aki keresztülment a betegségen, vagy épp beteg?
Személyesen nem ismerek senkit, akinél COVID-19-et diagnosztizáltak volna, de aggódom apukám miatt. Ő orvos, és az intenzív osztályon dolgozik.
Van számodra a karanténnak bármilyen pozitív hozadéka?
Egy csomó emberrel léptem újra kapcsolatba, akikkel már nagyon régóta nem beszéltem. Most, hogy a társas érintkezés egyetlen valóban biztonságos formája a virtuális, nem számít, hogy az adott ember egy saroknyira, vagy több tízezer kilométerre lakik tőlünk.
A szlovákom tulajdonképpen még fejlődött is, mert rengeteget chatelek egy barátommal a szerdahelyi gimnáziumból.
Mit üzennél az itt élő embereknek?
Maradjatok biztonságban, legyetek fejben együtt, de fizikálisan külön, és ne adjátok fel. Az emberiség ennél rosszabb időket is túlélt már. Túl leszünk rajta, ha felelősségteljesen viselkedünk, és tudatosítjuk, hogy a tetteink másokra is hatással vannak. Türelmesnek kell lennünk és el kell fogadnunk, hogy a dolgok már nem lesznek ugyanolyanok. Csak az él túl, aki alkalmazkodik.
