FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
Mai vendégünkkel a DAC–Nagyszombat mérkőzés másnapján találkoztam, még javában az emóciók hatása alatt voltunk mindketten. Képletesen a DAC Aréna sajtószobájának asztala mögül indul a beszélgetésünk, melyhez Gulázsi Tibor érdemben több szállal is kötődik.
Általában olyan riportalanyokat választok, akik DAC-os tevékenységéről van némi sejtésem, hogy miről is van szó pontosan, arról ő maga mesél most az olvasóknak. Persze, ezen kívül sok minden másra is kitértünk, a több évtized alatt bizony összegyűlt pár szép emlék, néha kevésbé szép is…
Szóval kezdjük az Aréna sajtószobájával…
2008 ősze jól indult, szóltak, hogy kellene ez-az a klubnak, és akkor mondtam, hogy szívesen segítek. Nem pénzbeli segítségről volt szó, de 50 ezer korona értékben szponzoráltam a klubot. Többek között a sajtószoba asztalát készítettük el egy társammal, de sok minden mást is. Ehhez értek,
néha még ma is látom pl. egy arcfestés alkalmával a mérkőzések előtt azokat az asztalokat, székeket, melyeket csináltunk. Cserébe VIP-bérletet kaptam a klubtól, de inkább az számított, hogy jó érzéssel fekhettem le, mert segíthettem valamit a csapatomnak.
Volt, aki villanyt szerelt, amikor visszatért az első liga a városba, többen próbáltunk valamit hozzátenni ehhez a történethez. Nem tudtuk, mit hoz a jövő, mennyire „vastag” a klub pénztárcája, egyszerűen csak a szívügyünknek tekintettük, ezért csináltuk.
Utazásokat szerveztünk, volt, hogy 5-6 autóbusz összejött egy on tour-ra. 2009-ben, a tavaszi nyitányon – amikor négy gólt kaptunk – én is ott voltam a kezdőkörben, zászlót lengettem. Mindez még az YBS alatt történt, aztán a csoporton belül megromlottak a kapcsolatok, megalakítottuk Pethő Csabáékkal az YBK-t (Yellow Blue Kings).
Volt egy korabeli cikk az egyik internetes oldalon, melyben szidtak mindenkit, én emiatt léptem ki az YBS-ből.
A klubnál is egyre átláthatatlanabb lett a helyzet, később molinókat, feliratokat csináltattunk. A „Game Over”-t például, ami a vezetőségnek szólt, és rendre eltávolítatták a lelátóról. Azt a városházán is kihúztuk, majd volt egy ironikus „Minden rendben” felirat is, amit a polgármester kijelentése apropóján készítettünk. Végül azt is letépték a biztonságiak, pedig az első ellenőrzésnél maradhatott – mert hát „Minden rendben” ugye, de persze semmi sem volt rendben.
Vagy már a 2013/14-es idényben Trencsénben, a bundabotrányt követően üzentünk a szövetségnek, csak akkor kevesen akartak mögé állni, mert szlovákul volt írva a drapira.
De például sokan nem tudják, hogy került a Nélküled a stadionba. Egyszer a Bíró Tomi leengedte, majd otthon Google-n megnéztem mi is ez a dal valójában, aztán elküldtem a Csabának.
Megbeszéltük, hogy igen, ennek van mondanivalója. Csaba ötezer példányban kinyomtatta a szövegét, akkor figyelt fel mindenki erre a dalra. Amióta volt az a bizonyos internetes, szidalmazó cikk, én nem szeretek a középpontban lenni. Nekem elég az, hogy ott voltam mindhárom kupadöntőben például…
…na igen, erre szerettem volna rátérni, mert 2008-ról kezdtél el mesélni, de gondolom, megvolt előtte is a DAC-od?
Persze, amikor felkerült a DAC a ligába, az utolsó SZNL idényében kezdtem el focira járni (1984/85). Akkoriban gyerek voltál és mentél, nagy volt a tömeg, aztán az első ligában még többen. Az asztalitenisz csarnok tetejére, meg a jegenyefákra másztunk fel, volt, hogy be sem láttam rendesen a pályát. Akkor is voltak derbik a Nagyszombattal, mentünk a szurkolók elé az állomásra. Ott olyan verések voltak… csak később jöttek a rendőrök, aztán futottunk. A nagyszombatiak meg feküdtek a földön…
Mikor bojkott volt, mi akkor is mentünk Nagyszombatba tizennégyen, az YBK. Úgy éreztük, a csapatnak szüksége van ránk, aztán betámadtak minket a hazaiak. Volt adok-kapok. Már nem tudom, melyik volt az a meccs, amikor 10 perccel a vége előtt kivittek minket a stadionból, hogy ne legyen konfliktus. Vesztésre álltunk, csak a benzinkúton hallottuk, hogy végül kiegyenlítettünk. Erről videó is készül [megtekintése 18 éven felülieknek ajánlott]:
Szlovák kupadöntők: Nagyszombatban a Nyitrát vertük meg, a többit elvesztettük. Máriatölgyesen ’95-ben az Inter ellen, a gólunknál bedőlt előttünk a kerítés, félidőben próbálták rendbe hozni. Rimaszombatban meg a Kassával játszottuk a döntőt, jött szembe velünk egy sárga-kék csoport, kiabáltuk, hogy szervusztok, kiderült, hogy kassaiak. Magyarok is voltak köztük, nem volt semmi gond, beszélgettünk, szórakoztunk. Na ott a helyi sörre DAC-címer volt nyomtatva, akkor a klub szponzora volt a sörgyár. De jó is lenne megint legalább bejutni a kupadöntőbe! Volt, hogy már szállást foglaltunk Poprádban május 1-re, aztán… Még most is kiráz a hideg!
Szóval megvolt a három kupadöntő, de mi van most? Látom a pólódra az van írva: DACOLOK.
Már 2009-ben is ilyen pólóban jártam meccsre, egy részről azért vettem 9 személyes furgont, hogy a munka mellett a kinti meccsekre is eljussunk. Megvan az állandó társaságunk, hozzájuk tartoznak a galántai srácok, Klimek Robiék.
Azt mondom, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt, hiszen a hibákból is tanul az ember. Antalék alatt is megmaradtak a szurkolók, pedig az újságok arról írtak, mi mindent csinálnak rosszul, még a SFZ felé is. Voltak a régi időknek is legendái, Kapkó, Tóth, Mičinec, Radványi… de ez a mostani időszak teljesen más, az eredmények, a számok mást mutatbak.
Sokan szidják a Világit, de szerintem ő egy jó üzletember. Hogy a stadionban az ő cégei által van az almalé, a kolbász meg a sör, az sem tetszik sok embernek, pedig ezért nem kellene bántani, ilyen kevés helyen van. Jó felé viszi a klubot, stabilitást ad, és azt állandóan fejleszti felfelé. A játékoskeretben is kitűnő igazolások vannak. Mindig is azokat a játékosokat kedveltem, akik a széleken játszanak, Kapkó például, vagy a mostaniak közül a Sharani, Blackman. Korábban a Herc, Čmelík, emlékszem Kapkónak az volt a szokása, hogy kitűrte a mezét a nadrágból.
Aminek még örülök, az a fiam. Én a C szektorban vagyok, de ő a B-közép tagja, sokszor már ő húz meccsekre, viszi tovább a családi tradíciót. B-csapatra vittem ki először, 4-5 éves lehetett. Öcsémet – bár kinti meccsekre nem jár – ha éjjel felkeltem, fújja a DAC eredményeit.
Mindig az elsők között álltam felemelni a hangom, ha szidták a magyarokat, de sosem kezdeményeztem konfliktust.
A régi stadionban egyben volt a tábor, ma már nincs így, nem jó ha viszályt szítunk egymás közt, ilyen miatt léptem ki a fanklubból többek között. Legújabban a DACOLUNK felirat alá ráírattam, hogy „Határtalan Szenvedély”, talán oda illik.
Bízom benne, hogy még sokáig „DACOLHATUNK” együtt, köszönöm a beszélgetést.
(Roberto)
ELŐŐZŐ RÉSZEK:
BEMUTATKOZNÉK, DAC-SZURKOLÓ VAGYOK…